Megfogalmazása szerint a választások idején az egyház gondolta azt: "különböző eszközeim vannak arra, hogy a saját értékrendemet, a saját érdekeimet, a saját egyházpolitikai elképzeléseimet érvényesítsem, és erre ma a Fidesz-kormány nekem egy jó eszköz, ezért őt fogom támogatni". A lelkész úgy vélekedett, a fő kérdés nem az, hogy politizálhat-e az egyház, hanem hogy miként politizáljon. Balog Zoltán rámutatott: nem az történt, hogy az összes egyház "beállt a Fidesz segélycsapatának", hiszen a történelmi és a kisebb egyházakon belül is voltak különböző irányzatok. Mint jelezte, valóban voltak olyan körök az egyházakban, amelyek egyfajta keresztes háborúként élték meg az elmúlt hónapokat, egy kicsit az elmúlt négy évet is. Véleménye szerint a legfontosabb, amiben hibázhat az egyház, és bizonyos köreiben hibázott is, hogy nem az egészre tekintett, hanem "hagyta magát adott helyzetben részérdekek mellé odaállíttatni".
Balog Zoltán a református egyház választási körlevelét "színtelen, szagtalan semminek" nevezte. Mint mondta, még az is tisztességesebb lett volna, ha kiírják: ha lehet, szavazzon mindenki a Fideszre, de aki nem ezt teszi, az sem fog elkárhozni. A lelkész megjegyezte: "Nem Fidesz-specialitás, hogy jóba kell lenni a püspöki karral."
Törzsök Erika szociológus úgy értékelte: az a populizmus, amely a templomok falain belül a két választási forduló között volt, gyökeresen ellentétes a demokráciával és a valódi, hiteles vallásossággal. Mint mondta, az egyházak vezető testületei nem tudták vagy nem akarták észrevenni, hogy az Orbán-kormány a hívőket elsősorban szavazatnövelő bázisnak tekintette. Tillmann József filozófus "az egyházak tagjainak és vezetőinek tömeges választási szereplését" a leszereplés szóval jellemezte. A történteket megrendítőnek, elképesztőnek, botrányosnak és szánalmasnak nevezte. Szavai szerint a kijózanodás a keresztény-nemzeti révületből elkerülhetetlen, s "a magyar kereszténység sem kerülheti el, hogy tükörbe nézzen".
2002. 06. 14. (VI/24)
