hetilap

Takács Albert, Lenkovics Barnabás, Kaltenbach Jenő és Maczonkai Mihály Fotó: Vörös Szilárd

Egyöntetűen érvelt az összes párt amellett, hogy alkotmányos, szimbolikus jelentőség? is a biztosok választása. Ehhez képest a jelöltek meghallgatására mindössze két és fél órát szántak a koreográfusok: az alkotmányügyi bizottságban egy, az emberi jogi bizottságban másfél órás ülésen mutatkozhattak be, és mondhatták el terveiket. Ez az idő azonban még inkább jelentéktelennek bizonyult: gyakorlatilag két-három perces bemutatkozásra futotta, ugyanis a politikusok inkább egymással, a kialakult helyzet éppen a másik oldalt hibáztató magyarázásával voltak elfoglalva. Akadt olyan politikus, aki a folyosón szarkasztikusan meg is jegyezte: manapság egy középfokú végzettséget igénylő munkakörben komolyabb meghallgatáson esnek át a munkavállalók. A meghallgatásokon egyébként a bizottsági tagok jelentős része, az ombudsmanok eskütételén pedig még miniszterek – többek között az igazságügyi – is hiányoztak. 

A történet a szocialisták olvasatában: Későn, mindössze a választás előtt 24 órával jelölte meg Mádl Ferenc köztársasági elnök a négy jelöltet, így érdemben nem tudtak mindenkit "megvizsgálni". Az egyik jelölt esetében ezért kizárólag szakmai kifogások miatt szavaztak nemmel. A kormánypártiak szerint mivel a pártok nem tudtak megegyezni, a köztársasági elnök bölcsességére volt bízva a jelölés. Így az elnök – aki mellesleg jogászprofesszor – bölcs döntését illett volna elfogadnia a szocialistáknak.

A választást követően Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője sajtótájékoztatót tartott, ahol kijelentette: "Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Nevet, mert működőképes marad az ombudsmani hivatal, és sír, mert nem sikerült azt teljes létszámban felállítani." A frakcióvezető ez utóbbit a szocialisták destruktív és obstruktív magatartásának és súlyos alkotmányos hibájának nevezte. "Hiszen – mint folytatta – a köztársasági elnök elsősorban az ellenzéknek kívánt gesztust tenni a jelöléssel, mivel két támogatottjukat, az általános helyettest és a kisebbségi om-budsmant jelölte." 

Szájer felszólította a szocialistákat, hogy hagyjanak fel a botránykeltő magatartással, miszerint mindenre nemmel szavaznak. Kiemelte: a Fidesz februárban hajlandó lett volna egyeztetni, de a szocialisták elzárkóztak ettől. "Még számos személyi kérdés kerül a parlament elé, elvárjuk a szocialista párttól, hogy kompromiszszumkészebbek legyenek." A szocialisták szakmai kifogása kapcsán kijelentette: "Egyrészt a jelölt a törvényben foglalt követelménynek megfelelt, a publikációs listájából látható, hogy tudományos szakember. Másrészt garancia az is, hogy Mádl jogászprofesszor úr jelölte őt erre a tisztségre."

A héten gyakorlatilag ez volt az egyetlen és legfontosabb belpolitikai esemény, ehhez képest a jelenlevő újságírók mindössze két kérdést tettek fel. Például azt egyikük sem firtatta, hogy az ellenzék az adatvédelmi törvény 23. szakaszára hivatkozva állítja, hogy szakmailag nem felelt meg a "leszavazott" jelölt. E törvény ugyanis konkrétan előírja az adatvédelem területén való tudományos jártasságot. 

Vastagh Pál szocialista politikus, volt igazságügy-miniszter szerint, ha – ahogy Szájer állítja – a szocialisták mindenre nemmel szavaznak, akkor hogy lehet, hogy éppen pár órával korábban megszavazták a jobboldalnak fontos státustörvényt, illetve a többi jelöltet is. 

Vastagh a Heteknek elmondta: feszült vita alakult ki a választás kapcsán az MSZP-frakcióban. Ugyanis azt mindenki tudta, ha nem fogadják el a jelölteket, akkor a Fidesz a szocialistákra fogja, hogy nem képesek a kompromisszumra. Vastagh éppen ezért a Fideszt tartja felelősnek, hogy az érdemleges egyeztetések elhúzásával olyan helyzetet teremtett, amellyel megzsarolta a többi pártot. Szerinte éppen ezért a Fidesz követett el hibát, mivel azzal, hogy elfogadták Kaltenbach Jenő személyét, megdőlt az a korábbi érvük, miszerint azért szükséges a biztosok cseréje, hogy megújuljanak a hivatalok. 

A szocialista politikus azzal a véleménnyel ért egyet, hogy kényelmetlen lehetett az újra meg nem választott ombudsmanok – Gönczöl Katalin és Majtényi László – személye a Fidesz számára, mert ők, ha szükséges volt, konfrontálódtak a hatalommal. A biztosok személyisége, filozófiájuk, felfogásuk, azaz szellemiségük ugyanis meghatározza az egyébként egy-egy biztos személyére épülő ombudsmani hivatal működését. 

A jelöltekről egyébként az újságírók és a politikusok között megoszlottak a vélemények. Míg Takácsot és Kaltenbachot a szocialisták "emberének" tartották, addig a két másik jelöltet a konzervatív táborhoz sorolták be. Ez utóbbit jelzi az is, hogy a Gönczöl Katalin helyére választott – abortuszkérdésekben többször az életpárti oldal mellett érvelő – Lenkovics Barnabás esküje végén hozzátette: Isten engem úgy segéljen. Ezt az eskü hivatalos szövegében nem szereplő formulát a jobboldali politikusok honosították meg a parlamentben.

Egyes elemzők szerint a Fidesz vagy ügyes taktikával "vezette" meg az MSZP-t, vagy valamiféle paktum köttetett a két nagy párt között, hiszen a lényegi kérdésről elterelődött a figyelem, miszerint sikerül-e Gönczölt és Majtényit, a két elismert jogvédőt, a tisztségükben megerősíteni? E két személy – és egyben jogvédő mentalitás – melletti kiállás sokak szerint még egy botrányt is megért volna. Taktikai elem volt, hogy – gyakorlatilag a konzervatív tábor jelöltjéről – Lenkovics Barnabásról először és külön a többitől szavaztak. Ha nem választották volna meg, akkor a szocialisták által preferált személyek sem kaptak volna a második körben támogatást. Ráadásul az adatvédelmi poszt – a patthelyzetre hivatkozva – akár hosszú ideig is betöltetlen maradhat. 

A szavazás eredménye

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek