Érdekellentétek baloldalon

Demszky Gábor főpolgármester. Maradna Fotó: Vörös Szilárd

Schmitt Pál, a jobboldali pártok által támogatott független jelölt nyilvános vitára invitálta ellenfeleit, akik örömmel szállnak majd ringbe a volt olimpikonnal, előbb azonban látni szeretnék a hivatalos jelöltséghez szükséges mennyiség? ajánlószelvényeket. Egyelőre nincs, és lehet, hogy nem is lesz friss adat a közvélemény-kutató cégek repertoárjában, mivel eddig csak olyan megrendelés érkezett a pártok részéről, melyek nem hozhatók nyilvánosságra. A Marketing Centrum (MC) által publikált adatok is júliusiak, a jelöltek kezdeti lendülete és ezzel együtt a fogadtatás azonban nagyjából bemérhető általuk. Ezek alapján elmondható, hogy a Schmitt Pálra szavazók elégedettek legkevésbé Budapest jelenlegi vezetésével. Ugyanakkor esélyeit ronthatja, hogy ő a választók által legkevésbé preferált csoportba, a "pártok által támogatott független jelölt" kategóriába tartozik. A választási részvételüket biztosra, illetve valószínűre ígérő, és a főpolgármester személyéről már most dönteni tudó polgárok harmadának körében tűnik biztos befutónak Schmitt, míg a legnagyobb frakció támogatását maga mögött tudó Gy. Németh Erzsébet egyelőre kénytelen a voksolók tizedével beérni.

Demszky verhetetlennek tűnik a maga ötvenöt százalékos támogatottságával, ám nincs kizárva, hogy abszolút győzelméhez továbbra is szüksége lehet a szocialisták jelöltjének visszalépésére. Itt érdemes megjegyezni, hogy a két baloldali párt között kiújult, feszült helyzethez az a sajnálatos – állítólag Demszkyhez köthető – "hiba" vezetett, amelyet egy informális egyeztetés részleteinek nyilvánosságra hozatala váltott ki. A háttérmegbeszélés Medgyessy Péter és Demszky Gábor között zajlott, és a valamit valamiért elv jegyében kívánt megoldást találni Gy. Németh Erzsébet esetleges visszaléptetésére. A szocialisták, lévén a legnagyobb fővárosi frakció, olyan fejek hullásától tették függővé nagylelk? gesztusukat, melyek eddig számtalan tervüket húzták keresztbe szabaddemokrata részről. A háttéralku kitudódása után az MSZP budapesti elnöksége "behúzta a kéziféket" és Gy. Németh kampánynyitóján világossá tették: nemhogy nem lépnek vissza, hanem teljes gázt adva győzelemre viszik jelöltjüket. A döntéshez csak Kovács László pártelnök adta a nevét a félházas rendezvényen, mivel a beígért miniszterelnöki látogatás – vélhetően a véleménykülönbségek miatt – elmaradt.

Demszky mindenesetre hét eleji sajtótájékoztatójában visszaüzent a szocialistáknak. Felméréseik szerint háromszor többen támogatják a szocialista szavazók köreiben a jelenlegi főpolgármestert, mint annak szocialista ellenfelét. Szerinte azért nehéz az MSZP helyzete, mert nem tehetik meg, hogy nem állítanak jelöltet, viszont azt sem engedhetik meg maguknak, hogy "leégjenek". Gy. Némethet amúgy nem tekinti ellenfélnek, maximum munkatársnak, akit a szocialistákkal történt egyeztetésen felmerültek értelmében helyettesének is elfogadna az oktatás és a kultúra területén. Bőhm András, az SZDSZ fővárosi frakciójának vezetője a gyengébbek kedvéért pontosabban fogalmazott: tudják, hogy az MSZP-nek szűk a fővárosi koalíció, de "fölösleges érdekből, önzésből", nem kellene kockáztatni annak békéjét. Mint mondta, a budapesti szocialisták maguktól is rá fognak jönni, hogy nincs értelme támadást indítani az SZDSZ ellen – aminek egyébként szerinte már látható jelei vannak.

Török Gábor politológus szerint ismét működésbe léphet az a reflex, hogy a szavazópolgárok a parlamenti választásokon győztes párt felé orientálódnak. Eddig minden negyedik évben más modell született: 1990-ben az emberek ellensúlyt akartak az önkormányzatokban az országos politikához képest, ezért a parlamenti ellenzék pártjait vitték győzelemre. 1994-ben nagyjából ugyanazt láthattuk mind a két választáson, vagyis a városok nagy részében az MSZP és az SZDSZ került döntési pozíciókba, majd 1998-ban a két nagy párt fej fej mellett végzett. Sajnos – mondja a szakember – az emberek a rendszerváltás óta megtanulták, hogy nekik az a jó, ha az önkormányzat egyszín? a hatalommal, világossá vált, hogy azok az önkormányzatok tudnak forrásokhoz jutni, amelyek ugyanolyan összetételűek, mint a kormányzati hatalom. Török úgy látja, hogy Schmitt Pál csak akkor futhat be nevető harmadikként, ha a baloldal nem dönti el időben milyen logika alapján kampányol. Ha ugyanis a két párt közös érdekét nézzük, akkor Gy. Németh Erzsébetet csak abban az esetben kellene viszszaléptetni, ha beéri Demszkyt és felmenő ágban van, míg ennek fordítottjaként, a szocialista logika szerint, amíg növekszik a támogatottsága, addig teljes erővel támogatják, ha viszont csökken, visszaléptetnék Demszky javára. "1998-ban már láthattuk ezt a játékot, de most az MSZP abszolút győzelmet akar, és lehetőleg Demszkyt zárójelbe tenni" – állítja a politológus, hozzátéve: a képet tovább színesíti az is, hogy az SZDSZ számára nemcsak presztízs, hanem élet-halál kérdése a győzelem, hiszen ahhoz, hogy a párt megőrizze országos pozícióit és tényező maradjon a helyi hatalomban, egyetlen esélye, ha Budapesten nyerni tud.

Schmitt Pál szereplésével kapcsolatban a szakember megjegyezte: jobboldali részről a legnagyobb feladatot az fogja jelenteni, hogy el tudják hitetni a budapestiekkel támogatottjuk függetlenségét, ha ugyanis ez nem sikerülne, az álcázási technika könnyen visszafelé sülhet el. A "független" imidzs olyan rétegek megszólításához szükséges, akik balra szavaztak a parlamenti választásokon. Annál pedig nincs kézenfekvőbb megoldás egy jelölt nélküli párt számára, mint egy független jelölt mögé beállni, és őt támogatni minden eszközzel – fejtette ki Török.

Gy. Németh Erzsébet koalíciópárti