– A parlamenti képviselők között talán Ön az egyetlen terrorizmus-szakértő: e témában védte doktori disszertációját.
– Az összeurópai antiterrorista politika esélyeit vizsgáltam, még szeptember 11-e előtt. Többek között azt írtam, hogy Európa nem fog messzire jutni, ha mindenki különböző utakon jár.
– Pedig Irakkal kapcsolatban Európában két meglehetősen eltérő álláspont alakult ki: az egyik oldalon Franciaország és Németország áll, ők ellenzik Szaddám Huszein rendszerének fegyverrel történő felszámolását. Ezzel szemben Spanyolország és Nagy-Britannia harcoló alakulatokkal is támogatja az Egyesült Államokat.
– Ezt még nem vizsgáltam meg alaposan, de érdemes rajta elgondolkodni: amíg Németországban és Franciaországban már nem akut probléma a terrorizmus, addig a másik kettőben létező terroristaszervezetek fenyegetik az országot. Bár a Vörös Hadsereg Frakció tagjai közül még lézengenek egy kevesen, ez a vonal megszűnt, amikor Andreas Bader meghalt a stuttgarti börtönben. Ugyanakkor tavaly Spanyolországban saját szememmel láttam, ahogy egy fiatal baszk szocialista politikust testőrök kísértek mindenhová. Az illető a fél lábára sántított, mert korábban már bombamerényletet kíséreltek meg ellene. Számukra tehát mindennapos, testközeli valóság a terrorizmus, talán ezért is érzik át jobban ezt a problémát. Ez persze csak egy eszmefuttatás, nincs tudományos alapja. Ami az Egyesült Államokat illeti, a szeptember 11-ei merénylet abból a szempontból jelentett új minőséget, hogy bin Ladenék első ízben használtak repülőgépet fegyverként, gyakorlatilag egy belülről irányított bombaként. Ilyen méretben, ahogy ez szeptember 11-én történt, az amerikaiak soha nem szembesültek a terrorizmussal a saját országukban.
"Nem igaz, hogy barbár háború folyik" Fotó: S. L.
– A terrorizmuson belül mekkora hányadot képvisel az iszlám terrorizmus?
– Nehezet kérdez, mert az 1989-es változások után, mikor a Közép- és Kelet-Európai országokba is beköszöntött a demokrácia, az a fajta terrorizmus felosztás, ami addig létezett, jobb és bal, etnikai, vallási, ideológiai terrorizmus, tehát ez a fajta osztályozás idejétmúlttá vált. Igazából definiálni sem tudják a terrorizmust, pontosabban az ENSZ-en belül minimum százötven meghatározás létezik. Ahány kutató, annyi definíciót fogad el. Aki az egyiknek terrorista, a másiknak szabadságharcos, gondoljunk a koszovói konfliktusra, a Koszovói Felszabadítási Hadseregre. A jugoszláv vezetés szempontjából az UCK egy terroristaszervezet volt, saját magukat ugyanakkor felszabadító hadseregként határozták meg.
– Magyarországon kevés szó esik arról, hogy Irak mennyiben támogatja az al-Kaidát és egyéb iszlám terroristaszervezeteket.
– Az al-Kaida- féle terrorizmus az úgynevezett állam által támogatott terrorizmus. Bizonyított, hogy Irak felsővezetői szintről adott ki utasításokat terrortámadásokra, és anyagilag is támogatta a terrorizmust. Amikor az Egyesült Államok összeállítja a terrorizmust támogató országok listáját, előzőleg megfelelő hírszerző eszközöket alkalmaz az űrtechnológiától kezdve a hagyományos módszerekig, hírszerzők beépítéséig. Ezek a listák tehát rendkívül megalapozottak, és Irak évek óta szerepel rajtuk. És van itt még egy árulkodó momentum: a háborút ellenző Chirac azt mondta, hogy abban a pillanatban, amint Irak vegyi fegyvert vet be a szövetségesek ellen, Franciaország azonnal lépéseket tesz. Ebből is látszik, hogy a franciák sem zárják ki, hogy Szaddám Huszeinnek és rezsimjének van vegyi fegyvere.
– Miért tűnik ilyen tehetetlennek az ENSZ Irak ügyében?
– Az ENSZ alapokmánya azt írja elő, hogy amennyiben valamilyen akció fenyegeti a békét és a biztonságot, azonnal értesíteni kell a Biztonsági Tanácsot, amely dönt az intézkedésekről a megtámadott ország megvédése érdekében. Azonban az olyan válságokkal, mint a koszovói vagy az iraki, nem tudott és nem tud mit kezdeni, mert itt nincs megtámadott ország. Ugyanakkor Irak esetében az a feltételezett helyzet, ami lassan ténnyé kezd válni, vagyis hogy Irak rendelkezik tömegpusztító eszközökkel, olyan mérték? fenyegetést jelent a világ számára, amely indokolja azt, hogy a diplomáciai lépéseken túl katonai eszközzel is föllépjenek. Én sem örülök a háborúnak, mert békeszerető ember vagyok. De annak még kevésbé örülnék, ha az egész dolgot annyiban hagynánk, és azt mondanánk, hogy vizsgálódjanak még, aztán valamikor döntsön a Biztonsági Tanács, közben pedig egyszer csak azt tapasztalnánk, hogy bevetik a biológiai és vegyi fegyvereket. Miért érzem fenyegetőbbnek ezt? Azért, mert egy biológiai vagy vegyi fegyver kontrollálhatatlan. Terrorista-csoportok már próbálkoztak ilyennel, néhány évvel ezelőtt a tokiói metróba engedtek mérges gázt. Katasztrofális következményei voltak. Sokan az atomfegyvertől félnek leginkább: az atomfegyver elkészítése nagyon sok pénzbe kerül, miközben egy antraxtenyészet kifejlesztése, és abból egy bomba elkészítése sokkal olcsóbb. Nem véletlenül hívják a szegény emberek atombombájának.
– Az egyik ellenzéki napilap úgy fogalmazott, hogy Irak ellen barbár háború folyik.
– Egy háborúban, akárki ellen folyik, sajnos óhatatlan, hogy lesznek civil áldozatok is. De az, hogy barbár háború folyna, egyszerűen nem igaz: nem szőnyegbombázással indult, hanem precíz eszközökkel támadják Bagdadot, szinte milliméterre be van mérve, melyik az a katonai objektum, vagy feltételezett Szaddám Huszein-palota, amit bombázni kell. Az, hogy Bagdadban működnek a közművek, nem támadnak polgári célpontokat, cáfolja a barbarizmust.
– A Fidesz arra szólította fel a kormányt, hogy Magyarország lépjen ki az Egyesült Államokat támogató koalícióból.
– Magyarország nem tud kilépni, hiszen be sem lépett semmilyen koalícióba. Az említett lista, amely jelenleg már majdnem ötven országot tartalmaz, azon országok listája, amelyek úgy gondolják, hogy a BT határozatát ki kell kényszeríteni. Mivel ez nem sikerült diplomáciai eszközökkel, elérkezett az a pont, amikor már a fegyvereket kell igénybe venni. Szomorúnak találom, hogy ellenzéki oldalon ebből az ügyből politikai tőkét kívánnak kovácsolni.
– Az is elhangzott, hogy Magyarországot belerángatták egy törvénytelen háborúba. Jogi szempontból ki minősül hadviselő félnek?
– Létezik olyan definíció, mely szerint két ország akkor hadviselő, ha kölcsönösen így minősíti a másikat. Elméletileg tehát azért nem állunk háborúban Irakkal, mert Irak nem minősített minket hadviselő félnek, és mi sem tettük ezt Irak vonatkozásában. Gyakorlatilag pedig Magyarország azért nem hadviselő fél, mert katonailag nincs jelen a térségben. Nincs hadiállapot Magyarország és Irak között, ezért nem utasítottuk ki Magyarországról Irak budapesti nagykövetét.
– Az elmúlt napokban a kormányoldal részéről többször is hivatkoztak a koszovói válságra.
– Igen, mert ha összevetjük az iraki helyzetet a koszovói válsággal, megállapíthatjuk, hogy ott sem volt ENSZ-felhatalmazás, ennek ellenére az angolszász erők, igaz, hogy NATO-kötelékben, de mégiscsak bombázták Koszovót. Akkor nem láttam béketüntetőket az utcán, itt Magyarországon sem. Az Orbán-kormány pedig átengedte a légterünket, hiszen a humanitárius katasztrófát meg kellett megakadályozni. Most is hasonló a helyzet, hiszen Szaddám Huszein a közelmúltban már alkalmazott saját népe ellen vegyi fegyvert. Információink szerint az iraki elit alakulatok most is parancsot kaptak arra, hogy ha a koalíciós erők csapatai olyan közel érnek Bagdadhoz, ami nagy mértékben veszélyeztetné a rezsimet, ismét vessék be a vegyi fegyvereket. Ugye nem gondolja senki, hogy az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia hadseregének vagy mondjuk a lengyeleknek nincs vegyvédelmi felszerelésük, amivel meg tudnák védeni magukat? Vagyis arról van szó, hogy Szaddám most is kész vegyi fegyvert alkalmazni a saját polgárai ellen, hogy aztán a szövetségeseket vádolhassa a civilek haláláért. Ez az a terror és zsarnokság, amit meg kell szüntetni.
2003. 03. 28. (VII/13)
