– Ön szerint milyen konklúziókat lehet, kell levonni az olajbizottság közel egyéves ténykedésének lezárulásával? Úgy tűnik, hogy magára az olajbűnözésre, illetve olajbűnözőkre a bizottság munkájával nem sikerült nagy csapást mérni, hiszen a felelősök nem lettek megnevezve.
– Hát ebben sok igazság van, de hozzá kell tenni, hogy az olajbizottság nem nyomozóhatóság, nem ügyészi, rendőri szerv vagy bíróság, amely végigviszi az ügyeket, és a végén ítéletet hoz. Bár egy erős elnöki vezetéssel, koncepcióval azért ennél többet is elérhettünk volna, még felelősöket is meg tudtunk volna nevezni. A másik probléma szerintem az volt, hogy több esetben olyan kiszivárogtatások voltak zárt ülésekről – lelkük rajta azoknak a bizottsági tagoknak, akik ezt megtették –, amelyek teljesen összekuszálták a dolgokat, és zavarták a tisztánlátásunkat. Ezért jelenhettek meg gyakran ellenőrizetlen információk úgy, mintha valóságosak lennének. Kár, hogy néhány képviselőtársunk a szereplési vágytól hajtva inkább a médiában való villogást választotta ahelyett, hogy az információk hitelességének utánajárt volna, és kellő visszafogottsággal nyilatkozott volna az ilyen ügyekben.
– Összességében sikeresnek tartja a munkát?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem lehet sikertelennek nevezni a bizottság működését, mert olyan valós problémákra irányította rá a figyelmet, amelyek komolyan foglalkoztatják a társadalmat. Az más kérdés, hogy ezeknek a dolgoknak a kivizsgálása, a tények felszínre hozatala, legalábbis ellentmondásosra sikerült, némely bizottsági tag korrekt ténykedése pedig kétséges. Egyik képviselőtársam teljesen jogosan fogalmazott úgy, hogy egy ilyen vizsgálódást befejezni nem, csupán abbahagyni lehet.
– Munkája során – legalábbis úgy gondolom – sokan sokféle információval keresték meg a bizottságot, illetve egyes bizottsági tagokat. Hogyan látja, mennyire keveredtek ezek a hallomásból szerzett információk a különféle operatív anyagokkal, mennyiben zavarta ez a bizottság munkáját?
– Azoknak az anyagoknak az értékeléséhez, amiket annak idején a titkosszolgálatok és a rendőrségi szervek begyűjtöttek, külön szakértelem szükséges. Nem véletlen, hogy kiértékelésükre évekig képzik a szakértőket. Sajnálatos módon voltak olyan bizottsági tagok, akik egy-egy megnyilatkozásból vagy információtömegből minden kritika nélkül fogadtak el bizonyos elemeket, vagy akár az egészet. Mindig elmondtam a bizottsági munka során, hogy én kizárólag azt tartom elfogadhatónak, amit más tények is alátámasztanak, és az ilyen mindenhonnan összegyűjtött, kósza híreken alapuló jelentések, beszámolók csak kellő szelektálás után értékelhetők. Pletyka mindenről és mindenkiről van, ezeket mint egyoldalú információkat mind külön-külön le kellett volna ellenőrizni. Erre azonban a bizottsági tagok nem képesek, csak a nyomozóhatóság szakértői.
– Lesz még Ön szerint valami "robbanás" olajügyekben, vagy pedig minden a feledés homályába vész?
– Sajnos – érdekes kérdés, hogy miért –, igazán nagy robbanás egyáltalán nem volt eddig sem az ügyben. Vannak felelősök, de kilétükre nem derült fény. Így valószínűleg igazán új dolog ezután sem kerül felszínre, hiszen a bizottság is befejezte a munkáját. Ugyanakkor jó néhány olyan ügyészségi, rendőrségi eljárás van folyamatban, amit vagy a bizottsági munka indukált, vagy már korábban is megindult, csak most gyorsult fel. Esetleg ezek hozhatnak újabb fejleményeket.
Vajúdás után
Hegyek vajúdtak, egerek születtek – fogalmazott Dorkota Lajos (Fidesz) szerdán a parlamentben, az olajügyeket vizsgáló országgyűlési bizottság jelentésének vitájában. A képviselő véleménye szerint a bizottság jelentése nem elégíti ki a vele szemben támasztott jogos elvárásokat. Politikai felelősséget emlegetett a Németh-kormánnyal és a Horn-kabinettel kapcsolatban.
Tóth Károly (MSZP) álláspontja szerint a jelentés rávilágít a korrupció létére Magyarországon. Megjegyezte, hogy az ügyészség egészen addig nagyon készséges volt, amíg a bizottság nem ért az olajügyek "lényegéig", de amikor a testület egy tulajdonosi térkép vázolását kérte tőlük, akkor egy használhatatlan dokumentumot adtak át. A képviselő bejelentette azt is, hogy a szocialista párt egy, a korrupció elleni harcot koordináló állandó vagy eseti parlamenti bizottság felállítását kezdeményezi.
Az SZDSZ-es Kóródi Mária úgy értékelte: bár a bizottság ideje lejárt, a társadalom türelmetlensége tovább tart az olajügyekkel kapcsolatban, ezért reméli, hogy egyszer a demokrácia szabályainak megfelelően véget ér az a tisztázó folyamat, ami most félbemaradt. Úgy értékelte, hogy a bizottság működése kényelmetlenné vált a kormánypártok számára, éppen akkor, amikor a hatóságok újból elővett, korábban lezárt ügyekben új következtetésekre jutottak.
Ez a jelentés annyit sem ér, mint a papír, amire nyomtatták – kezdte a tárgyalt anyagról alkotott véleményének ismertetését Balogh László (MDF), aki szerint a dokumentum helyesírási és nyelvhelyességi hibáktól hemzseg, és nem mond igazat. Jelezte, hogy frakciója nem járul hozzá a jelentés elfogadásához, amely szerinte sem a bizottság, sem a képviselők, sem pedig a társadalom elvárásainak nem tesz eleget.
Répássy Róbert (Fidesz) megdöbbentőnek tartja, hogy a jelentés bírálja a legfőbb ügyész munkáját. "Ami az utolsó napokban a testületben történt, az a bizottság szégyenfoltja. Így kenőolaj-bizottságnak lehet tekinteni a testületet – szögezte le a kormánypárti politikus. Jövő hét kedden, az év utolsó parlementi ülésén a képviselők – a költségvetés mellett – szavaznak többek között az olajbizottság jelentésének elfogadásáról.
A fővárosi bíróság csütörtökön változtatás nélkül jogerőre emelte a Pintér Sándor belügyminiszter és Pallag László kisgazda országgyűlési képviselő közti személyiségi jogi perben az elsőfokú ítéletet, mely szerint a honatyának 1,25 millió forint kártérítést kell fizetnie az olajügyekben Pintér Sándorról tett nyilvános kijelentései miatt. Az ítélethirdetés során a bíróság azt is leszögezte: a perben senki nem vonta kétségbe, hogy Pallag László az ügyben jóhiszeműen, jószándékkal járt el, ám a mástól szerzett információ híresztelése is megvalósíthat jogsértést. (MTI–Hetek)
2000. 12. 16. (IV/51)
