Jánosi György. Esélyt teremtene Fotó: V. Sz.
– Az előző ciklusban jellemző volt, hogy a "nagypolitika" megjelent sportegyesületeknél, különösen futballklubok életében. Gondolok akár Torgyán József és Szabadi Béla szerepére a Fradiban, vagy éppen újabban az Újpest gáláns állami finanszírozására. Ezt a gyakorlatot Ön is folytatni kívánja?
– A legfontosabb feladatomnak a gyermek és ifjúsági terület, valamint a diák- és tömegsport fejlesztését tartom. A fő filozófiai alapelv, melyet követni kívánok a minisztérium munkájában, az esélyteremtés. Az ön által említettekkel kapcsolatban én éppen azért azt szeretném, hogy valóságos és átlátható piaci viszonyok szabják meg a hivatásos sport életképességét. Nem tartom jónak, hogy a sportfinanszírozáson túl kerülő utakon, állami tulajdonú bankok és cégek bevonásával egyes egyesületek – egyes politikusok kénye-kedve vagy szimpátiája miatt – több támogatáshoz jussanak, mint riválisaik. Ebből az okból például kérni fogom a kabinetben kollégáimtól, hogy állami vezetők ne vállaljanak szerepet sportegyesületek életében. Ez a félreértéseket is elkerülhetővé teszi.
– A választási kampány egyik fontos eleme volt, hogy ringbe szálljon-e Magyarország az olimpia rendezési jogáért. Ön az olimpia mellett vagy ellen van?
– Legfontosabbnak azt tartom, hogy reális hatástanulmány készüljön az olimpia várható rendezési költségéről, a megtérülés lehetőségéről, a szükséges infrastrukturális fejlesztésekről, illetve a felépített létesítmények további hasznosítási lehetőségeiről. Ha ez elkészül, akkor nyilvánosságra kell hozni, hogy a széles társadalom megismerje az előnyöket és a ráfordítások költségeit. A kérdésről pedig azt szeretném, hogy a nép döntsön, akár egy népszavazás keretében.
– Az ifjúsági minisztérium azért lett szocialista vezetésű, mert a fiatalok körében a Fidesznek nagy az előnye és a minisztérium tevékenységével szeretne az MSZP újabb támogatókat szerezni a fiatal felnőttek körében?
– Az MSZP is jól áll a fiatalok körében, vannak olyan csoportok, ahol nagyobb a támogatottsága a pártnak, mint a Fidesznek. De nem ennyire leegyszerűsíthető ez a kérdés. Gyakorlatilag a mostani fiatal generáció lesz teljes jogú tagja az Európai Uniónak, úgymond az én generációm csak "érinti" az uniót. Ezért a fiataloknak olyan feltételeket kell biztosítanunk, hogy a lehető legjobban élni tudjanak ezzel a lehetőséggel, és a versenyhelyzetben megállják a helyüket. Terveim szerint a minisztérium éppen ezért egy olyan életpályamodellt dolgoz ki, amely a fiatalok esélyeinek növekedését segíti elő gyermekkortól az önálló életkezdésig. A modell kidolgozásába beletartozik a családtámogatási rendszer finomítása, például úgy, hogy a családi adókedvezmények eljussanak azokhoz is, akik kisebb jövedelmük miatt ma még nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Az is ide tartozik, hogy a minőségi tudás megszerzésének mindenki számára esélye legyen. Vagy például: az elmúlt évek markáns jelensége, hogy egy-egy iskola elvégzése után a fiatalok nem tudnak elhelyezkedni. Olyan foglalkoztatáspolitikai engedményeket kell alkotni, amelyek elősegítik az "első munkahelyhez való jutást". Végezetül, az életpályához tartozik a lakáskérdés is. A fiatalok lakáshoz jutási lehetőségének feltételrendszerét javítani kívánjuk, példának okáért azzal, hogy a pályakezdő fiatalok számára garzonlakás-építési programot kezdeményezünk.
– Továbbra is az ifjúsági tárca foglakozik a drogpolitikai kérdésekkel. A polgári oldal azzal kampányolt, hogy ha Önök nyernek, akkor újra jön a liberális drogpolitika és újra minden fiatal kábítószerezni fog. Ön e területen minek a híve: a liberalizációé vagy a szigorításé?
– A drogfogyasztás visszaszorításáé. Egyébként én helyesnek tartottam és tartom azt az ösvényt, amelyen az előző kormány indult el drogügyben. Egyetlen kérdés, amiben nem értünk egyet, az a BTK szigorításának kérdése. Szerintem nem börtönbe kell csukni a kábítószer-fogyasztókat, mert az inkább rossz irányba determinálja az életüket, hanem esélyt kell adni számukra a rehabilitációra. A megelőzés, a prevenció és a rehabilitáció támogatója vagyok.
2002. 05. 24. (VI/21)
