Jeszenszky Géza és Nagyné Rózsa Erzsébet. Amerika kétféle megközelítésben Fotó: Somorjai L.
Nagyné szerint nem igaz, hogy a Paradicsom ígérete késztet egy terroristát gyilkos és öngyilkos akciók kivitelére. "Ez az elkeseredettség azon foka, amely a magyar diákokat 1956-ban például oda vitte, hogy Molotov-koktéllal harcoljanak" – mondta. Jeszenszky reflexiója: a párhuzam nem áll meg, egy háború egészen más, mint egy terrorakció. Az előbbit az emberek azzal a reménnyel vállalják, hogy túl fogják élni, vagyis nem akarnak meghalni. Nyíltan harcolnak, és nem ártatlan embereket vesznek célba, mint azt a terrorista teszi. Ilyen és ehhez hasonló érvelések jellemezték a rendezvényt. Nagy-né inkább a részletekben rejlő ellentmondásokra irányította a figyelmet, míg Jeszenszky átfogóan igyekezett értelmezni a témával kapcsolatos problémákat. Mint mondta, hazánknak szüksége van szövetségekre, és jelen pillanatban abban a kedvező helyzetben van, hogy a szövetségen belülről fogalmazhatja meg kritikáját. Felhívta a figyelmet azokra az elvekre, amelyeket Kossuth Lajos hangsúlyozott százötven éve történt amerikai útján: a demokratikus rendszerek szövetségének fontosságára. "Amerikát lehet, sőt kell bírálni, de ne írjuk le Amerikát mint jóbarátot" – ezekkel a szavakkal zárta a rendezvényt Jeszenszky Géza.
2002. 10. 18. (VI/42)
