A fiatal demokraták nyugodtan tekinthetők a nyolc-vanas évek reformértelmiségéből kinövő SZDSZ-es "öreg demokraták" nevelt fiainak – kezdte a kilencvenes évek elejétől Tölgyessy –, akik igen messze estek a fájuktól. Kezdetben nem léteztek az SZDSZ és a Fidesz között tartalmi különbségek. Az utóbbit külföldi elemzők sokáig az SZDSZ ifjúsági szervezeteként tartották számon. A Fidesz ellentmondásai ebben az időben amolyan lázadozások voltak az SZDSZ tekintélye és mértékadó üzenete ellen – vélekedik Tölgyessy –, de jobbat és mást nem tudtak kitalálni.
A Fidesz arculata először akkor alakult ki, amikor a szakértelem pártjaként kezdtek politizálni, és nem bonyolódtak ideológiai vitákba. Az előadó szerint ez a gondolat máig jelen van a párton belül. Kiválóan, fiatalosan tudták leegyszerűsíteni a kérdéseket, ami hatalmas népszerűséget hozott nekik. A korai Fidesz alapvető céljaként a pártállammal és annak örökösével, az MSZP-vel szembeni alternatívateremtést jelölte meg. Rájöttek a Fidesz vezető politikusai, hogy ha ezt a taktikát sikerre akarják vinni, akkor elengedhetetlenül szükséges egy külön Fidesz-világ megteremtése (saját sajtó, megfelelő háttérszervezetek stb.) Mindemellett szinte csoda, hogy 94-ben bejutottak a parlamentbe.
A jobboldali pártok felmorzsolódása, valamint Orbán Viktor személye lehetővé tette, hogy sikeresen össze tudták fogni a jobboldali szavazók többségét.
Kormányra kerülésüket – Tölgyessy szerint – az tette lehetővé, hogy felismerték a hatalmas igényt egy néppel kommunikáló hősre, vezéreszmékre és az ezek adta közösségi élményre. Kormányzásuk ezek alapján tekintélyelvű, egyéb autonómiákat elnyomni igyekvő és leginkább Gömbös jelszavával leírható: "Egy okos ember elég ebbe az országba." Ennek ellenére a társadalom támogat egy olyan miniszterelnököt, aki gyerekeket vezet körbe a Parlamentben, amíg interpellálják, tehát nem foglalkozik – az emberek előtt immár végképp lejáratott és gyűlölt – politikával, hanem inkább építi és védi a kisembert.
Tölgyessy szerint téves az a nézet, hogy a lecsúszott fiatalok támogatnák a pártot. Szerinte épp ellenkező tendencia van jelen a társadalomban: a legjobb koponyák húznak felé. Ezek között a fiatalok között sokan vezető pozíciókat töltenek be különféle fontos helyeken, és nem értik, hogy miért egy náluk tehetségtelenebb, a magyar viszonyokat alig ismerő, saját hazájában is tizedrangú külföldi főnök basáskodik fölöttük. Nekik ugyan nincsenek személyes tapasztalataik a Kádár-rendszerről, de a hazai privatizáció és a kapitalizmus fonákjait teljes mértékben átlátják – mondta Tölgyessy Péter.
A Fidesz által felhasznált eszközök zöme, tömegmozgató politizálásuk az előadó szerint nem elítélendő, hiszen ezek a demokrácia alapvető – bár Magyarországon még szokatlan – eszközei, "kampányolni és harcolni lehet mindaddig, amíg nem rontja a közjót" – hangsúlyozza a fideszes politikus. Szerinte a populista politika hatására a társadalom levetheti magáról a passzivitás kádári örökségét, a demokrácia színvonala pedig növekedhet.
A Fidesz választási kudarcának Tölgyessy szerint az az oka, hogy programjuk több helyen hibádzott. Különböző területekre különböző – és adott területet teljesen átfogó – reformterveket kellett volna kidolgozni. Például finanszírozási reformterv nélkül felelőtlenség az egészségügyi béremelés.
A bukás ellenére a fiatal demokraták nem viselkednek vesztesként – nem tekintik magukat annak. A kormánynak egy nagyon erős és egységes ellenzékkel kell majd együtt dolgoznia, amely már most rákényszerítheti programjának továbbvitelét. Tölgyessy szerint az MSZP–SZDSZ-koalíció nem lehet sikeres, ha nem tud legalább annyi társadalmi igényt kielégíteni, és használható választ produkálni, mint a Fidesz. A kérdés az előadó szerint az, hogy van-e az MSZP-ben ehhez a fejlődéshez elég rugalmasság, és az SZDSZ mint "megtört és megöregedett" párt képes lesz-e egy tőle oly idegen rendszerbe beilleszkedni, vagy pedig elveszti minden politikai súlyát.
Az előadás után Tölgyessy Péter kérdésekre válaszolt. Az első a korrupció és az egyházügy kérdésköre volt. Mint elhangzott: korrupció van, minek is tagadni, de a Fideszben sem jobban, mint másutt. Csupán arról van szó, hogy egy új klientúra kiépítése mindig nagyobb zajt csap, mint egy negyven éve meglévő működése. Ami pedig az egyház ügyét illeti – vélekedett a politikus –, Orbán Viktor egyetlen dologért tudta csodálni az MSZP-t, hogy a kilencvenes bukás után is a felszínen maradt. Ő is ki akart építeni egy olyan társadalmi bázist, ami bukás esetén védőhálóként szerepelhet, és lévén konzervatív, az egyház támogatása amúgy is kötelesség volt, így utánanyúlt.
A következő hozzászóló szerint a liberális és kapitalista pártok Kelet-Európában mindenütt kudarcra vannak ítélve, mivel a Szovjetunió megszűnése utáni gazdasági programjaik mindenütt az életszínvonal csökkenésével jártak, így a közvélemény egyre inkább konzervatív irányba tolódott el. A szélsőségesen nacionalista érvek és az egyház nyílt és erőteljes támogatása vezet a hatalomhoz – ismerhette fel Orbán, és indulhatott el ezen az úton; antikapitalista irányelveket tűzve maga elé. Tölgyessy válaszában kifejtette: A Fidesz nyilatkozataiban és propagandájában ugyan ostorozza a kapitalizmust, de rendeleteiben támogatja a nagytőkét, tehát nem antikapitalista. Kiváló példája ennek a nyugat-magyarországi erős jobboldali bázis.
Felvetődött, hogy mit keres Tölgyessy a Fideszben, és miért tűrik meg ott? Konzervatív liberálisként teljes mértékben támogatja az új alternatívateremtést, de a hiányosságok és hibák bírálatát szükségesnek érzi. "A jobboldalról is lehet kritizálni a jobboldalt, és kell is" – mondta az előadó. Hogy megtűrik, talán Orbán pragmatizmusából adódik: kellemetlen lehetne a pártra nézve az ő esetleges látványos kidobása.
2002. 05. 17. (VI/20)
