A "helyzetet" maguk a prostituáltak idézték elő. A fővárosi prostituáltak
ugyanis – a mogyóródi Forma–1-es Erotik Campingen felbuzdulva – maguk kezdték
értelmezni a szervezett bűnözés elleni törvény rájuk vonatkozó passzusait, és
úgy vélték, önmaguk jelölhetik ki azt a területet, ahol a törvény biztosítja
számukra a szabad prostitúciót. Választásuk a kőbányai Gyógyszergyári útra
esett. Mint mondják, ez a terület minden tekintetben megfelel a jogszabály
előírásainak, hiszen nem számít védett övezetnek, vagyis nincs a közelben iskola,
egyházi létesítmény vagy egyéb közintézmény. E területet akár – egyes
nyilatkozataikat értelmezve – erőszakkal is elfoglalnák. Döntésüket sajátos
törvényértelmezéssel igyekszenek alátámasztani. Szerintük ugyanis a prostitúciós
tevékenység türelmi zónák hiányában minden olyan területen végezhető, amely a
törvény által nem védett.
A prostituáltak szóvivőjének tervei szerint ezen a területen két műszakban
"dolgozva" akár négy-ötszáz lány is elférne. A szituációt magunk elé
képzelve már láthatjuk is, ahogy a mogyoródi példát követve, a prostitúciót
kiszolgálandó szinte önálló városrész, infrastruktúra épül ki a maga egyágyas
bódéival. (Egy lapunknak nyilatkozó illetékes szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a
zóna kialakítását követően kisebbfajta maffiaháború törne ki a lányokat
"futtató" szervezett bűnözői csoportok között, hiszen a terület kicsi ahhoz,
hogy ott mindenki helyet kapjon.)
Ötletükhöz akarva akaratlan kaptak támogatást a BM egyik illetékesétől, aki
hasonlóan foglalt állást a törvény értelmezését illetően. Mint azt Borai Ákos
főosztályvezető lapunknak elmondta: egy ilyen "semleges" területen a lányok
felajánlkozhatnak és üzletet köthetnek, viszont "szolgáltatást" ott helyben nem
nyújthatnak. Borai szerint a megoldást az jelentené, ha a megvalósuló türelmi
zónában olyan épületek jönnének létre, amelyek a prostituáltak tulajdonában
vannak, így ez nem minősülne bordélyháznak. Ez utóbbit ugyanis a Magyarország
által szintén aláírt New York-i egyezmény tiltja. A főosztályvezető kérdésünkre
kifejtette: amennyiben a Fővárosi Önkormányzat a Közigazgatási Hivatal
felszólítására sem jelöl ki türelmi zónát Budapesten, úgy a Belügyminisztérium
vizsgálja meg a kérdést, és könnyen lehet, hogy az ő válsztásuk is egybeesik majd
a prostituáltakéval, vagyis valóban az Örs vezér tértől sem túl távoli
Gyógyszergyári út lesz kijelölve türelmi zónaként.
A helyzet még "forróbb", hiszen Juharos Róbert fideszes országgyűlési és
józsefvárosi önkormányzati képviselő önálló módosító indítványát elfogadva
az Országgyűlés a héten módosította a szervezett bűnözés elleni törvény
prostitúcióval kapcsolatos egyes részeit. Ennek értelmében, ha az önkormányzatok
nem teszik meg – és ez történt eddig –, akkor a belügyminiszter is kijelölheti
azokat a türelmi zónákat, ahol a prostituáltak tevékenykedhetnek.
Mindezeket végiggondolva nagyon is érthető, hogy a X. kerület polgármestere, György
István hallani sem akar a "prostituált-importról". Mint azt a témában tartott
sajtótájékoztatón lapunk kérdésére elmondta: három napja izzanak a telefonvonalak
a polgármesteri hivatalban, a kerület és főként a szóban forgó környék lakosai
folyamatosan tiltakoznak. A polgármester elmondta: az sem elképzelhetetlen, hogy ha a BM
valóban Kőbányán jelöli ki a türelmi zónát, akkor a lakosság polgári
engedetlenségi mozgalommal válaszolna a döntésre.
György István a maffiaellenes törvénycsomag vonatkozó részeit is másként
értékeli, mint az utcalányok, vagy akár a BM-tisztviselő. Az ő olvasatában ugyanis
a jogszabályban a védett övezet fogalma azért lett bevezetve, hogy az önkormányzatok
kapjanak vezérfonalat a türelmi zóna kialakításához, és ne a prostituáltak ahhoz,
hogy eldöntsék hol végezhetik a tevékenységüket és hol nem. Mint mondta: a
Borai-féle értelmezés mind a törvény szellemével, mind annak betűjével szöges
ellentétben áll. Rámutatott arra is, hogy a kiszemelt Gyógyszergyári út valójában
nem is lenne kinevezhető türelmi zónának, mivel a terület közelében van egy óvoda,
egy kultúrház, illetve egy egyházi intézmény is, vagyis a törvény értelmében
védett övezetnek minősül. A polgármester kérdésünkre elmondta: ha mindezek
ellenére a lányok mégis megjelennének Kőbányán, a kerületi kapitányság
részéről hathatós rendőri ellenállásba fognak ütközni. György István szerint
egyébként magával a törvénynyel is baj van, hiszen, mint mondja, több mint jelzés
értékű, hogy az országban egyetlen prostitúciótól fertőzött település
önkormányzata sem jelölt ki türelmi zónát, mivel a lakosság mindenhol tiltakozik ez
ellen. Szerinte ez azt az üzenetet közvetíti a jogalkotók felé, hogy "az
állampolgárok nem viselik el a törvény által legalizált közterületi
prostitúciót." György polgármester is – a főváros vezetésével és egyes
kisgazda országgyűlési képviselők álláspontjával harmóniában – inkább a New
York-i egyezmény lemondását és így a bordélyházak legalizálását tartaná
ildomosnak.
Intézményesült nemi erőszak
"A prostitúció melegágya a nők ellen a családban elkövetett erőszak" – állítja
Betlen Anna, a Szociális és Családügyi Minisztérium (SZCSM) szakértője. Külföldi
statisztikák szerint (hazánkban ilyen felmérések eddig még nem készültek) a
prostituáltak 85 százalékát gyermekkorukban szexuálisan (és/vagy fizikailag) bántalmazták,
aminek következtében az a téves felfogás épült be a személyiségükbe, hogy testük
kizárólag mások szükségleteinek kielégítésére szolgál. Ez sokszor akkor is megtörténhetett,
ha a molesztálás csupán "különös" simogatásban, vagy ölelgetésben merült ki.
"A családon belüli erőszak jellegzetes formája az asszonyverés: Magyarországon a
családok 15 százalékában bántalmazza a férj a feleséget, a már elvált nők beszámolói
szerint 61 százalékukat verte, 50 százalékukat pedig megerőszakolta saját házastársa."
(Forrás: Tóth Olga: Erőszak a családban, Tárki, 1999.) "Szélsőséges esetekben az
is előfordul, hogy maga a férj lesz a feleség »futtatója«, így egészítve ki a jövedelmét"
– mondja Betlen Anna, aki maga is több ilyen esettel találkozott már. A családon belüli
erőszak eseteiben egyébként – a nemzetközi szakirodalom tanúsága szerint –
mintegy 95 százalékban a férfi az elkövető, 2 százalékban egynem? (vagyis
homoszexuális kapcsolatról van szó), és mindössze 3 százalékban a nő a bántalmazó.
A szakértő szerint a prostitúció olyan súlyos és alapvető társadalmi jelenség,
amely semmilyen módon nem legalizálható, hiszen "a prostitúció a nemi erőszak intézményrendszere,
és sokkal kevésbé a kliens szexuális, mint amennyire (a nők fölötti) hatalmi vágyának
kielégítésére szolgál". Betlen Anna rámutatott arra is, hogy a prostitúció felszámolásához
nemcsak a jogi háttér hiányzik, hanem kevés a kellő felkészültséggel rendelkező
szociális munkás vagy áldozatvédelmi szakember. Ezeken kívül olyan "otthonokra",
szociális intézményekre is szükség lenne, ahová a múltjuktól elszakadni kívánó
lányok a lelki és fizikai terrort alkalmazó stricik elől elmenekülhetnek.
2000. 09. 09. (IV/37)
