Csapodynak hiányzik a MIÉP

Csapody Miklós. Eljött az idő Fotó: Vörös Sz.

– Hogyan dolgozta fel az MDF a választási vereséget?

– Az MDF nem szenvedett választási vereséget, a jobboldal maradt le. Persze ha csupán a győzelem-vereség párban gondolkodunk, akkor valóban vereséget szenvedtünk. A Fidesszel együtt. Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet, ugyanis miközben szomorúan konstatáljuk, hogy nem a mi oldalunk győzött, azt is látni kell, hogy nagyobb lett a frakciónk a maga 24 mandátumával. Ami az egész hangulati hullámzásban, a problémák leülepítésében nyugvópontot adhat, az az, hogy az MDF elég komoly párt, és ugyanazt mondja kormányon is, mint ellenzékben. Nekünk most ugyanazt kell képviselnünk, amit korlátozott lehetőségeink között a fideszes koalícióban próbáltunk képviselni.

– Amikor a kampány idején MDF-es politikusokkal beszélgetve az ellenzék győzelme került szóba, halvány mosoly volt a válasz. Ehhez képest nem okozott meglepetést Önöknek a fordulat?

– Annyiban mindenképpen igen, hogy én mint átlag magyar állampolgár nem szavaztam volna azokra, akik semmit nem csináltak négy éven keresztül. Őszintén szólva döbbenetesen gyenge ellenzéki teljesítményt nyújtottak a szocialisták, és itt most ne vitassuk, hogy a Fidesz korrekt kormányerő volt-e vagy sem. Ennek ellenére ugyanazt tudom mondani, mint a választások első fordulója éjszakáján: gratulálok minden győztesnek. Ez természetes, a sorsunk, az országunk, a hazánk közös. Azonban mint ellenzéki képviselő figyelnem kell, hogy mit vált be az új kormánykoalíció az ígéretekből. Ha következetesek, onnantól fogva én lovagias ellenzéki képviselő vagyok, és csak azért, mert a másik oldalon ülök, ab ovo nem fogok kötekedni. Az más kérdés, hogy az MDF, melynek önálló frakciója van, természetesen napirend előtti hozzászólásokban, interpellációkban, kérdésekben élni fog az ellenőrzés és a számonkérés lehetőségével.

– Úgy tudom, hogy a kampány utolsó két hete megosztotta a jobboldalt, nem mindenki tudott azonosulni a nemzetvész-gondolattal.

– Természetesen sem a család, sem a haza, és a nemzet sem volt veszélyben. Április 22-én is felkelt a nap, volt Magyarország is, és a családjaink is megvoltak, hála Istennek. Én a miniszterelnök úr kijelentését úgy értelmezem, hogy ő azt látta veszélyben forogni, amit ő a maga elképzelései szerint ezekben a kérdésekben: családpolitikában, szociálpolitikában az országért, a hazáért, a családért tett. Ez egy szabvány, mondhatni szokványos kampánymegnyilatkozás volt, ami a választásokkal együtt elmúlik.

– Csurka István Orbánt okolja azért, hogy az eddigi négy jobboldali párt helyett most csak kettő, a 220 darab jobboldali mandátum helyett csak 188 van a parlamentben. Ön egyetért ezzel?

– Én elsősorban nem pártokban gondolkodom, hanem jobb- és baloldalban. A pártok arra valók, hogy a politikai felfogások működési kereteit alkotmányosan biztosítsák. Azt viszont igazságosabbnak tartottam volna, hogy ha már az SZDSZ bejutott, akkor jusson be a MIÉP is. Az előállt helyzet a részvételi arány kitágulásán múlt, nem valamifajta választói, politikai megfontoláson, hiszen a MIÉP szavazói ugyanúgy be akarták vinni pártjukat a parlamentbe, mint az SZDSZ-t a sajátjai. A szabad demokraták felfogásával messzemenően nem értek egyet, de értékelem a politikai ambícióikat: dolgoztak ezért a sikerért, akartak valamit. Azok a kérdések pedig szerintem nem jogosak, hogy a MIÉP most kicsúszik a kontroll alól, és miket fognak mondani. Nem arra vágyom, hogy a MIÉP és az SZDSZ egymás mellett üldögéljenek, és én ezt szemből nézzem, hanem továbbra is szükségesnek tartanám az adott vélemények korrekt artikulációját.

– Milyen törésvonalak vannak az MDF elnökségén belül? Volt-e olyan lobbi, amelyik azt mondta, hogy bizony be kell olvadni a Fideszbe, mert akkor mi leszünk a legnagyobb frakció?

– Telefonhívások szálldostak, de lobbik nem voltak. Azt mindenki tudhatja, hogy két alakzat együtt többet tud hozni, mutatni, húzni. Megint utalok – unom a saját szövegemet is, ha erről kell beszélnem – a Békejobbra: nem megmondtuk világosan? Értelmesen és bizonyítva állítottuk, hogy azon választópolgárok érdekében, akik nem akarnak a Fideszre szavazni, és inkább marólúgot innának, semhogy balra szavazzanak, a Békejobb megtestesíthetett volna valami olyasmit, ami miatt voksukkal ezen az oldalon maradhatnak.

– Úgy tudom, Orbán Viktorék helytelenítették e törekvést

– Finoman fogalmaz, ha helytelenítést mond. A fideszes nemtetszés abból a két párt között meglévő politikai véleménykülönbségből fakadt, hogy ők a kétpólusú, bipoláris parlamenti rendszerben hisznek, mi viszont kezdettől azt mondtuk, a magyar társadalom sokkal sokszín?bb annál, semhogy csak két nagy oldal, két nagy párt, kétpártszer? egypártrendszer jöjjön létre. Én mint a Békejobb híve, akkor vagyok korrekt, ha azt mondom utólag is: bár nem biztos, hogy nekünk volt igazunk, jobb lett volna tartalékokat képezni.

– Milyen érvek szóltak az önálló frakció mellett?

– Hát azt az apróságot azért említsük meg, hogy volt a két párt között egy aláírt szerződés. 2001. augusztus 31-én aláírtunk egy olyan szerződést, ami sok egyéb mellett azt is tartalmazta, hogy az MDF a kormány frakciója lesz. Nem hogy elvileg lehet, meg ha nem elég édes a málnaszörp, akkor nem lesz, hanem hogy lesz. Innentől ez a kérdés nem kérdés.

– Milyen kormányra számít, ha – ahogyan említette – ellenzékben passzív volt az MSZP?

– Azt hiszem, a hatalmas létszámgyarapodás ellenére és mellett is káderhiánnyal küzdenek a szocialisták. Persze nem vagyok kibic ebben az ügyben, komolyan remélem, hogy jól fognak kormányozni. Nem sündörgök, nem dörzsölöm a kezem Az országnak, a Magyar Köztársaságnak, a magyar nemzetnek, nekünk az az érdekünk, hogy aki elkezdte, az vigye is végig. Nem érdekünk a bizonytalanság, a kanyarok, a destabilizáció, és vannak még szavak, amit nem szívesen vennék a számra. Mi nem arra játszunk, hogy bebizonyosodjék: az MSZP képtelen a kormányzásra.

– Mit ígérnek választóiknak egyházügyi téren, hiszen az MDF képviselte legradikálisabban a vallástörvény módosításának szükségességét, és annak leszavazása után is próbálkozott például egy tárcaközi szektabizottság felállításával.

– Ami a lényeget illeti, változatlanul érvényesnek és fontosnak tartom a jelen helyzet megváltoztatását. Ellene vagyok a történelmi egyházak és mindenfajta más egyházak összemosásának, a két rend egymás ellen fordításának. Tény, hogy bizonyos csoportosulásokról ki kell mondani, hogy szekták. Még akkor is, ha az illető – általam szektásnak tartott szektatag – nem tartja magát szektatagnak. Én az emberi méltóságot mindenek fölött tisztelem, de nem szabad engedni szétválasztani – miközben az egyház és az állam szétválasztása már megtörtént – az egyházat és a társadalmat. Vannak olyan, mondjuk úgy, hogy bejegyzett csoportosulások, amelyekkel az embernek hívő reformátusként, római katolikusként, evangélikusként személy szerint nincs baja, mégis azt érzékeli, hogy itt családrombolás és amerikai típusú tendenciák érvényesülnek, ezeknek továbbra is gátat kell szabnunk.