Magyar Bálint Fotó: s. l.
– Az MSZP és az SZDSZ is fontosnak tartotta a koalíciós tárgyalások során az oktatásügy irányítását, végül az a döntés született, hogy Önök vezetik ezt a tárcát. Mi az, amivel az SZDSZ többet tud nyújtani ezen a területen?
– A stabilitás egyensúlyát kell megteremteni. Az SZDSZ az oktatáspolitikában mindvégig erős volt, van tapasztalatunk ezen a területen, hiszen Fodor Gáborral az oktatási tárcát vezettük már 94 és 98 között. Az SZDSZ által kiválasztott tárcák kifejezetten a jövőorientált tárcák: az informatika, az oktatás, a környezetvédelem, a gazdaságfejlesztés, ezek mind egy ország hosszú távú fejlődésének az alapjait rakják le.
– Mit tart a legfontosabb miniszteri teendőinek?
– A diplomás minimálbér bevezetését az alkalmazottak, így a pedagógusok körében. A terveink szerint a bértábla úgy alakul át, hogy az A1-es kategória ötvenezer forinttól, az F1-es kategória pedig száz- ezer forinttól indul. Ez azt jelenti, hogy nem pusztán fizetésemelésről van szó, hanem fontos szerkezeti elem bevezetéséről. Hiszen fontos követelése volt a pedagógusoknak, hogy a minimálbérhez kössék a bértábla első kategóriáját, másrészt a minimálbér emelése ne eredményezze a bérskála "összenyomását", ezáltal a tudás leértékelését. Reménykedem, hogy ezáltal növekedhet a pedagóguspálya vonzása, ami feltétele a magyar közoktatás fejlődésének és megújulásának.
Egyébként a száznapos csomagunkban tervezzük a tanévkezdés egységesítését is. A közoktatási törvény módosításával szeptember első munkanapja a tanévkezdés időpontja (ami idén szeptember 2-a), és június második hetének utolsó munkanapja a tanév vége.
Ami hosszabb távon súlyosabb problémát vet fel, az az, hogy a gyermekek túlterheltségén hogyan lehet változtatni. A kötelező óraszámnak 2002 szeptemberétől esedékes emelését viszszavonjuk, visszaállunk az átlagosan húsz órára, illetve a különböző kategóriák szerint az ehhez igazodó óraszámokra.
A választási ígéretünknek megfelelően a kerettanterv kötelező jellegét eltöröljük. Lehetővé tesszük, hogy tantárgyakat az iskolák saját programjaiknak, tanterveiknek megfelelően összevonhassanak, átcsoportosíthassanak. Az a lényeg, hogy az adott iskola tanítási kötelezettsége úgymond a "kimenet pontjain" teljesüljön. Azt is lehetővé kívánjuk tenni, hogy a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok teljesen saját tantervük alapján működhessenek, tehát az órák elosztását, a belső arányokat ennek megfelelően alakíthassák át.
– Négy év múlva milyen magyar oktatást képzel el? Milyen statisztikai mutatókkal, milyen strukturális koncepciókkal?
– Nem pusztán a mennyiségi mutatókon múlik a kérdés, hiszen azok – mint például Magyarország esetében – jelentős romlást is takarhatnak. Ezt mutatja az a felmérés, amely az OECD- országok diákjait hasonlította össze különböző teljesítménymutatók alapján, és amely azt állapította meg, hogy Magyarország az OECD-tagállamok alsó szintjén helyezkedik el.
Sokan joggal büszkék vagyunk a diákolimpiák magyar résztvevőire, de olykor elfeledkezünk arról, hogy ők elit iskolák szűk csoportjából kerülnek ki. Másrészt, mikor különböző felmérésekben a lexikális tudást vizsgáljuk – és ebben Magyarország viszonylag előkelő helyet foglal el –, akkor szintén megelégszünk, és úgy gondoljuk, hogy a magyar oktatás korszer? és modern. Azonban látni kell, hogy a harmadik évezred elején azok a készségek dominálnak az emberek boldogulásában, amelyek az újrakezdés, az egész életen át tartó tanulás, a problémamegoldás irányába mutatnak, illetve a kommunikációs és kooperatív képességeket helyezik előtérbe. Sajnos ezeken a területeken a magyar diákok gyengén szerepelnek, különösen azon képességek esetében, melyek a munkaerőpiacon való boldogulásukat leginkább biztosítják.
Ez a legnagyobb kihívás, ami a magyar közoktatást éri. Ehhez szükségesek azok a reformok és átalakítások, amelyeket a lehető legszélesebb konszenzussal meg kell hozni. Ezért tartom egyébként bűnösnek azt az oktatáspolitikát, amit a Fidesz az elmúlt négy évben folytatott, aminek eredményeképpen a megkezdett reformokat elgáncsolták, és egy konzervatív fordulatot hajtottak végre a magyar közoktatásban.
2002. 05. 24. (VI/21)
