hetilap

1851 októberében az Egyesült Államok Szenátusának határozata, illetve Fillmore elnök meghívása után a Mississippi nev? amerikai fregatt magyar nemzeti szín? zászlóval az árbocán Törökországban fedélzetére vette Kossuth Lajost, az 1848–49-es szabadságharc száműzetésben élő vezéralakját, hogy Livorno érintésével Marseille-be vigye családjával és kíséretével. Innen Kossuth Gibraltáron át Angliába utazott, majd a Humboldt nev? hajón az Egyesült Államokba vitorlázott. Manhattanben államfőnek kijáró száz ágyúlövés fogadta. Ezt követően a kormányzó és a polgármester társaságában végigkocsizott a magyar zászlókkal díszített, emberek tízezreivel szegélyezett Broadway-en. Ambrose Kingsley polgármester "a magyar függetlenség felvilágosult képviselőjének, az emberi haladás és a világszabadság ékes szavú bajnokának" nevezte a magyar vendéget. Kossuth látogatásának elsődleges célja köszönetmondás volt az amerikai közbenjárásért, amely kiszabadította számkivetéséből. Vezérelte azonban egy hátsó gondolat is: meg akarta nyerni az amerikai népet és vele együtt politikusait egy újabb magyar szabadságharc ügyének, amelyben továbbra is reménykedett. New Yorkban számos nagyszabású rendezvényen mondott beszédet, majd elindult több mint fél évig tartó amerikai körútjára, amelynek során negyvennél is több várost érintett. Több mint négyszáz szónoklatát ezrek hallgatták végig. Washingtonban az elnök díszvacsorán látta vendégül, de még ennél is nagyobb megtiszteltetés volt, hogy felszólalhatott a Kongresszus két házának együttes ülésén. Előtte csupán egy külföldi kapott ilyen megtiszteltetést, La Fayette márki, a függetlenségi háború francia hőse. Politikai céljait ugyan nem érhette el az elnökválasztás előtt álló és belső viszályokkal küzdő Egyesült Államokban, de felmérhetetlen szolgálatot tett a kedvező magyarságkép kialakításában az amerikaiak között.

Az időjárás is méltányolta a nap jelentőségét, mert azon a késő őszi reggelen, amikor a megemlékezésre sor került, a kissé borús ég ellenére is kellemes tavaszi szellő lengette a zászlókat a Kossuth New York-i szobránál összegyűlt tömeg feje felett. A Magyarországról érkezett dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, valamint a külképviseletek vezetői, dr. Jeszenszky Géza washingtoni nagykövet és dr. Molnár László New York-i főkonzul elhelyezték a nemzet megemlékezésének koszorúit a szobornál, majd a résztvevők a főkonzulátus épületébe mentek, ahol Kossuth-emlékkiállítás várta őket. Megnyitó beszédében a vendég miniszter kifejtette: "Nem Kolumbuszként és nem felfedezőként jött. Kossuth követ volt… az egyetemes szabadság követe." Utána dr. Frank Tibor egyetemi tanár tartott előadást, majd Jeszenszky Géza nagykövet Kossuth külpolitikusi tehetségét méltatta. A további megemlékező programok után ünnepi gálaestet rendeztek a Fashion Institute dísztermében, amelyet ugyancsak 

dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter nyitott meg. 

A New York-i megemlékezés csupán az országos rendezvénysorozat megnyitója volt. 

Kossuth Lajos Amerikában nem szorul bemutatásra, látogatása, beszédei nem maradtak nyomtalanul. Iowa államban megyét, Indiana, Mississippi és Ohio államokban várost, Pennsylvaniában települést, valamint postafiókot neveztek el róla. Clevelandban, New Yorkban és Washingtonban szobor hirdeti a magyar politikus emlékét. Mi sem bizonyítja azonban ékesebben Kossuth lángelméjét, mint a következő idézet abból a beszédéből, amelyet 1852. február 16-án az ohiói törvényhozásban mondott: "Min-dent a népért és mindent a nép által, semmit a népről a nép nélkül – ez a demokrácia!" A mondat tizenegy évvel az előtt a gettysburgi szónoklat előtt hangzott el, amelynek egyik mondata meg-alapozta Lincoln hírnevét: 

"A népért a nép által!" 

A színész alakítaná a történelmet

Eperjes Károly szíve szerint elvitetné Kossuth Lajos szobrát a Hősök teréről. A színművész szerint ugyanis a 19. századi politikus eszmeisége alapozta meg a trianoni logikát, és ezért méltatlan arra, hogy szobra a Hősök terén az ország legjelentősebb államférfiai között álljon. Eperjes korábban már többször hangot adott Kossuth iránti ellenszenvének, amelyről most egy tévéműsorban beszélt. A Hídember, azaz Széchenyi István alakítója a két 19. századi politikus viszonyát jellemezve utalt arra, hogy a magyar történelem során periodikusan visszatérnek a két oldal vezéralakjai. Véleménye szerint ezer évvel ezelőtt Szent István és Koppány, később Széchenyi és Kossuth, majd a 20. században Mindszenty és Rákosi képviselte ezt az ellentétet. Eperjes Károly a véleményét Áder János, az Országgyűlés elnöke által elindított Beszédes esték cím? tévéműsorban fejtette ki, ahol a házelnök első meghívott vendégeként kapott szót.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek