Demszky Gábor. "Semmi bajom az értelmiséggel." Fotó: Somorjai L.
– Főpolgármester úr, a hazai belpolitikai élet egyre inkább kétpólusúvá vált. Ön melyik oldalról akar az SZDSZ-nek szavazópolgárokat nyerni?
– Nekem az a célom, hogy leváltsuk a kétpártrendszert. A kétpártrendszer és az egypártrendszer között csak az a különbség, hogy kétpártrendszerben 4 évenként egy újabb zsákmányszerző garnitúra váltja az előzőt. Ez alapvetően a reformtörekvéseknek, az ország megújulásának a gátja. Ezzel szemben az az én törekvésem, hogy egy polgári, liberális, európai pártot teremtsek, amely azokon az alapokon, ahonnan most az SZDSZ el fog indulni, nyitna a választópolgárok felé.
– Ez azt jelenti, hogy az SZDSZ nem csak az értelmiség holdudvarára támaszkodik, hanem
?
– Igen, mivel ez amúgy is megvan, hanem azt jelenti, hogy a tulajdonosi középosztály, a közalkalmazottak, köztisztviselők, tanárok, tehát bérből, fizetésből élő emberek felé, mindazok felé, akik európai normák szerint akarnak élni, és nem akarják elfogadni azt, hogy a szélsőségek befolyásolhatják a magyar politikát. Az új SZDSZ célja az, hogy a szélsőségeket a perifériára szorítsa, ezzel egy erős középmezőnyt hozzon létre, amelyben egy nagyon világos, polgári, liberális alternatívát kínál ezeken a csapatokon kívül, amelyeket elmondtam. Szükség van az új generációra, arra a korosztályra, amely már a szabadságban nő fel, és az urbanizáció kihívásainak megfelelően él, és természetes közeg számára az a világ, amelyet az SZDSZ Magyarországon megvalósítani kíván. Ezt a liberális minimumot egyelőre a nagy pártok nagyon kevéssé sajátították el, tették alapelvükké, ezért az SZDSZ ezzel a programmal és politikai stratégiával sikeres párttá válhat ismét. Az a cél, hogy visszahozzuk az egymillió elpártolt szavazót.
– Mi lesz azonban a régi, már megszokott közéleti szereplőkkel? Van idő a 2002-es választásokig ezt végrehajtani?
– Új SZDSZ, új vezetőség, új arcok, mindez hozzátartozik. Az utolsó pillanat van, ha a 2002-es választást nézzük. Ha ezt jövőre vállaltam volna, mint miniszterelnök-jelölt, akkor a párt egy berögzült választási térben mozoghatna csak. Azt gondolom, hogy ez a 18 hónap nagyon komoly munkával arra elegendő, hogy a párt kampányolhatóvá váljon. Nyitott, liberális néppárt létrehozásához hosszabb idő kell, ami egyébként cél is. Olyan pártot szeretnék, ahol a baloldali liberális, szociálliberális meggyőződésűek mellé, akik egész egyszerűen csak a liberális minimumot osztják, besorolnám a nemzeti liberális meggyőződés? embereket is, hogy ők is jól érezhessék magukat. Többféle áramlat, politikai gondolkodás létezne az SZDSZ-en belül, ami a párt előnyévé válna. Ez lehetőséget ad a belső vitákra, és arra, hogy az áramlatok között az erőviszonyokat tisztázzák, ezzel együtt, amikor döntésre jutnánk, akkor ezt a döntést végre kell hajtani. Ez nem a versengés időszaka a párton belül, hanem mindenféleképpen a közös munka időszaka.
– A parlamenti frakcióban végrehajtana-e személycseréket?
– Remélem, hogy lesz mód néhány személycserére. Ez az SZDSZ-nek jót tenne, és nem tartom kizártnak, hogy ez 1-3 képviselőcserét is jelenthet a választásokig. Szeretnénk új, fiatal, tehetséges embereket bevinni a frakcióba, olyanokat, akik a helyi politikában bizonyítottak. Például Radics István, Dióssy László, Zwack Péter, aki egy tiszta múltú, tiszta ember, és sikeres vállalkozóként meg tudja szólítani azt a közeget, amelynek a támogatása számunkra nagyon fontos. Úgy kategorizálnám, hogy az SZDSZ a tulajdonosi középosztály számára a tisztességes versenyt kínálja, azok számára pedig, akik az állam vagy önkormányzat alkalmazottai, azoknak pedig tisztességes, civilizált, európai életet teremtsünk. Például, hogy az állam nem avatkozik bele lelkiismereti ügyekbe, iskolaválasztásba, nem kényszerít rájuk ideológiát, vallási meggyőződést, és biztosítja számukra többek közt a vallás- és lelkiismereti szabadságot a mindennapi élet minden területén.
– Az egyik legfőbb kritikusa Tölgyessy Péter, akinek állítása szerint Ön nem képes a szociálliberális értelmiséget maga mellé állítani. Elfogadja a kritikát?
– Tölgyessy Péter – interjújában, amelyet a Magyar Hírlapnak adott – reményt lát arra, hogy az SZDSZ a 10-12 százalékot is eléri, szerintem ennél többet is el lehet érni, és alapvetően ezzel a politikai irányvonallal és stratégiával egyetért. Ő abban látja ennek a stratégiának a veszélyét, hogy megbonthatatlannak tartja a szociálliberális értelmiség holdudvarát, és az ő erejüket, ezzel szemben én nem fogom tudni "megvívni" ezt a vonalat, mert megakadályozza az értelmiség, hogy ezt megvalósítsam. Úgy gondolom, hogy az SZDSZ-nek csak az az esélye, ha sokkal nyitottabb, polgárbarátabb, a választók felé forduló politikába kezd, amikor is az értelmiség véleménye fontos a számára, de nem abszolút mértékben, és nem a szerint politizálunk, hogy néhány sokat publikáló szereplő mit mond erről. Nekik is csak egy szavazatuk van. Szeretném, ha a párt világos üzenetei, melylyel megkülönbözteti magát mind a Fidesztől, mind az MSZP-től, sokkal szélesebb társadalmi csoportokban keltenének bizalmat. Nekem semmi bajom sincs az értelmiséggel, csak az értelmiség önmagában nem elég a pártépítéshez.
– Ön a jobb- és a baloldalt is – látszólag – ugyanolyan elánnal támadja, annak ellenére, hogy a fővárosban az MSZP-vel együtt alkotnak többséget. Mindkét oldalt tovább fogja ostorozni? Ebben látja az SZDSZ sikerét?
– Sokan nagyon kritikusan fogadták ezen bejelentésemet. Természetesen ez hozzátartozik, de ezek a viták használnak az SZDSZ-nek, az újságok címoldalára került, a stratégiát is többen tudják megismerni. Ennek nagyon lényeges vonása, hogy a cinikus, kapzsi, a négyéves ciklusban gyorsan klientúrát építő Fidesszel szembeni kritikáink mellett megszólalok úgy is, mint az MSZP kritikusa. Ez új hang a politikában, ezt még nem szokták meg, és ez kiváltott nagyon sok indulatot is.
Alakul a csapat
2000. 11. 18. (IV/47)
