Amerikai katona a taszári bázis bejáratánál. Texasból hozták az irakiakat Fotó: MTI
A 2001. szeptember 11-ei terrortámadást követően az USA által megindított terrorizmus elleni harcban új szakaszt nyitott George W. Bush 2002. január 29-én elmondott beszéde, amelyben Irakot, Iránt, valamint Észak-Koreát összefoglaló néven a "gonosz tengelyének" nevezte. Bush az Egyesült Államok első számú ellenségének Irakot nevezte meg, arra hivatkozva, hogy Szaddám Huszein tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, és támogatja a terrorista csoportokat. Az amerikai elnök kilátásba helyezte, hogy akár egyedül is kész megelőző csapást mérni Szaddám rezsimjére.
A közel egy éve tartó kommunikációs hadviselés és a tervezett intervenció kapcsán számos háború-, illetve Amerika-ellenes vélemény fogalmazódott meg nem csak a nemzetközi, de a hazai közéletben is.
Beilleszthető-e egyáltalán az Irakkal szembeni háború a terrorizmus elleni küzdelembe? – teszik fel sokan az első kérdést. Simicskó István a Fidesz katonapolitikusa szerint "csak igenlő válasz esetében lehet érveket felsorakoztatni a háború mellett". Álláspontja az, hogy a tömegpusztító fegyverek birtoklása – amire a fegyverzetellenőrök nem találtak egyértelm? bizonyítékot – önmagában nem feltétlenül háborús ok, továbbá egy esetleges leszerelési akciónak mindenképpen az ENSZ Biztonsági Tanácsának a támogatásával kellene megvalósulnia. Hasonló véleményen van Valki László nemzetközi jogász is, aki még hozzáteszi: "A fegyverzetellenőrök munkájáról szóló ENSZ-határozat – minden ellenkező híreszteléssel szemben – nem ad felhatalmazást a katonai beavatkozásra, még akkor sem, ha valóban találnak tömegpusztító fegyvereket." A szakértő szerint az Egyesült Államok hitelét súlyosan csorbítja, hogy "teljesen hidegen hagyja" az ENSZ alkotmánya. Valki úgy látja, egyértelmű, hogy az iraki háború nem illeszkedik a terrorizmus elleni küzdelembe, hiszen nincs rá bizonyíték, hogy Szaddám terroristacsoportokkal állna kapcsolatban. Ezért az USA nemzetbiztonsági stratégiájában megfogalmazott úgynevezett "preventív", vagyis megelőző háború fogalma is értelmét veszti, hiszen államközi kapcsolatokban a nemzetközi jog ilyet nem ismer.
Avar János közíró a fentiekkel szemben úgy látja, Szaddám Huszein patologikus, kiszámíthatatlan személyiségét ismerve az USA joggal aggódik amiatt, hogy Irak Afganisztánhoz hasonlóan bázisul szolgálhat az al-Kaida, illetve más terroristacsoportok számára. Emlékeztetett arra, hogy a WTC elleni merénylet egyik vezetője, Mohamed Atta a támadást megelőzően Prágában találkozott az iraki hírszerzés egyik emberével, továbbá arra is rámutatott, hogy az iraki diktátor korábban az Irán elleni háborúban már bevetett vegyi fegyvereket. Avar szerint a preventív háború kérdését is árnyaltabban kell látni: "1967-ben Izrael megelőző csapást alkalmazott a körülötte támadásra felsorakozott arab nemzetekkel szemben. Meg kellett volna várni, hogy megsemmisítsék? Vagy – teszem fel a másik kérdést – vajon hány millió ember életét lehetett volna megmenteni, ha 1935-36-ban a franciák preventív háborúval eltávolítják Adolf Hitlert Németország éléről?"
Újra vissza-visszatérő vád az USA-val szemben, hogy kizárólag katonai-gazdasági hatalmának kiterjesztése céljából kívánja megdönteni a Szaddám-rezsimet. Tény, hogy egy tavaly őszszel nyilvánosságra került az amerikai kormány számára készült jelentésben konzervatív szerzők úgy fogalmaznak: az Egyesült Államok történetének legnagyobb olajválságába kerül, ha nem mozdítja el Szaddám Huszeint Irak éléről. Az írást öt hónappal a New York-i terrortámadás előtt nyújtották be Dick Cheney jelenlegi alelnöknek, aki korábban személyesen is érdekelt volt az iraki olajüzletben.
"A háború megindításának számos indoka közül az egyik mindenféleképpen az olaj birtoklása, illetve a hadiipar fellendítése" – mondta lapunknak Deák Péter biztonságpolitikai szakértő, aki szerint ez a gondolkozásmód a politika, pontosabban a nagyhatalmi politika jellegéből fakad. Azonban, mint kifejtette, emiatt kár lenne tagadni az USA által képviselt értékrend pozitívumait, már csak azért is mert "az olaj az európai országok gondolatában is ott van".
Ebben a kérdésben Avar János is hasonlóan vélekedett: "Fel kell hagyni ezzel a vulgármarxista megközelítéssel, és meg kell érteni, hogy az olaj a világgazdaság alapja, amelynek biztonsága nemcsak az amerikaiak, hanem az európai országok érdeke is." A publicista szerint egyes európai politikusok az USA-val szemben képmutató módon fogalmazzák meg kritikáikat, hiszen az iraki olajtartalékokból ők is szívesen hasítanának ki tekintélyes szeleteket.
"Az iraki helyzettel kapcsolatban az is kérdéses, hogy pusztán a katonai beavatkozás megoldásra vezethet-e, vagy egy háború – hogy stílszer? legyek –csak olaj lesz a tűzre, és még több terroristatámadást gerjeszt. Úgy gondolom, hogy az esetleges megoldásokat keresve a terrorizmust kiváltó okokról is beszélni kell" – fejtette ki a Heteknek Si-micskó István, rímelve azokra a szintén sokat hangoztatott vádakra, amelyek szerint a terrorizmus kialakulásában az USA igazságtalan nagyhatalmi politizálása is közrejátszott.
Deák Péter szerint, aki így gondolkozik, az nincs tisztában azzal a ténnyel, hogy a világ nem az igazságosság, hanem különféle értékek és érdekek alapján működik. Avar János pedig kifejtette: "Ahogy az antiszemitáknak, úgy a terroristáknak sincs szükségük ürügyre. Ha lehetőségük lenne rá, akkor is felrobbantanák az Eiffel-tornyot vagy a Fehér Házat, ha az USA nem támadná meg Irakot. Másrészt pedig – az általános vélekedéssel ellentétben – a terroristák általában a tehetősebb társadalmi rétegekből kerülnek ki, akik a harmadik világ valóban aggasztó nyomorát csak saját tetteik igazolására használják fel."
Az amerikaiaknak nyújtott magyar segítséggel kapcsolatban is megoszlanak a vélemények. Simics-kó István szerint a taszári bázis felajánlása túlzott nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára, és azt is nehezményezi, hogy kormányoldalról egymásnak ellentmondó nyilatkozatok látnak napvilágot azzal kapcsolatban, mi is folyik Taszáron.
A politikus szerint az amerikaiaknak tett "felajánlásdömping" (Afganisztánba küldendő magyar katonák, az USA rakétavédelmi programjában való részvétel, harcoló és békefenntartó magyar alakulatok esetleges Irakba küldése) azt mutatja, hogy a kormány nem a nemzet érdekei, hanem az USA iránti szervilizmusa által vezéreltetve dönt fontos nemzetbiztonsági kérdésekben.
Az MDF ebben a témában kiadott közleménye szerint "a Medgyessy-kormány idő előtti felajánlkozásával, a taszári bázis átengedésével háborúbarát politikát folytat, és veszélyezteti országunk polgárait". Csampa Zsolt MDF-es országgyűlési képviselő lapunknak így fogalmazott: "Egy amerikai tábornok nyilatkozata szerint az iraki ellenzékieknek az USA területén való kiképzése nemzetbiztonsági kockázatot jelentene. Ha ez így van, akkor, kérdem én, számunkra miért nem jelent kockázatot?" A képviselő úgy látja, Magyarországnak csatlakoznia kell azokhoz az európai nemzetekhez, amelyek elítélik a tervezett háborút.
"Taszárral kapcsolatban számos információ katonai titok, így azokról nehéz nyilatkozni és tájékoztatást adni" – reagált az ellenzéki kritikákra lapunknak Hárs
Gábor MSZP-s politikus.
A szervilizmus vádjával kapcsolatban a honatya elmondta: "Legutóbb, amikor egy parlamenti csoporttal az Egyesült Államokban jártunk, a fideszes képviselők már korántsem bírálták olyan vehemensen az USA politikáját, mint ahogy azt itthon teszik." Hárs szerint az 1999-es délszláv válság idején az Orbán-kormány a jelenlegi kabinethez hasonlóan szintén Amerika-barát módon politizált.
A Külügyminisztérium hivatalos álláspontja szerint – mint azt Tóth Tibor sajtószóvivő a Heteknek kifejtette – nyilvánvaló, hogy korábban Iraknak volt tömegpusztító kapacitása, arra pedig nincs bizonyíték, hogy ezeket megsemmisítették volna. "Ha Irak nem tudja bizonyítani, hogy leszerelt, akkor a nemzetközösség előtt két lehetőség van: vagy erőszakkal kikényszeríti ezt, vagy nem csinál semmit." Ez utóbbit a Külügyminisztérium rossz meg-oldásnak tartja, mert Szaddám már bebizonyította, hogy kész használni tömegpusztító fegyvereket. "Álláspontunk szerint szerencsés lenne, ha a katonai beavatkozáshoz az USA megkapná az ENSZ Biztonsági Tanácsának támogatását, ám ha ez nem történik meg, Irak fegyverarzenálját akkor is fel kell számolni" – fogalmazott a szóvivő.
2003. 01. 31. (VII/5)
