Orbán Viktor Budaörsön. Mindenki egyért Fotó: Somorjai L.
A Budaörsi Polgári Köröknek először nyílt lehetőségük arra, hogy nevüket Orbán Viktor stábjának kölcsönözve helyi nemzeti ünnepet szervezzenek. Így viszont gyorsan megtanulhatták, hogyan kell kudarcot kozmetikázni, vagyis egyre csökkenő rajongótábort egyre kisebb helyszíneken összegyűjtve tömeget szimulálni.
Szent Istvánunk ünnepe katolikus misével indult, majd másfél órán keresztül fél- és egészen tehetséges színpadiak gondoskodtak a hangulatról, sajnos többnyire középkori, egyszólamú dalok előadásával. Azok számára, akik semmiképpen nem kívántak volna részt venni e honi mulatságon, a rendezvény helyszínétől akár kétszáz méterre is elhelyezett hangfalakból dübörgött Sasvári Sándor "viktorozása" és Szvorák Katalin Mária-himnuszai. Imitt egy, a szónoki emelvénnyel szemben reggel kilenckor gyökeret vert bácsin kellett magát minden arra haladónak átverekednie, amott egy a pártatlanság teljes hiányáról híres híradós osztogatta autogramjait szüleik parancsát teljesítő, gyanútlan lánykáknak. Nem sokkal később Ritter Imre polgármesterjelölt nyújtotta kezét minden budaörsinek egy új város kialakításáért, remélve, hogy senkinek sem tűnik majd fel: e szavakat utoljára Medgyessy Pétertől hallhattuk valamikor a választások környékén.
A kis téren hatalmas taps fogadta a konferanszié által nemes egyszerűséggel "egy tiszta hangnak" aposztrofált Orbánt, aki ezúttal öltönyben volt, és talán mert a pápától jött éppen, rögtön a bibliai tékozló fiú története köré építette fel mondanivalóját. Nemzetünk ezek szerint olyan család, melynek tagjai nem egyformán bántak örökségükkel; továbbá az igaz utat keresők nem lehetnek egységben a számonkérést megérdemlő tékozló fiúkkal; valamint saját magunkon kívül senkire sem számíthatunk, és az Európai Unióba is csak azért léphetünk be, mert a bent lévők érdekei úgy kívánják; mellesleg ne engedjük, hogy az államközi kapcsolatokban szokásos diplomáciai formulák megszédítsenek bennünket; ugyanakkor hiba volt megfojtani a Széchenyi tervet, a két és fél millió magyarnak munkát adó vállalkozókat korlátozni, külföldiek kezére játszani a magyar termőföldet és lemondani a megmaradt állami vagyonról, illetve a nemzet határokon átívelő egyesítését kikezdeni. Konklúzió: ha elvétjük az irányt, akkor "a csatlakozás után szétesett, elkeseredett, csalódott és dühös Magyarországon találjuk magunkat". A helyes irány pedig államalapító, apostoli Szent István királyunk "nemzeti önérdeket középpontba állító" műve, melynek feladása egyenlő a népek kohójában való felolvadással. Zárszavában Orbán Viktor kiemelte: Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! Gyors távozása után gyenge és kudarcba fulladó kísérlet történt a tömeg "megviktoroztatására", majd mikor a Kossuth Lajos azt üzentét sem akarták folytatni a polgárok, ismét középkori nóták következtek. Az esemény idején tetőző árvízről egy szó sem esett, viszont autójához érve mindenki egy olyan ökumenikus zenei fesztiválra invitáló szórólapot szedhetett ki ablaktörlője alól, melyet Dr. Orbán Viktor fővédnököl.
2002. 08. 23. (VI/34)
