Bánáti János, a konferencia levezeto elnöke Fotó: Somorjai L.
Varga Zoltán kiemelte annak fontosságát, hogy a tájékoztatás és az igazságszolgáltatás egymással együttmuködjön, hiszen – mint fogalmazott – "a törvényesség és igazságosság látszata legalább annyira fontos, mint a törvényes és igazságos ítélet maga". A közvélemény az igazságszolgáltatásról az írott és elektronikus sajtó tájékoztatása révén formál véleményt, és a bírák társadalmi legitimációja miatt is fontos, hogy az ítélettel a társadalom egyet tudjon érteni. "A sajtó munkatársai, az újságírók, a tévériporterek mindazt megtehetik, amit én nem tehetek meg – mondta. – Az okkal vagy ok nélkül némaságra ítéltetett bíró nem képes arra, hogy az egyes döntésekrol a közvélemény számára elfogadható magyarázatot adjon." A sajtó és a nyilvánosság kizárása, a tájékoztatás korlátozása csak speciális esetekben indokolt, az erre vonatkozó jogszabályoknak megfeleloen.
"A büntetés elkerülhetetlenségének a tudata rendkívül fontos tényezo a bunözés elleni harcban és a bunözés visszaszorításában" – jelentette ki Bócz Endre focsoportfonök (Igazságügyi Minisztérium), a média szerepe ebben a tudatosítási folyamatban is felértékelodik. Bócz Endre úgy látja, hogy a büntetoügyekrol szóló tájékozódás igénye már a hírversenybol adódóan is mesterségesen fel van fokozva a társadalomban. Erre utalt Garamvölgyi László ezredesnek, az ORFK sajtószóvivojének azon megjegyzése is, amely a média extremitásra való törekedésére, illetve a nézoszám bunügyi hírekkel való feltornászására vonatkozik. A jól muködo média azonban Garamvölgyi szerint egyfajta "civil kontroll" szerepet is betölthet. Az ezredes szerint a jogi szabályozás hiányosságai arra is visszavezethetok, hogy a rendszerváltás után nemcsak a megszuno cenzúra, de az új kommunikációs csatornák (kereskedelmi média, internet) is teljesen új környezetet hoztak létre.
A sajtó részérol Bánó András riporter (Nap TV) és Fahidi Gergely szakújságíró (HVG) a jogi korlátozásokkal szemben foglaltak állást, nehogy "a békésen sétálgató japán turista – aki mindent levideózhat – több joggal rendelkezzen, mint a bunügyi tudósító, akit a rendorök elzavarnak a buncselekmény helyszínérol. Ha a bunüldözo szervek korlátozzák az információszerzést, az újságíró megtalálja azokat a forrásokat, amelyekbol mozaikonként (több-kevesebb sikerrel) összerakja az eseményeket" – mondta Bánó. Ezért helyesebb volna a médiát partnerként kezelni, és nem olyan gumifogalmakkal érvelni, hogy ha "az eljárás eredményes lefolytatását veszélyezteti", akkor megtagadható egyes információk kiadása.
2002. 09. 27. (VI/39)
