Dacára annak, hogy a fentiek miatt lehetetlenné vált Magyarország vallási térképéről helyes képet alkotni, a számukra kedvező eredményben bízó jobboldal keresztülnyomott a parlamenten egy olyan törvénymódosítást, amely az egyszázalékos felajánlások után fennmaradó összeg elosztását a közvélemény-kutatási adatok alapján kívánja elosztani.
A KSH adatai alapján az összeírtak kilenctizede – több mint 9 millió személy – érdemben felelt a vallási hovatartozást firtató kérdésre. Ezek 74 százaléka megjelölt valamilyen egyházat, felekezetet, további 15 százalék pedig egyházhoz, felekezethez nem tartozónak vallotta magát. A lakosság csaknem 260 féle vallási közösséghez sorolta magát, ebből a népszámlálási adatok szerint a népesség közel 55 százaléka, a vallást megjelölők nem egészen háromnegyede a katolikus egyházhoz tartozik, közülük 5,3 millióan a római felekezetet jelölték meg. A reformátusok valamivel több, mint másfél millióan, az evangélikusok 304 ezren vannak. A vallási, felekezeti hovatartozásukat vállalók aránya az életkorral párhuzamosan növekszik, vagyis az idősebb korosztályhoz tartozók szívesebben nyilatkoztak a kérdésről, mint a fiatalok. Érdekes adat, hogy a népesség átlagos életkoránál a "nem tartozik egyházhoz, felekezethez" választ adóké tíz évvel alacsonyabb, mely a fiatal és középkorosztály szekularizációjáról árulkodik. A statisztika szemléletére jellemző, hogy a tradicionális felekezeteket a Semjén Zsolt által meghonosított "történelmi egyház" jelzővel illeti, és a többi egyházhoz képest "jelentősebb vallásoknak" nevezi.
2002. 08. 29. (VI/35)
