Az MSZP és az SZDSZ tárgyalódelegációja. Közeledő álláspontok Fotó: Vörös Sz.
Az MSZP és az SZDSZ között négy munkacsoportban zajlik az egyeztetés: a kormányprogrammal foglalkozó bizottságban, a koalíciós szerződést egyeztető, az úgynevezett demokráciacsomagot kidolgozó, valamint a kormányzati struktúrát, azaz a minisztériumok "elosztását" kidolgozó szakértői csoportban.
Az új kormányzat összetételének, filozófiájának és stílusának még csak részei ismertek. A mozaikok összerakásából látható, hogy az MSZP és az SZDSZ nem kívánja kiemelni a leendő miniszterelnököt a napi politikai térből, nem kívánják elérhetetlenné, megszólíthatatlanná tenni. A szabad demokraták például bevezetnék heti rendszerességgel az úgynevezett kormányfői kérdések óráját. Mint emlékezetes, Orbán Viktor a hozzá címzett kérdések jelentős részét "lepasszolta" más miniszterekre. Az MSZP pedig szakítana Orbán médiakezelési gyakorlatával. A Magyar Rádió vezetése ugyanis a napokban Medgyessy Péter számára is felkínálta a hetenkénti szerdai miniszterelnöki interjú lehetőségét, amivel a leendő miniszterelnök – mint szóvivőjén keresztül tudatta – nem kíván élni. A szocialisták indoklása szerint nem mikrofonállványra van szükségük, hanem igazi újságírók igazi kérdéseire. Medgyessy és csapata vélhetően kialakít egy olyan fórumot, ahol rendszeresen találkozhatnak újságírók a kormányfővel, és érdemi kérdéseket tehetnek fel neki. A baloldali pártban többen úgy vélik, hogy az 1998-as vereséghez hozzájárult a pedagógusok és a felsőoktatásban tanuló diákok elégedetlensége. A Horn-érában ugyanis a kormánypártok közötti nézeteltérések – egyes politikusok szerint – az SZDSZ által vezetett oktatási tárca kevesebb támogatásához vezettek.
A szocialisták előszeretettel "adnák oda" a környezetvédelmi tárcát az SZDSZ-nek, amelyen keresztül szerintük az elmúlt években sok támogatóját elvesztő liberális párt úgymond zöldpártként újrapozicionálhatná magát. Emellett a közlekedési és informatikai tárcát is el tudnák képzelni az SZDSZ irányítása alatt. Az MSZP úgy ajánl öt tárcát a szabad demokratáknak, hogy abból kiválaszthat hármat a leendő kisebb kormánypárt.
A liberális párt – a sajtóhírek és lapunk információ szerint is – gazdasági, oktatási vagy kulturális posztokra tart elsősorban igényt. Így tehát az egyeztetés egyik legnehezebb része az eltérő elképzelések harmonizálása. Az MSZP-n belül végleg eldőlni látszik, hogy a "kaposvári győző", Lamperth Mónika vezetheti a belügyi tárcát. A titkosszolgálatok felügyeletét a Miniszterelnöki Hivatalba integrálnák – Tóth András országgyűlési képviselő felügyelné ezt a területet, aki Horn Gyula idején MeH politikai államtitkár volt –, a honvédelmi tárcát pedig a fiatal Juhász Ferenc vezetné. A rendvédelmi tárcák területén ez a felállás a szocialisták szerint jól mutatná a különbséget a leköszönő kabinet "militáns" felfogásától. Hiszen emlékezetes, hogy a Fidesz–MDF–FKGP-koalíció a "köteles" Kövér László titkosszolgálati miniszterrel, az állampárti időkben vezető rendőrré vált Pintér Sándor belügyérrel és a konzervatív berkekben is dilettánsnak tartott Szabó János honvédelmi miniszterrel nyitott 1998-ban. A kulturális tárcától a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerülne az egyházi ügyek koordinálása, illetve a hazai kisebbségek helyzetével foglalkozó államtitkárság is itt jönne létre.
Több mint valószínű, hogy újra munkaügyi miniszter lesz Kiss Péter. Ez azért is lehet előnyös, mert Sándor László, Paszternák László és Bársony András kiesésével, illetve Schalkhammer Antal halálával az új parlamentben nem kap helyet szakszervezeti tisztségviselő, ugyanakkor Kiss Péter nagyon népszerű a szakszervezetek tagsága körében. Erre utal az is, ahogy a majálison fogadták őt a szakszervezeti vezetők (erről szóló írásunk a 7. oldalon olvasható).
A frakcióvezetés területén is újít az MSZP. A párt elnöksége ugyanis Lendvai Ildikót javasolja frakcióvezetőnek, helyetteseknek pedig Juhász Gábort, Katona Bélát, illetve Gy. Németh Erzsébetet, a fővárosi szocialista frakció vezetőjét. A hölgyek "helyzetbe hozásától" egyebek mellett a parlamenti hangnem finomulása is várható, hiszen egy nővel szemben mégsem engedhető meg az a stílus, amelyet az elmúlt ciklusban nemegyszer hallhattunk például Nagy Sándor akkori frakcióvezető felszólalásai alatt a kormánypárti padsorokból.
Kemény ellenzéki szerepre készülnek
2002. 05. 03. (VI/18)
