A Gallup munkatársai célirányosan a Fidesz és az MDF megállapodását figyelembe véve kérdezték meg az utca emberét. Úgy tűnik, hogy a jobbközép pártok közös listaállítása polarizálta a közvéleményt, aminek hatására csökkent a bizonytalan pártválasztók aránya – állítja a Gallup. A Fidesz–MDF közös lista 3 százalékponttal nagyobb támogatottságot élvezett, mint a két pártra leadott voksok összesen. Ebben az értelemben a közös listaállítás nemcsak egyszerűen összegezte a két párt szavazóit, de új szavazókat is "hozott" a jobbközép számára. Az is igaz ugyanakkor, hogy az eredetileg bizonytalanok 12 százaléka a listákra vonatkozó kérdésnél az MSZP listáját választotta. Ennek eredményeképpen az MSZP listájának támogatottsága éppúgy 3 százalékponttal nőtt, mint amennyivel a Fidesz–MDF lista támogatottsága növekedett a két párt külön-külön mért támogatottságához képest. Úgy tűnik tehát a Gallup felméréseiből, hogy a Fidesz–MDF közös listaállítása éppen annyira aktivizálta a baloldalra húzó bizonytalanokat, mint amennyire mobilizáló erővel hatott a jobboldal még bizonytalankodó szavazóira. A közös lista állítása tehát – legalábbis rövid távon – nem változtatott a meghatározó politikai táborok erőviszonyain.
Egy szocialistáknak készült tanulmány szerint akárcsak 1998-ban, a Fidesz 2002-ben is többet profitál majd a visszalépésekből, mint az MSZP. Ennek fő oka az, hogy míg az MSZP a leginkább csak az SZDSZ és a Munkáspárt szavazataira számíthat, addig a Fidesz az FKgP, az MDF és a MIÉP szavazatait gyűjtheti be. Ha viszont az SZDSZ és a MIÉP is eléri az 5 százalékos küszöböt, ezzel a Fidesz több szavazatot veszít, mint az MSZP. A tanulmány állítja, hogy az MSZP-nek minden forgatókönyv szerint némiképp előnyös, ha a Fidesz és az MDF közös jelölteket állít. Ennek részben az az oka, hogy az MDF az előrejelzések szerint a szavazatok alacsonyabb százalékára számíthat most, mint 1998-ban. A másik ok nem más, mint hogy a közös jelöltállítás már 1998-ban is stratégiailag elhibázott lépés volt a Fidesz részéről.
Simon János politológus, egyetemi tanár szerint a 2002-es választások fő problémája abból adódik, hogy az agrártársadalom pártja, az FKgP kiesett, így egy párttal kevesebb verseng már a voksokért. Ez a váratlan fordulat a jobboldal koncentrálódását indította el. A Fidesz–MDF paktum ebből a racionalitásból indult ki, hogy a baloldalon csak két párt áll, az SZDSZ és a szocialisták, a jobboldalon viszont hat párt. A választási szövetség logikai háttere tehát az – mondja Simon –, hogy csökkenjen a pártok száma, hiszen a Fidesz is tudja, hogy elméletileg ugyanannyi jobboldali szavazó van, mint 98-ban. A megegyezés azért is létre tudott jönni, mert a biztos öt százalékért cserébe az amúgy alig esélyes MDF egy jól szervezett, országos hálózatot tudott felmutatni 23 ezer taggal, mely másfélszerese a Fidesz gyengén szervezett jelenlegi tagságának – állítja a politológus.
Závecz Tibor, a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója a Gallup állításával szemben úgy tapasztalta, hogy általában egy választási megállapodás esetén mindkét pártnál van bizonyos mérték? lemorzsolódás, vagyis a két párt együttes támogatottsága kevesebb, mintha külön-külön összeadnánk az őket választók számát. A Gallup által a közös listánál mért plusz három százalékot a látens MDF-szavazóknak tudja be, esetükben lehet aktivizáló hatású a két párt összefogása. "Annyi bizonyos, hogy az MDF-et megmentette a paktum. Az, hogy hosszabb távon nem ásta-e meg a saját sírját, nehéz megmondani, mindenesetre jelenlegi sorsa nem feltétlenül a saját kezében van, hanem a Fideszében" – vélekedik az MDF jelenlegi helyzetéről Závecz, hozzátéve, hogy a bizonytalanoknak most már nem egy bármelyik pártnak jól álló téma számít, hanem a párt nagysága, érdekképviseleti potenciálja és ereje.
2001. 09. 21. (V/38)
