Az uniós csatlakozás küszöbén sincs ez másként, hiszen létfontosságú a politikai-gazdasági változásokon nagy sebességgel átesett ország igazságügyi és jogi reformjának a végrehajtása, melyhez a kormány megfelelő "szürkeállományt" – nem lebecsülve a politikusok és gazdasági szakemberek szerepét – a jogásztársadalomtól nyerhet. Nem beszélve arról, hogy a szakma támogatását és megalapozott javaslatait figyelmen kívül hagyó jogalkotás nemcsak a jogalkalmazást nehezítheti meg, hanem a polgári-demokratikus rendszer intézményeinek működését is. Remélhetőleg ez a felismerés is közrejátszott abban, hogy a gyűlést Mádl Ferenc köztársasági elnök nyitotta meg és Bárándy Péter igazságügy-miniszter felszólalása zárta be. Igaz, előbbit nemrég még jogtudós professzorként, utóbbit sztárügyvédként ismerhettük.
Bírák, közjegyzők, ügyvédek, ügyészek vagy a versenyszférában dolgozó jogászok egyetértettek a reform felgyorsításában, s hogy ennek során el kell kerülni az elmúlt ciklusok "politikai" vadhajtásait. Alaptörvényeink, és itt nem csak az alkotmányra gondolok, régiek, egy letűnt politikai-gazdasági berendezkedés jogi leképezését testesítik meg. Ennek ellenére figyelemre méltó, hogy az 1959-ben keletkezett Polgári Törvénykönyv (Ptk.) fogalomrendszerének nagy része – köszönhetően a korabeli kiváló jogtudósok munkájának és a szovjet joggal szemben tanúsított, esetenként hatékony ellenállásnak – mai is használható. De a Ptk. sem kerülheti el a teljes korrekciót, amelyen Dr. Vékás Lajos egyetemi tanár vezetésével évek óta dolgoznak. A professzor kifejtette, hogy a Ptk. reformja során transzformálni kell a lezajlott társadalmi-gazdasági változásokat, fokozott védelmet biztosítva a magánautonómiának. E körbe sorolható az Akotmánybíróság döntéseinek és a bírói gyakorlatnak a Ptk. normarendszerébe való átemelése.
A modernizáció szükségessé vált a korábban ismeretlen szerződéstípusok vagy az elektronikus szerződéskötés megjelenése miatt is. Integrációs szerepe is lesz a leendő törvénykönyvnek, ami nemcsak az Európai Unió jogának, irányelveinek átvételét jelenti, hanem a belső jogban külön szabályozott viszonyok (lásd: fogyasztóvédelem, gazdasági társaságok) integrálását is.
Külön figyelmet érdemel a jogi személyekre, a közjogi személyekre, valamint az államra vonatkozó definíciók és szabályok megalkotása, mivel ez a hatályos jogban nem megoldott. A gazdasági és a politikai hatalmat nem lehet összemosni, mint ahogy azt az elmúlt időszakban nemegyszer az állam és a magánjogi szabályokkal alakult szervei öszszefonódásában láthattuk. De ez már átvezet az alkotmány és a közigazgatási jog területére, ahol szintén folyik a kodifikációs munka.
Ezen a területen lényegesen lassúbb az előrehaladás. Bár a rendszerváltó pártok ígéretet tettek az alkotmányozásra, mind a mai napig az 1949-ben elfogadott – igaz, többször módosított – alkotmányunk van hatályban, melynek preambuluma hangsúlyozza, hogy csak ideiglenes. Mindenesetre Kilényi Géza profeszszor szerint az uniós csatlakozás ürügyén most is csak tűzoltásra lesz mód. Addig is – szavai szerint, mint ahogy azt egy katolikus egyetemen oktató tanártól elvárható – gyakorolja a türelem erényét, elviselve azt, hogy alkotmányba illő alapjogokkal jobb híján a Polgári Törvénykönyvben találkozik.
A közigazgatási eljárás szabályainak reformja viszont felgyorsult, és június végére már a teljes normaszöveggel elkészülnek. Erre égetően szükség van, mert az 1957-ben hatályba lépett törvény rendszerét a tárcák "szétverték", megalkotva a maguk sajátos eljárását, így az egyszeri állampolgár könnyen eltévedhet a közigazgatás dzsungelében.
2002. 06. 14. (VI/24)
