Egy a sok miniszter közül. Katona Béla sem tudott semmit
Egy a sok titkosszolgálati vezető közül. Földesi Jenő sem tudott semmit Fotók: Somorjai L
Lassan tehát beindult a meghallgatások sorozata. Katona Béla után Gál Zoltán ex-belügyminiszterre, majd Füzessy Tibor és Gálszécsy András volt titokminiszterekre került a sor – közülük csak Gál Zoltán nyilatkozott a sajtó jelenlé-tében. Mint megtudtuk, egyik meghallgatott sem tudott Medgyessy Péter szt-tiszti múltjáról. Gál Zoltán a III/III-as iratok megsemmisítésére vonatkozó felvetésre elmondta, hogy a Németh-kormány megbízott belügyminisztereként az iratok megsemmisítésében azért sem vehetett részt, mert ezeket 1990 januárjában zár alá vette az ügyészség. Füzessy Tibor, az Antall-kormány volt titokminisztere zárt ajtók mögött felelt a bizottsági tagok kérdéseire, információink szerint új adatokkal nem tudott szolgálni. Szerinte a rendszerváltás előtti funkcionáriusokat kellene erről megkérdezni. Gálszécsy András szerint – aki szintén az Antall-érában volt titokminiszter – a mai titkosszolgála-
toknak is szükségük lenne a Medgyessy Péterhez hasonló, jól képzett munkatársakra.
A parlamenti vizsgálóbizottság pénteki ülésének kezdetén újabb vitát eredményezett a napisajtóban közzétett interjúkivonat, mely a Medgyessy Péter által a Neue Zürcher Zeitung svájci lapnak adott interjúból közöl részleteket. Ebből kiderül, hogy Medgyessy már a hatvanas években aktív munkát végzett pénzügyi területen, amelyet Simicskó István (Fidesz) bizottsági tag úgy értelmezett, hogy ez a titkosszolgálati tevékenységi múltra is vonatkozik. Ezért – úgy vélte – indokolt lenne a bizottság munkáját erre az időszakra is kiterjeszteni, és nem csak az 1978–82 közötti időszakot vizsgálni. Toller László (MSZP), a bizottság alelnöke azonban határozottan visszautasította a tények ilyen módon történő csúsztatását, hiszen – mint mondta – a pénzügyi szakmai munka nem azonos a titkosszolgálati tevékenységgel.
Ezek után kerülhetett sor Kónya Imre, az MDF egykori belügyminisztere, Simon Sándor, az NBH egykori vezetője, Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatalt irányító miniszter, valamint három olyan személy meghallgatására, akik az egykori III/III-as ügyosztály vezetői voltak.
Kónya Imre nyílt ülésen, de – saját szavaival élve – kifejezetten rosszkedvűen fogadta a faggatást, amelynek a rendszerváltás után tizenkét évvel nem sok értelmét látja. A meghallgatáson általában ismeretes információkat mondott el a III-as főcsoportfőnökségről, illetve a III-as ügyosztály megszüntetéséről, melyet azért szüntettek meg a rendszerváltás idején, mert csak ennek működését találta alkotmányba ütközőnek, demokráciában elfogadhatatlannak az Alkotmánybíróság. Kónya elismerte, hogy a különböző ügyosztályok között volt "átjárás", azonban helyesnek tartja a többi ügyosztály tevékenységének folytatását, hiszen – mint mondta – "Magyarország nemzetbiztonsági szempontból védtelen lett volna, ha a III/I-es és a III/II-es ügyosztályt is felszámoljuk". Nyitrai András (Fidesz) bizottsági tag kérdésére arról is tájékoztatott, hogy nem született külön paktum a kerekasztal-tárgyalások során, miszerint az állampárt ügynökei és egyéb, fontos beosztású személyek büntetlenséget élveznek az új rendszerben, bár "volt a békés rendszerváltásnak egy logikája, amelyből következtek az események".
Zárt ajtók mögött hallgatták meg Simon Sándor NBH-vezetőt, valamint az 1990. előtti III-as főcsoportfőnökség egykori vezetőit: Földesi Jenőt, Pallag Ferencet és Harangozó Szilvesztert.
Folyosói pletykák szerint az ő nyilatkozataik alapján Medgyessy "nem csinált semmit, de azt kiválóan végezte, még pénzjutalmat is érdemelt". Más nyilatkozatok alapján tanácsadói szerepet töltött be. Simicskó István a televízió egyik hírműsorában a csoportfőnökökről úgy nyilatkozott, hogy "ezek dörzsölt, profi öregek, titkosszolgálati emberek, a múlt rendszer elkötelezett hívei" – utalva arra, hogy a rendszer működésének, sajátosságainak megismerésén túl konkrét, az ügyre vonatkozó információk megosztásában nem bővölködtek.
E hét elején Lamperth Mónika belügyminiszter aszszony nyílt ülésen elhangzott kijelentése kavarta fel a kedélyeket, miszerint Pintér Sándor volt belügyminiszter és Demeter Ervin, az előző kormány titkosszolgálati minisztere 2000 nyarán együtt jártak a BM irattárában. A bejelentés gyanúba keverheti az érintetteket, hogy Medgyessyről szóló dokumentumokat csempésztek volna ki az irattárból, ezért Nyitrai András (Fidesz) bizottsági tag felkérte a belügyminisztert, hogy "ne sugalljon összeesküvést". Lamperth Mónika azonban úgy védekezett, hogy ő csak kérdésre válaszolva tényeket közölt. Továbbá ígéretet tett egy lista összeállítására, amely azokat a minisztereket, politikai államtitkárokat és kabinetfőnököket veszi sorra, akik a rendszerváltás után a BM irattárában jártak.
Pintér Sándor egyébként a következő napon került a bizottság elé, ahol közölte: az említett napon csupán egy irattárban járt a sok közül, és ott iratok rendezését kellett véghez vinnie. Egyben hangot adott annak a meggyőződésének, hogy hivatali ideje alatt nem kerülhetett ki Medgyessy kémelhárítói múltjára vonatkozó irat a BM irattárából. Ha valaki egyébként ilyet tett volna, akkor az nem csak fegyelemsértést, hanem állam- és szolgálati titkok kicsempészése esetén bűncselekményt követett volna el – mondta a volt belügyminiszter. Pintért követően az NBH két munkatársát, Pászti Tibort és Dömény Tamást is meghallgatta a bizottság – zárt ajtók mögött.
2002. 08. 02. (VI/31)
