Úgy van ám, ha nincs lakás, akkor nem adnak munkát. Ha pedig nincs munka, akkor miből fizessem én a lakbért?! Munkát meg nem kapunk. A bőrünk színe miatt, tudja. Ez a nagy igazság, kérem! És ezt tudja a polgármester úr is, akkor meg miért nem segít? Az lenne a dolga, nem?"
Sárosan is betotyoghatom a lakásokat. Mindenütt kopott, színes szőnyegek és virító művirágok. Tisztaság mindenütt. Nincs mosatlan a mosogatóban. Száradó ruhák. A fővő lencse mellett viszont mást is érzek, dohos a ház. Mi változott?
– Én úgy tudom, Önök már hosszú évtizedek óta élnek ezekben a lakásokban. Ki jogosan, ki csak úgy. Évek óta maradtak, miért most akarnak menni? – kérdezem.
– Hát hallottuk ezt a lehetőséget. Megkerestük a Krasznai urat, aki azt mondja, segít, küld buszt meg minden.
– Kér ezért pénzt?
– Hát úgy nézünk mi ki, akik fizetni tudnának egy nagy utat?! A Krasznai úr egy önzetlen, nagyon rendes ember. Azt mondja, segít.
– És Hollandiában nem kell majd fizetni a számlákat, a
?
– Hát ide figyeljen kedvesem! De jól figyeljen! Én Rupa Gyuláné vagyok, nyugodtan leírhatja, mert én itt élek húsz éve. Volt munkám, meg minden, jár nekem a nyugdíj és mindig fizetem, amit kell. Meg lehet nézni. Egy hónappal vagyok csak lemaradva. És jól figyeljen aranyom, mert mi nem vagyunk bűnözők, innen senki sem az. De, azt mondom galambocskám, hogy sajnos!
Dióssy László, Veszprém polgármestere két héten belül tárgyal Farkas Flóriánnal, az országos cigány parlament elnökével, hogy áttekintsék a rendezés lehetőségét. Ám ő kiemeli, a Kopácsi utcai romák nem Szabolcsból akarnak kivándorolni, ahol 30-40 százalékos is lehet a munkanélküliség, hanem Veszprémből, ahol az arány csupán 4 százalék. Szerinte aki akar, a városában talál munkát. Ha holnap jelentkezik valaki a Kommunikációs Rt.-nél, akkor azt – függetlenül bőrének színétől – fölveszik. Egyébként megérti a romák logikáját. Ők azokat a társaikat irigylik, akik Veszprém történelmi, egykor szép Jókai utcájában éltek, s akikkel a város – minden családdal külön tárgyalva – megegyezett. Ők, miután a város lakásalapjából kifizetésre kerültek, másutt kezdtek új életet. Az épületeket pedig olyanoknak adják most el, akik újjáépítésüket vállalják. Az alap azonban kiürült, idő kell, amíg az értékesítésből feltöltik. De a tervek között szerepel a Kopácsi utca renoválása, tehát az ott élők helyzete rendeződni fog. A követelőzést azonban a polgármester zokon veszi.