Az Orbán-kormány 99 óta több mint tízmilliárd forintot költött országimázsra, állami ünnepekre, a kormányzat eredményeinek propagálására és millenniumi marketingre. Az összeg felhasználásáról a Fidesz kampánycége, a Happy End Kft. dönt, és mint a Népszabadság hétfői és keddi számából kiderül, nemcsak bőkezűen bánik az állampolgárok pénzével, de ravaszul is: az államtól kapott megrendeléseket a maga 20 százalékos jutalékának levonása után ugyanis rögtön továbbadja más cégeknek, majd az államtól felvett teljes összegből ki is fizeti a munkát. A trükk lényege az, hogy az "alvállalkozóként" bevont cégek szintén Wermer és Káel érdekeltségébe tartoznak, azonban ezek és a Happy End között létrejött tranzakciókat a magáncégek közötti titokra hivatkozva még az Állami Számvevőszék sem vizsgálhatta. A pénzt a Happy Endnek átutaló Országimázs Központ pedig rendkívül nagyvonalúan végezte az elszámolást: a munkák teljesítését tanúsító formalevelet az osztályvezető úgy igazolta, hogy közben a Happy End nem csatolt semmilyen bizonylatot a felmerült költségekről.
Néhány példa: A Happy End a D. K. Waltson nev? céget bízta meg a Széchenyi-terv és a kormányzati propagandát szolgáló Országgyűlési Beszámoló cím? reklám megjelenítésével. Azt azonban nem lehet tudni, hogy a Széchenyi-terv népszerűsítésére szánt 223 millió forintból mekkora részesedést kapott a D. K. Waltson, hiszen az üzletnek ez a szakasza már a "magáncégek közötti kapcsolat" kategóriájába tartozik. A sydneyi olimpia idején a D. K. Waltson 50 millió forintot kapott a Happy Endtől, amiért a versenyek magyar győzteseinek képét óriásposztereken jelentette meg, 90 milliót pedig a szilveszteri népünnepélyre invitáló plakátok elhelyezéséért. A D. K. Waltson két tulajdonosa Wermer és Káel.
A Happy End a 2000. decemberi ünnepségek szervezésével az Ezüsthajó Kft.-t bízta meg, mely tevékenységéért 152 millió forintos számlát nyújtott be. Néhány nappal később 168 milliós összegről küldött számlát a Happy Endnek, ezúttal az Álomalapítás cím? szilveszteri rendezvények megszervezéséért. Az Ezüsthajó Kft. alapítója Káel Csaba.
Az Ezüsthajó filmstábja természetesen az olimpián is exponálta magát: a Magyar Napot 15 és fél millió forintnyi közpénzért örökítette meg a lelkes csapat. Mivel a négytagú stáb utazására 7 milliót, szállására pedig közel egymilliót költöttek, könynyen kiszámítható, hogy maga az egynapos monstre filmezés 7 és fél millió adóforintunkba került. A Hetek – egy régóta a szakmában dolgozó rendező segítségével – megpróbálta kikalkulálni egy négyfős filmstáb napi bérét. E szerint egy operatőr 40 ezer, egy szerkesztő és egy gyártásvezető 30-30 ezer, míg egy technikus 20 ezer forintot kereshet jó esetben egy nap alatt. A kamera bérleti díja 35 ezer forint, így összesen 155 ezer forintba kerül naponta a stáb. Hogy a 7 és fél millióból fennmaradó 7 millió 345 ezret mire költötte az Ezüsthajó – azt nem tudjuk.
Káel Csaba a rövidfilm kategóriában is élenjár, legalábbis a költségek tekintetében: az országimázs javítása céljából készült 30 másodperces filmje – melyen végig egy lábfej látható sárga rózsával – 10 milló 800 ezer forintunkba került. A lapunknak nyilatkozó filmes szerint ilyen technikai megoldással készült film tényleges költsége maximum 100 ezer forint.
Talán meglepő, de a 2000. augusztus 20-ai budapesti rendezvényeket is az Ezüsthajó szervezte. A tűzijátékot azonban nem magyar cég, hanem egy amerikai vállalkozás produkálta. Az Ezüsthajó 130 millió forintot utalt át a Go Ahead Inc. nev? cégnek. A vállalkozás igazgatója Fogaras Anna, Wermer András feleségének édesanyja.
A Miniszterelnöki Hivatal tavaly decemberig 580 millió forintot fizetett ki az Ezüsthajónak a kormánytagok közszerepléseinek megörökítéséért. A cég összesen 312 filmet forgatott, majd az alkotásokat titkosították. Később azonban újságírói és ellenzéki nyomásra feloldották a titkosítást. Az érdeklődés azonban meglehetősen csekély, eddig csupán hatvanketten voltak kíváncsiak a filmekre. Varga Kristóf önkormányzati képviselő, a kíváncsi hatvankettő egyike lapunknak elmondta: "Úgy kell elképzelni ezeket a filmeket, hogy valaki vállára vesz egy kamerát és megy a miniszterelnök után, és amit ő csinál, azt veszi. A kép közepén a miniszterelnök látható, amint kiszáll az autóból, vagy átsétál egy mezőn, kezet fog, beszélget, illetve kolbászt eszik. Ezek nem dokumentumfilmek, hanem egy az egybeni rögzítése annak, ami történt: amolyan házi videó. A filmek nincsenek megvágva, nincs hozzá hang, csak az, amit a kameramikrofon vesz fel, vagyis zörejek, meg a háttérzaj."
Összességében a Miniszterelnöki Hivatal 2000-ben az országimázsra fordított 3,6 milliárdból 3,2 milliárd forintot a Happy Endnek utalt át, míg az Ezüsthajónak 242 millió forint jutott, a két cég együttesen a 2000. évi összeg 93,6 százalékát kapta meg.
"Különösen a Tocsik-ügy fényében nehéz értelmezni azt, ami itt folyik, hiszen míg az ÁPV Rt. egykori vezetőjét hűtlen kezelés miatt elítélték, mert nem igyekezett minimalizálni a közpénzek felhasználását, a Happy End ugyanakkor ellenőrizhetetlenül költheti a közpénzt, ráadásul a Tocsik-ügyben felmerült összegek többszörösét" – fejtette ki lapunknak Szőgyényi József ügyvéd. Szőgyényi szerint az ügyészség a Miniszterelnöki Hivatalt is vádolhatná hűtlen kezeléssel, és ebben az esetben ő szívesen vállalná a vádlottak védelmét, "amennyiben ezt meg tudják fizetni". "De gondolom már megszedték magukat annyira a Fiúk, hogy a honoráriumom nem okozna nekik gondot" – tette hozzá az ügyvéd. A Fidesz sajtóosztályán nem kívánták kommentálni az elhangzottakat.
2002. 03. 22. (VI/12)
