Dolgozatírás. A következő generációt olyan tanárok tanítják majd, akik máshova nem voltak jók?
A felvételi ponthatárokat vizsgálva szembeötlők a tanár szakok alacsony ponthatárai: az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológia-kémia szakán például mindössze 80 pont volt a szükséges minimum – ez azonban még nem a mélypont. Ugyanitt a fizika tanári szakon ugyanis csak 64, a kémia tanári szakon pedig mindössze 66 pont volt a felvételi ponthatár. Nem értek el átütő sikereket a bölcsészkarokra jelentkezők sem: a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán például magyar szakra 81, angol-német szakra 84, az angol-filozófia szakra pedig mindössze 78 pont volt a bejutáshoz szükséges minimum. Tekintve, hogy a maximális 120 pontból 60 a középiskolai tanulmányokat, a másik 60 pedig a felvételin való szereplést értékeli, látható, hogy egy rossz középiskolai eredményekkel rendelkező, ráadásul a felvételin is gyengén teljesítő diák még nyugodtan lehet kémia, fizika vagy akár magyar szakos egyetemi hallgató, majd a tantárgy középiskolai szint? tanára.
Az ez évi felvételi ponthatárokból is élesen kirajzolódik a természettudományi szakok "mélyrepülése", ami a közös felvételi feladatsorok megoldásakor elért eredményekből is látható: matematikából a tavalyi év 34 százalékos átlagához képest idén csak 27 százalékot, fizikából pedig a tavalyi 54 százalékos teljesítményhez képest idén csak 42 százalékos átlagot értek el a felvételizők. Biológiából kilenc pontot csökkent az átlag. A természettudományokban és matematikában elért gyengébb eredmények szemben állnak azzal az önképpel, hogy Magyarországon magas minőség? matematikai-természettudományi oktatás folyik. A szomorú tény: a magyar diákok versenyképessége az Európai Unión belül erősen kétséges.
Egyetemi tanárokkal folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy a felvételizők természettudományos és matematikai műveltsége általánosságban nagyon hiányos. Ennek az oka a kétszeres kontraszelekció. Az első az alacsony ponthatárok miatt következik be: nemcsak azok kerülhetnek be a tanári szakokra, akik felkészültségük és orientációjuk miatt ezt a pályát választanák, hanem olyan diákok is, akik az áhított sikerszakokhoz nem rendelkeznek elegendő felkészültséggel, a tanár szakhoz azonban elegendő pontszámot szereztek. Az egyetem befejezése után figyelhető meg a kontraszelekció második szakasza: a jobban teljesítő diákok nagy része nem marad a tanári pályán, hanem kifizetődőbb lehetőség után néz. A következő generációkat így zömében olyan tanárok tanítják (majd), akik máshová nem voltak elég jók. Ez a folyamat egyes egyetemi tanárok szerint körülbelül húsz éve tart, és a rendszerváltás után még inkább felerősödött. Ennek köszönhető, hogy az orvosi egyetemeken tanuló diákok felkészültsége az alaptárgyak tekintetében folyamatosan romlik. Ha ez a tendencia marad – állítják a tárgyak oktatói –, akkor Magyarországon is be kell vezetni egy egyetemet megelőző, főiskolai szint? képzési rendszert, ahol például az orvosi egyetemre készülő diákok elsajátíthatják a képzéshez szükséges biológiai, kémiai, matematikai és fizikai alapműveltséget.
Az utóbbi öt-hat évben ugyanakkor megnőtt az érdeklődés a mérnöki szakok iránt. A legnépszerűbb (egyetemi szint?) műszaki szakra – műegyetemi informatikusnak – 118, a villamosmérnök szakra 113, az építőmérnök szakra 108, a környezetmérnökire 115 pont kellett a maximális 120-ból, ami a műszaki képzés felértékelődését mutatja.
A legnagyobb érdeklődés idén is a jogi karok iránt mutatkozott, melyekhez 97 és 107 közötti pontra volt szükség az ország különböző egyetemein. A hatalmas túljelentkezés kapcsán felmerül a kérdés, hogy szükség van-e ennyi jogászra Magyarországon. Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke szerint "szükség van ennyi jogi egyetemet végzett fiatalra, de nincs szükség ennyi jogászra". Bánáti szerint a jogi pályán való elhelyezkedés kizárólag az ügyvédi szférában "szabad pályás", hiszen a bírói, ügyészi, valamint a közjegyzői állások száma behatárolt. Ez ahhoz vezet, hogy a jogi egyetemet végzettek többsége az ügyvédi pályán próbál szerencsét, ami viszont a "sok az eszkimó, kevés a fóka" elv alapján az ügyvédek jelentős része számára megélhetési gondokat okoz. Mindennek az a kockázata, hogy lazulhat az etikai fegyelem.
A jogászképzés tömegessé válásának hatására Bánáti szerint az oktatás színvonala is visszaesett. Mint mondta: korábban egy-egy évfolyamon legfeljebb százan tanultak, ma viszont 500 fős évfolyamokról lehet beszélni. Az oktatók, professzorok és a tanulók közötti kapcsolat ilyen feltételek mellett nagyon felszínes, és emiatt nem is gyakorlatias. Emellett a közélet is sok kiváló oktatót "elszívott" az egyetemekről, hiszen többen közülük a rendszerváltással az új demokratikus intézmények irányításába kerültek: politikusok, ombudsmanok lettek vagy más fontos közéleti tisztséget töltenek be. "Lesoványodott az oktatói kar" – összegezte véleményét Bánáti János, aki azt is sajnálatosnak tartja, hogy az egyetemek érdeke elsősorban az, hogy minél több tanulót az iskola falai között tartsanak, hiszen csak akkor kapják meg a működéshez szükséges "fejpénzt", azaz a normatív támogatást. Az ügyvédi kamara elnöke szerint a jogász szakma hígulása az igazságszolgáltatás színvonalán is érezhető.
Diplomával is nehéz elhelyezkedni
2002. 07. 26. (VI/30)
