Farkas Flórián roma politikus, Mádl Ferenc köztársasági elnök és Pokorni Zoltán pártelnök Fotó: S. L.
A Fidesz szövetségi politikáját nem az egyes pártokkal való paktum jellemzi, hanem a "Nagy-Fidesz koncepciója", amelynek lényege a kisebb jobboldali pártok, politikai szervezetek bázisának, szimpatizánskörének a megszerzése – foglalta össze lapunknak véleményét Wéber Attila politológus. A szakember, aki korábban könyvet is írt a Fideszről, úgy látja, hogy a koncepció a kisgazdák összeomlása után nyerte el végső formáját, belső hangsúlyát.
Ettől kezdve ugyanis az addig a Békejobbal együtt-működő, a szövetségből kikacsingató MDF lett újra a fő támogató. Ennek szimbolikus jelentősége is volt, mert a mérsékelt jobboldali értelmiségiek régóta szorgalmazták a szövetség MDF-es, kereszténydemokrata jelleg? erősítését. A szövetségi rendszeren belül a Fidelitas – amely a Fidesz "leányvállalata" – a másik láb, ők a pártnak a fiatalok felé való képviseletét látják el. A kisgazda szimpatizánsokat a Kisgazda Polgári Egyesület képviseli, amelyet Turi-Kovács Béla neve fémjelez. Egyébiránt ő – sajtóértesülések szerint – félmillió plusz szavazatot ígér a Fidesznek.
A csoportokat belső köreiknek túlélési érdeke mellett a közös kulturális azonosság is összetartja. A Fidesz vezetette jobboldal logói: a millenniumi ünnepségek, a Szent Korona újkelet? politikai kultusza, a Corvin-láncos kitüntetési rendszer, a Terror Háza stb. A "Nagy-Fidesz koncepció" eddig bemutatott logikájából leginkább a Lungo Drommal kötött szerződés lóg ki, amely szavazatmaximálási szempontból jelenthet hozadékot a pártnak, bár a megállapodás kétél? fegyver is lehet. Egyrészt működhet védekező eszközként a szélsőjobbal való kokettálás vádjával szemben, de lehet, hogy a szavazók körében a Fideszre nézve káros ellenérzéseket vált ki. Ugyanakkor a cigányságon belül is megindított egy ellentétes mozgást, illetve konjunktúrát – fogalmazott a politológus.
A véglegessé vált szövetség létrejötte persze sok korábbi "barát" számára járt megaláztatásokkal, vereségekkel, sőt a politikai életből való kiszorulással is. Ebben a ciklusban Pusztai Erzsébet kapta az első "legyintést": az egészségügyi tárca MDNP-s államtitkárát azért bocsátották el állásából, mert Békejobb néven új politikai mozgalmat indított az MDF-fel a jobboldal szavazatainak maximálása érdekében. A mozgalom azonban nem nyerte meg a Fidesz tetszését, így a kibontakozásra sem kapott lehetőséget. Az MDF-nek elégséges jelzés volt Demeter Ervin és Manninger Jenő rapid gyorsaságú átigazolása a Fideszbe ahhoz, hogy a dabasi időközi választáson már ne Pusztait, hanem a Fidesz jelöltjét támogassa.
A következő lépések a kisgazdapárt szétesését eredményezték: jelenleg a Kisgazda Polgári Egyesület tagjaiként a Fidesz listáján indított jelöltek annak a Torgyán Józsefnek a "szárnyai alatt" váltak ismert politikusokká, akinek végső soron az 1998-as győzelmét köszönheti a legnagyobb kormánypárt. A "hála nem politikai kategória" megállapítás azonban ez esetben is beigazolódott: Torgyán – saját megfogalmazása szerint a Fidesz aknamunkájának eredményeként – mára "ellehetetlenült", pártja darabokra hullott. A jelenlegi előrejelzések szerint csak az egykori elnökükkel szembefordult kisgazda politikusok esélyesek a politikai túlélésre.
"Maximálisan tudatos stratégiáról van szó, amelyhez még a fiatalos mentalitás is társul – értékelte az eseményeket Ágh Attila politológus, tanszékvezető egyetemi tanár. A Fidesz politikusai olyan időszakban szocializálódtak, amely mindenki számára új volt. Ebben az időben zajlott a privatizáció, amely meglehetősen agresszív politikai légkört teremtett. Olyan változások zajlottak, amelyekhez bizonyos fokú gátlástalanságra volt szükség, és mindez áttevődött a politikára is. Ebből alakult ki aztán az ő buldózerpolitikájuk."
A szövetségesek "megnyerése" során Ágh szerint az ígérgetésekkel szemben markánsan domináltak a fenyegetések. Ez a kisgazdáknál szinte a tettlegességig fajult, elég, ha az ország-világ előtt megbilincselt és vezetőpórázon mutogatott Szabadi Béla egykori államtitkárra, Torgyán József bizalmasára gondolunk.
A jobboldalon a Fideszen kívül már csak a MIÉP létezik önálló pártként, és több elemző szerint ez is a Fidesz érdekeit szolgálja: "A logika azt kívánja, hogy meggyengítsék, ugyanakkor megtartsák, vagyis a szavazóbázisát elvegyék – fogalmazott Ágh. – Fontos, hogy önálló pártként funkcionáljanak, hiszen sem nemzetközi szinten, sem itthon nem lehetne eladni azt, hogy őket is magukba olvasszák. Vagyis a buldózerezés közben elérkeztek egy kőrakáshoz, amit egy kicsit rendbe kell tenni, formára kell igazítani. Egyet azonban nem lehet vele tenni: eltávolítani, mert ez egy határkő." A MIÉP ellehetetlenítésére van esély, a közelmúltban legalábbis két ízben látszott elbizonytalanodás Csurka István részéről: az első az volt, amikor a Fidesz – Lungo Drom szövetségkötés kapcsán először "népfrontosodással" vádolta a Fideszt, néhány nappal később azonban a Magyar Nemzetben majdhogynem a visszavonásig tompította önnön szavait. A másik bizonytalankodásra utaló jel az Orbán–Nastase paktumra vonatkozó Csurka-reagálás: a MIÉP elnöke nem zászlót lengetett, nem hadakat toborzott, hanem még a nyilvánvaló hiba ellenére is dicsérte a kormány határon túliakat védő munkáját.
2002. 01. 11. (VI/2)
