Várhegyi Attila (jobbról) a bíróságon. Ellene fordult kampányfőnöke
Fotó: Vörös Szilárd
Simó József másodrend? vádlott az 1994-es parlamenti választások során "keveredett
a Fidesz közelébe". Bár a fiataldemokraták akkor veszítettek, "voltak olyan
korrektek", hogy a kampányukban önzetlenül segítő Simónak felajánlották az átalakulás
alatt lévő Magyar Hirdető Rt. (Mahír) szolnoki irodájának ügyvezetői székét. Simó
– amint azt a keddi tárgyalási nap során elmondta – élt a felkínált lehetőséggel,
bár "korábban azt sem tudta, mi az a Mahír".
Az őszi önkormányzati választások idején Simó már a helyi Fidesz alelnöke és
kampányfőnöke. Az egyik elnökségi ülésen kiszámítják, hogy másfél-kétmillió
forintra van szükség a kampányhoz, majd az elnök, Várhegyi közli: vállalja a pénz
előteremtését. Ettől fogva csak ő és Simó foglalkoznak az anyagiakkal.
A képlet – Simó vallomása szerint – szinte minden esetben ugyanaz: Várhegyi –
aki már 1990 óta Szolnok polgármestere – közli Simóval, melyik céget keresse fel,
s milyen összegről állítson ki Mahír-számlát. Simó megírja a soha el nem végzett
munkákról szóló számlát, elmegy a megadott helyre, és "kasszíroz". Legtöbbször
készpénzt kap, esetenként átutalással fizetnek. Simó az összegeket egy elkülönített
számlán vezeti, és onnan finanszírozza a Fidesz – s ezen belül nagyobb részben –
Várhegyi kampányát. (A siker nem is várat magára: Várhegyit újabb négy évre polgármesterré
választják.)
Az egykori kampányfőnök vallomásából megtudtuk, hogy az ő feladata csak a felajánlott
pénzek bevételezése és felhasználása volt, a "munka" érdemi részét Várhegyi
végezte. Simó azt is kifejtette: nem firtatta és nem is különösebben érdekelte,
hogy a támogatók miért éppen őket segítik pénzadományaikkal.
Egy kérdésre felelve Simó elmondta: a cégek két okból sem közvetlenül a Fidesznek
fizettek. Egyrészt azért nem, mert "senki nem szereti felfedni a pártszimpátiáit",
másrészt pedig azért nem, mert egy párttól legfeljebb átvételi elismervényt
kaphatnak, míg egy pártközeli cégtől költségként elszámolható számlát.
A Mahír tehát reklámtevékenység címén vett fel a Fidesz számára mintegy másfél-kétmillió
forintot, azonban tényleges munkát e cégek részére nem végzett – összegezte saját
szerepét Simó, s e tekintetben bűnösnek vallotta magát.
Nem úgy a csütörtökre megidézett cégvezetők: egyikük nem is tudott arról, hogy cége
néhány százezer forintot utalt át a Mahírnak, kettő közülük pedig állította: a
reklámcég valós munkát végzett számukra. Arra a bírói kérdésre, hogy konkrétan
milyen feladatot teljesített a Mahír, egyikük sem tudott felelni, a rendőrség által
lefoglalt számlán pedig csak az "1994. évi reklámtevékenység" szöveg szerepel.
Valamennyien tagadták, hogy hasznuk származott volna abból, ha "támogatták volna"
a Fideszt.
Várhegyi Attila védője azt firtatta, miért tért el Simó József 1996. november
hatodikán tett első rendőrségi vallomása a másnap tett második vallomástól. A vádlott
kijelentette: az első kihallgatáson próbálta eltussolni az ügyet, ezért nem mondott
konkrétumokat. A kihallgatás után felhívta Várhegyit, s kérte, az érintett cégvezetőkkel
együtt beszéljék meg, "mit hazudjanak", mert úgy gondolta: ha egyeztetik vallomásaikat,
sosem buknak le. Simó szerint Várhegyi erre nem volt hajlandó, ezért döntött úgy,
hogy "kitálal, nem viszi el egyedül a balhét". "Mit mondott önnek Várhegyi úr,
amikor felhívta?" – kérdeztem Simó Józseftől a tárgyalás szünetében. "Azt,
hogy nincs szükség egyeztetésre, ez nem ügy.” Várhegyi meghallgatására a jövő hét
keddjén kerül sor.
A fent vázolt vesztegetési ügy egyébként a per első számú vádpontja, s éppen a második
vádpont tárgyát képező, úgynevezett "telek-ügy" nyomozati szakában derült rá
fény. A "telek-ügyben" mintegy 190 millió forint károkozással és más bűncselekmények
elkövetésével vádolják Várhegyit, ennek tárgyalása szintén a jövő héten várható.
2000. 06. 03. (IV/23)
