A hetvenöt éves K. István egy tavaszi délelőtt éppen nyugdíját várta salgótarjáni otthonában, amikor hatalmas dübörgésre lett figyelmes. Az ablakon kinézve döbbenten látta, hogy a postás helyett négy férfi érkezett, akik légkalapáccsal elkezdték bontani a portáját védő, harminckét éve megépített kőkerítést. A szomszéd épület új tulajdonosa korábban – mindjárt a bemutatkozás után – jelezte ugyan Pista bácsinak, hogy szeretné bevezetni telkére a gázt, és ezt a kerítésen át kívánja megtenni, ám az idős ember ehhez nem járult hozzá. Úgy tűnik, ez az új szomszédot egyáltalán nem érdekelte, mert tizenöt méteres szakaszon egyszerűen eltüntette a kerítést. A K. család a rendőrséghez fordult, valamint panaszt tett az önkormányzatnál is, és követelték az őket ért erkölcsi és anyagi kár megtérítését. Mindkét helyen azt a tájékoztatást kapták, hogy a bíróságon kell tisztázni az ügyet. Pista bácsinak hiába volt a birtokában a tulajdoni lap helyrajzi számokkal ellátott melléklete, amely igazolja, hogy a kerítés az ő tulajdona, mégis ügyvédet kellett fogadnia, és ezzel hosszú évekig tartó pereskedés vette kezdetét.
A fenti eset nem egyedülálló jelenség. Éves szinten több ezerre tehető a szomszédviták száma, amelyek a kisebb nézeteltérésektől, szóváltásoktól kezdve peres eljárásokon át akár a tettlegességig is fajulhatnak. Pontos számot nem lehet mondani, mert sem a rendőrségen, sem a bíróságon nincs külön erre vonatkozó kategória, így a statisztikai adatokból nem derül ki például, hogy egy adott bűncselekményt az elkövető történetesen saját szomszédja(i) ellen követett-e el, vagy sem. Mindenesetre beszédes adat, hogy tavaly országosan több mint háromezer birtokvédelmi kereset érkezett a bíróságokra, és ugyanennyi számban hirdettek ítéletet is, bár ezeket az ügyeket sem lehet egyértelműen megfeleltetni a szomszédvitákkal.
Ráadásul ezek még csak a polgári peres eljárások, a büntetőügyekről még nem beszéltünk, pedig ilyenek is vannak szép számmal. Érdekes, hogy gyakran abszolút jelentéktelen, hideg fejjel könnyen áthidalhatónak látszó viták fajulnak tettlegességig. Hernádcécén például kapálás közben veszett össze két asszony. A vita kiváltó oka az volt, hogy az idősebbik hölgy olyan árkokat mélyített, amiben a víz átcsorgott szomszédnője portájára, amit az nem hagyott szó nélkül. Sőt. Átment az asszonyhoz, és pedagógiai célzattal kapájával fejbe verte, majd a kezébe harapott. A rendőrség garázdaság alapos gyanúja miatt indított eljárást a felhevült aszszony ellen.
Előfordulnak azonban ennél sokkal durvább esetek is. Közel két éve, egy vidéki településen egy évekig tartó vita halállal végződött. Az ötvennégy éves S. mellől már korábban is többen elköltöztek, annak állítólagos kibírhatatlan magatartása miatt. Hogy S. milyen ember volt, azt innen már nehéz megítélni, mindenesetre tény: négy család élt egymás mellett, mindegyikük külön vízórával rendelkezett, de vízelzáró csak egy telken, történetesen S.-én volt, aki sérelmeit úgy torolta meg szomszédain, hogy néha elzárta a közös vezetéket. Több évnyi "terror" után az egyik szomszédnál betelt a pohár. Pontosabban nem telt be, ez volt a probléma: S. ismét elzárta a vízcsapot. A feldúlt szomszéd – sokadszorra – panaszt tett a polgármesteri hivatalban, járt a vízműveknél, illetve kereste a helyi rendőrt is, mindenképpen szerette volna elérni, hogy a szomszédja nyissa meg a vizet, de nem járt sikerrel. Mikor a fárasztó nap után hazatérve meglátta az éppen a szabadban dolgozó S.-t, magához vette a konyhakést és visszatért haragosához. Háromszor szúrt
Ami a polgári peres eljárásokat illeti, azok azért ennél békésebb módon, ha nem is mindkét fél számára kielégítően szoktak véget érni. Mint Fónyi Albert, a Pesti Központi Kerületi Bíróság lakáscsoportjának vezetője elmondta: bár nincs mindenki tisztában vele, a szomszédi viszonyt rengeteg törvényi rendelkezés szabályozza, így a legváltozatosabb nézeteltérésekben lehet jogorvoslatot kérni. Fónyi Albert közel két évtized alatt több ezer szomszédvitában ítélkezett mint bíró. Tapasztalatai szerint telekszomszédok között a klasszikus problémának a tulajdonjogi viták, a szomszédba átnyúló növényzet, vagy például az "árnyékolás" kérdése tekinthető. Ez utóbbira a bíró példaként említette azt az esetet, amikor a felperes azzal a kéréssel fordult a bírósághoz, hogy rendelje el a szomszéd ház lebontását, mert az elfogja előle a napfényt
Fónyi Albert szerint ezekben a perekben az indulatok az átlagosnál is nagyobb szerepet kapnak. "Legtöbbször az a legcélravezetőbb, ha a feleket még az előtt megegyezésre bírjuk, mielőtt a konkrét ügybe belemélyednénk" – állítja a bíró. "A szomszédi viszony hasonló a házassághoz, a szoros együttélés során gyakran óriási, szinte megmagyarázhatatlan indulatok szabadulnak fel a felekben" – véli Dull Andrea, az ELTE Kísérleti Pszichológiai Tanszékének munkatársa. Amint azt a szakértő elmondta, minden ember intenzíven kötődik az otthonához, amitől legtöbbször nem akar, vagy nem tud megválni, még akkor sem, ha zavar keletkezik a környezetében vagy összeütközésbe kerül a szomszédaival. Ilyen módon a felek "össze vannak láncolva", aminek következtében a vélt vagy valós sérelmek újra és újra előjönnek, a helyzet pedig szükségszerűen elmérgesedik. Hogy jelentéktelennek tűnő problémák miért váltanak ki sokszor szinte késhegyig menő vitákat, arra Dull Andrea szerint a fentieken kívül "territoriális" viselkedésünk adhat magyarázatot. "A legtöbb ember úgy gondolkodik, hogy az én házam az én váram, ahol azt csinálok, amit akarok, abba senki ne szóljon bele, ha valaki mégis megpróbálja, azzal szemben védekezni kell" – mondja Dull Andrea. Szerinte sok konfliktust megelőzne, ha a szomszédok ezzel a gondolkodásmóddal szemben a vitás esetekben egy kicsit egymás helyzetébe is beleélnék magukat.
Jogi esetek?
Tavaly ősszel két makói férfi, B. K., illetve Cs. A. csaknem végzetes vitáját az utóbbi kutyái okozták. Történt ugyanis, hogy az ebek egy óvatlan pillanatban megfojtották a papagájtenyésztéssel foglalkozó B. három madarát. A felbőszült szomszéd heves szóváltást követően egy fél téglával hátulról fejbe dobta Cs.-t, aki maradandó sérüléseket szenvedett. Az elkövető jól célzott dobását a bíróság egy év tíz hónap börtönbüntetéssel jutalmazta, ám annak letöltését két év próbaidőre felfüggesztette.
Ugyancsak ez idő tájt a tiszakécskei P. I. méreggel tette el láb alól szomszédját. A férfi egy tanyán élt feleségével, akit a közelben lakó D. S. többször is inzultált, ajánlatot tett neki, hagyja ott férjét, és költözzön át hozzá. P. egy napon megunta szomszédja zaklatását, és úgy döntött, megöli. A gyanútlan D.-t vendégségbe hívta, egész este boroztak, majd a vizit végén P. olyan kávéval itatta meg vendégét, amelybe nagy mennyiség? szívgyógyszert kevert. D. hazafelé indult, de házáig már nem jutott el: az ital és a gyógyszer együttes hatása végzetesnek bizonyult.
Esztáron egy bútorgyár által keltett zaj, illetve szennyeződés robbantott ki vitát a cég és két szomszédja között a közelmúltban.
A lakók szerint a gyárból származó korom, illetve fűrészpor miatt házaik nyílászáróit fóliával kellett szigetelni, ruháikat nem tudják az udvaron szárítani, a zaj pedig szinte elviselhetetlen. A szakhatóságok vizsgálata szerint ugyanakkor a bútorgyár minden vonatkozó előírást betart. A szomszédok erre azt mondják, az illetékeseket a gyár vezetői megvesztegették, és szerintük a békés rendezés esélye egyre kisebb. Egyikük légpuskával belőtt a gyár ablakán. Állítása szerint verebekre célzott.
2002. 05. 10. (VI/19)
