Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa beszámolójából kiemelte, hogy vizsgálataik több esetben is arra mutattak rá, hogy nincs megfelelő együttműködés az egyes szervezetek és a hatóságok között, és ez az alkotmányos jogok sérelmét okozza. Így például előfordul, hogy a nyomozóhatóság nem értesíti a gyermekvédelmi szerveket gyermekbántalmazások és -molesztálások esetén. A jogszabályok ugyanis ezt nem is teszik kötelezővé. Egy másik példa az, hogy az ÁNTSZ nem folytathat vizsgálatot rendőrségi fogdában, laktanyákban.
Gönczöl Katalin sajnálatosnak nevezte, hogy tartósan beteg hajléktalanok orvosi kezelése nem megoldott, nincs ellátóhely az amputált, súlyos beteg és rokkant hajléktalanok számára. Másrészt találkoztak hajléktalanok esetében az "utcaképes" kifejezéssel, amit cinikusnak tartott az ombudsman. A hazai börtönviszonyok vizsgálata során kiderült, hogy a hazai börtönök 160 százalékos túlterheltséggel működnek, és a foglalkoztatás sem jól megoldott.
Beadványai 12-14 százalékában a rendőri eljárásra panaszkodott, ebből nagy arányban a rendőrség "elhárító" – az ügyek kivizsgálásának lerázási – mechanizmusára. A bürokrácia amúgy is komoly gond: sokszor a hivatalnokok sem tudnak eligazodni a tucatszor megváltoztatott jogszabályokban.
Kérdésre válaszolva Gönczöl Katalin kifejtette: a vallásszabadság területén nem voltak vizsgálataik, mert nem volt rá szükség. A sajtóból ugyan értesült különféle esetekről, de nem érték el azt a "hatást", hogy vizsgálatot kellene folytatni. Ha vizsgálatot folytatott, az az egyházi ingatlanok viszszaadása, egyházi intézmények kapcsán történt, egyébként pedig remek a hivatal kapcsolata az egyházakkal.
Majtényi László adatvédelmi biztos azt hangsúlyozta, hogy a magyar adatvédelmi rendszert az Európa Bizottság elsők között ismerte el, a magyar adatvédelmi jogszabályok ugyanis magas színvonalúak és modernek. Azonban – tette hozzá – fenyegetettek az információs jogok Magyarországon, egyes részletek szándékosan elmaszatoltak. Az ügyfélforgalmuk egy év alatt 40 százalékkal növekedett, aminek okára Majtényi keresi még a választ.
Az ombudsman kiemelte: újabb "veszedelemként" az állam – "nagytesvér" – az elmúlt években elvesztette az információs szabadságjogok megsértésének monopóliumát
a magán-adatkezelőkkel – a "kistestvérekkel" – szemben. Ezt bizonyítja az a tény, hogy egyre több magáncég jogsértését szóvá tevő panasz érkezik, tavaly ez az ügyek 36 százalékát jelentette.
A technika fejlődésével az egyén szabadsága a korábbinál többféleképpen sérülhet – hangsúlyozta Majtényi, aki megemlítette, hogy egy dekóderrel ma már a hang alapján egy személy érzelmi, pszichikai állapotáról is lehet adatokat szerezni. Az adatvédelmi ombudsman felvetette – hasonlóan az ügyvédi, gyónási, orvosi titokhoz – az úgynevezett pedagógiai titok fogalmának bevezetését, erről szóló ajánlását az elmúlt évben eljuttatta az Oktatási Minisztériumhoz, de választ még nem kapott.
Az ombudsman sajnálatosnak tartotta a közhatalomra jellemző különféle titkosítási tendenciákat, mely szerinte az igazi társadalmi részvételt bénítja meg a döntésekben. Példaként említette, hogy törvény-előkészítések esetében hamar "ráütik" egy tervezetre, hogy az "előkészítési titok", így 30 évig nem publikálható. Konkrétan felmerült, hogy egy érintett szervezet hogyan tud reflektálni egy ilyen "előkészítési titok" alá vont tervezetre. Donáth László szocialista honatya egyházakat érintő kérdésére kijelentette Majtényi: az egyházak autonómiája alkotmányos jog, ezért velük kapcsolatban különlegesen udvariasan járt el, kért – ha szükséges volt – tájékoztatást. Egyébként – az állam és az egyház elválasztásának elvéből adódóan – semmilyen állami szerv sem tarthat nyilván személyes vallási adatokat, ez alól kizárólag a Történeti Irattár képez kivételt. Ezért volt szükséges, hogy a népszámláláskor önkéntes és névtelen legyen a felmérés.
Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa a kisebbségi törvény módosítását és az antidiszkriminációs törvény megalkotását jelölte meg a kisebbségek ügyében fő célkitűzésként.
2001. 05. 26. (V/21)
