"A korona előtt a kalapot le
" – hangzik a felhívás, majd megtudhatjuk, hogy Mátyást is háromszor kellett megkoronázni, mivel csak a harmadik, a Szent Koronával történő szertartás volt az igazi. A kupolaterem közepén elhelyezett koronát és az oszlopokon felül körkörös irányban elhelyezkedő, magasan trónoló királyok szobrait veheti szemügyre ezután a hivatal hatvanfős csoportja. "Az ott Szent László királyunk, szigorú törvényei kézlevágással büntették a lopást. Mellette Könyves Kálmán, aki korát megelőzve kimondta: boszorkányok pedig nincsenek." A laikus nézelődő még azt is gondolhatná, hogy az elmondottaknak üzenetértéke van, pedig László törvényeit alkalmazván ma nem sok ép kez? ember élne az országban. Kálmán királyunkra pedig alaposan rácáfoltak a 20. század nyíltan vállalt boszorkányai és Harry Potterei.
A csoport átmegy az egykori alsóház aranyozott oszlopokkal szegélyezett termébe – itt szokták készíteni a riporterek interjúikat –, majd megtekintik a százéves épület egyik fontos kellékét: a számokkal ellátott szivartartókat. A szivartartók annak emlékei, hogy az ülésterembe nem volt szabad égő szivarral belépni – úriember pedig olyat nem tesz, hogy eloltaná. Közel száz évvel ezelőtt itt sétált a folyosókon Mikszáth Kálmán, aki az ülésterembe való bemenetel előtt gondosan megvizsgálta a füstölgő szivarok minőségét és hosszát. A minőség a bent ülők rangjára, míg a hosszúság a beszédek tartalmasságára vonatkozott. "Jó beszéd megér egy havannát" – mondták gyakran a képviselők a szállóigévé vált mondatot.
Bent az ülésteremben még most is látható egy golyó ütötte lyuk formájában a Tisza István (akkor éppen házelnök) ellen elkövetett 1912-es merénylet nyoma. "Azóta mindenkit átvizsgálnak, aki az épületbe belép, ahogy ezt Önökkel is megtettük" – magyarázza az egyenlő elbánás elvét az idegenvezető. A terem közepén zöld asztalok – a gyorsírók helye. Ők tízpercenként váltják egymást, noha a magyar gyorsíró világbajnokunk is itt dolgozik. Egy máig érvényben lévő jogi szabályozás értelmében csak kézzel írt jegyzőkönyvet fogadhatnak el – az elhangzott beszédek szövegét pedig a belső szobákban gépelik számítógépre. A padsorokban megtekinthetők a képviselők szavazógombjai is, amik kénytelenek betölteni azt a krisztusi felszólítást: "beszédetek legyen: igen – igen, nem – nem" – az első két gomb ugyanis e két célra szolgál. Igaz, a negyedikkel szót kérhet az illető, és könnyedén átlépheti az említett parancsolat szellemi tartalmát. (A harmadik gombbal lehet jelezni a tartózkodást.) Megtudhatjuk azt is, hogy az Országház légkondícionáló szerkezete – kora technikai csodája – négy tonna jeget használt el a forró napokon, csak hogy hűtse a befúvott levegőt és a kedélyeket.
Visszafelé ismét a kupola felé mennek, amelynek tetején a mennyezeti csillár érdekessége: nem lehet leereszteni, így mindenkire, még a különböző pártok tagjaira is egyformán világít. Hátrány: komoly artistamutatványokat kíván egy-egy égőcsere. Valakitől azt is megtudom, hogy a kupola magassága megegyezik a Szent István-bazilikáéval. "Az egybeesés nem véletlen" – állítja alkalmi beszélgetőpartnerem, és azt is elárulja, hogy a közelmúltban Pannonhalmát keresték fel munkahelyi látogatás gyanánt az adóhivatal dolgozói. A látogatók a mostani kiruccanással is láthatóan elégedettek. Csak egy középkorú hölgy szól oda társának kifelé menet:"Nem mutatták meg Kádár szobáját, sem a könyvtárat. Na és a büfé is érdekelt volna."
2002. 03. 08. (VI/10)
