Kiss Elemér kancelláriaminiszter. Vállalják a nyilvánosságot Fotó: S. L.
A parlamenti folyosón várakozó újságírók épp egy C típusú átvilágításon átesett pizzafutár megjelenéséről álmodoztak, amikor Toller László (MSZP) alelnök kinyitotta az ajtót, homlokát törölgetve: "Odabenn történelemórát tart az öreg. Hammurápitól kezdve, és az öszszes fáraót sorra véve
"A kötetlen társalgásból kihallik: nem könny? a közéleti szereplők élete – a sajtó és a közvélemény ugyanis minden apróságnak jelentést tulajdonít.
"Ha Simicskóra mosolygok, rögtön románcról beszélnek, ha Gorka Sebestyénre, akkor meg a komolytalanságot vetik szememre" – panaszkodik Vadai Ági Tollernak, aki bizonyára mélyen átérzi a problémát, mert a hazánkba érkező Manchester Uniteddal való találkozás esélyeit latolgatja. "A jómódú tévék ott vannak, a szegények meg itt próbálkoznak" – mondja a faggatózó riportereknek, aki azt szeretnék tudni, hogy Gorka Sebestyén és Kiszely Gábor szakértők miért nem kapták meg az engedélyt, hogy a titkos iratokba is betekinthessenek. Végül Toller elszánja magát, a lámpákat bekapcsolják, a kamera elindul, az alelnök pedig így nyilatkozik: "Ennek megvan az oka." Később aztán az arra sétáló Tóth András titkosszolgálatokat felügyelő államtitkárt kapják lencse- és mikrofonvégre, aki már részleteket is közöl: "nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek".
Fodor Józsefet egyébként Tóth Lajos III/II-es tiszt meghallgatása előzte meg, és Császár Józsefné, a BM egykori dokumentációs osztályvezetője követte (zárt ülésen). Ők azonban nem voltak ilyen kegyesek a nyilvánossághoz, mint Fodor úr, aki még arról is tájékoztatta a sajtót, hogy emlékei szerint a Pénzügyminisztérium mindent tudott az IMF-csatlakozásról. Ez kicsit másként hangzik, mint amit Hetényi István – 1980–86 között pénzügyminiszter – a nyílt ülésen mondott. Hetényi emlékezete szerint a csatlakozást az MNB készítette elő, őt pedig csak az aláírás előtti napon tájékoztatták az eseményről. Az expénzügyminiszter egyébként tudott akkori munkatársa, Medgyessy Péter és a BM bizalmas kapcsolatáról, nem úgy, mint Nikolits István volt tárca nélküli titokminiszter és Békesi László volt pénzügyminiszter, akik – elmondásuk szerint – csak az újságból értesültek Medgyessy titkosszolgálati múltjáról.
A kormányzati szerepet vállaló politikusok múltját vizsgáló, Mécs Imre (SZDSZ) vezette bizottság ezzel párhuzamosan ülésezik – igaz, kicsit megfogyatkozott létszámmal, mert három ellenzéki politikus "felfüggesztette tagságát". A bizottság elnöke bejelenti, hogy tíz politikusról találtak a rendszerváltás előtti állambiztonsági szervekkel folytatott tartós együttműködésre utaló információkat. Ebből öt-öt az Antall- és a Boross-kormányban, kettő a Horn-kormányban, négy az Orbán és egy a Medgyessy Péter által vezetett kabinetben dolgozott. (Ez a felállás azért is meglepő, mert választási kampánya idején Orbán Viktor a kommunista baloldal és az antikommunista jobboldal összecsapásáról szónokolt.)
Ugyancsak a kormányoldal előretörését mutatja Kiss Elemér kancelláriaminiszter azon bejelentése, hogy a Medgyessy-kormány összes tagja visszavonhatatlanul hozzájárulását adta a Mécs-féle bizottság által feltérképezett, személyükre vonatkozó információk nyilvánosságra hozatalára. Ez a lépés übereli az adatvédelmi biztos, Péterfalvi Attila titoktartásra vonatkozó ajánlását, sőt egyre többen követik a múltjukat nyíltan vállaló kormánytagok példáját a múlt vezető politikusai közül, így Boross Péter, Kónya Imre, Keleti György, Orbán Viktor, Pusztai Erzsébet, Gógl Árpád, a Horn-kormány szabaddemokrata képviselői is vállalják a nyilvánosságot, míg Járai Zsigmond jegybankelnök és Várhegyi Attila, a kulturális tárca volt politikai államtitkára tiltakoznak a vizsgálódás ellen.
A Medgyessy-bizottság a fenti eseményekkel párhuzamosan szorgalmasan kutakodik, hogy a kormányfő szemében szálka helyett gerendát találjon. Sorra meghallgatják azokat az összekötő- és tartótiszteket, akiknek a nevét Medgyessy Péter a bizottság előtti meghallgatásán nagy valószínűséggel egy papírdarabra írta fel. Nem tudni a pontos névsort, tény azonban, hogy zárt ülésen meghallgatták Sersli Sándort, Medgyessy volt összekötőjét, Varga Imrét, a BM egykori dokumentációs osztályvezetőjét, a szerdai napon pedig V. Nagy Árpád egykori III/II-es operatív tisztet. V. Nagy Árpád a sajtónak úgy nyilatkozik, hogy személyesen nem állt kapcsolatban Medgyessy Péterrel, de általánosságban elmondható, hogy tartójuk irányításától függően az szt-tiszteknek gyakran kellett jelentéseket írni, akár közvetlen munkatársaikról is. Az ő több mint három óráig tartó meghallgatása lehetséges, hogy fordulópontot jelentett a bizottság munkájában, mert Balogh László bizottsági elnök rögtönzött sajtótájékoztatót tart, és az új információkra hivatkozva így fogalmaz: "
a szocialisták érvrendszere kártyavárként omlott össze."
Ilyen hangulatban vetődik fel a kérdés, mi lesz a jelentéssel, hiszen a bizottság mandátuma csütörtök (augusztus 15.) éjfélkor ér véget. A szocialisták által elkészített jelentéstervezet úgy fogalmaz, hogy a miniszterelnök szt-tiszti tevékenysége sem jogszabályt, sem erkölcsi normát nem sértett, sőt elősegítette az ország pénzügyi érdekeinek érvényesítését. Az ellenzéki képviselők azonban negatívan ítélik meg a kormányfő diktatúrában betöltött szerepét. Simicskó István erről így nyilatkozott a Heteknek: "Nem hisszük, hogy egyedüli emberként az egykori III/II-es csoportfőnökségen Medgyessy Péter volt az a kivételezett személy, aki mindenkivel ellentétben csakis kizárólag értékelő-elemző tevékenységet látott el. Mert ha igen, akkor megkérdezném: miért kellett ezt szigorún titkos minőségben tennie?"
Nem mérhetünk kettős mércével
2002. 08. 16. (VI/33)
