Lenin állni fog. Dunaújváros nem felejt Fotó: Somorjai L.
Duna-part, sorompó, jobbra kutya láncon (nem Tito), balra portásfülke, benne bácsi. Ma ő teljesít szolgálatot.
– Jó napot! A fészerkulcsot szeretném elkérni, jöttünk megnézni az öreget – kiált oda Passatjából Andics József, a vállalkozó, akinek lokálpatrióta hevülete annyi helyen hagyott már lenyomatot a városban, hogy majd\' mindenki Andicsa ő. Amúgy a helyi vasm? keresztapja, minthogy a Sztálinból az ő javaslatára lett Dunaferr, egyben a részvénytársaság humánpolitikai vezetője, de például a tizenegy év óta itt zajló Forma–1-es motorcsónakverseny is neki köszönhető. Lassan kanyarodunk a nagy sárban a drótkerítéssel elkerített raktárhoz, és az alkonyi homályban végre meglátjuk őt. Lenin elvtárs távolról sem tűnik olyan nagy embernek, így hanyatt döntve, mint ahogyan gyermekkorom iskolaünnepségein sugallták anno. Magassága három méter harminc, súlya kábé egy tonna, leltári értéke 531 ezer forint, amúgy körülbelül három és fél millió forintot ér, és nemcsak azért, mert bronzból domborították, hanem mert Kis István szobrászművész hegesztette, kalapálta. Jelenleg egy nagy kupac kacat és limlom szélének dísze, a befedésére egykor használt fekete nejlon cézári tógaként csavarodik körül zömök alakján.
– Nap mint nap találkozom az öreggel, amikor itt vagyok a kerítéselemeimért, tábláimért, ha a csónakügyeket rendezem – meséli Lenin megmentője. Rá mutogatnak ugyanis mindazok, akiknek újabban a következő kérdést szegezik: ki találta ki, hogy a városi múzeumba kerüljön a Lenin-szobor?
Kismoni László, a város alpolgármestere emlékei szerint néhány dunaújvárosi vállalkozó egyeztetett a múzeum vezetésével, majd levelet írtak a közgyűlésnek, és "ez egy közigazgatási folyamatot indított el". A tisztviselő szerint náluk tizennégy szavazattal mindent el lehet dönteni, a szocialisták és az SZDSZ-esek pedig összesen tizenkilencen vannak a huszonhét tagú közgyűlésben. Tehát már csak a megye jóváhagyása kellett. Szabó Gábor, a Megyei Közgyűlés elnöke január végén kelt levelében kijelentette: "Fejér Megye Önkormányzata mint az Intercisa Múzeum tulajdonos önkormányzata nevében hozzájárulok a korszak történeti emlékének a múzeum udvarán történő elhelyezéséhez."
Kismoni úr volt MSZMP-tag és munkásőr is. Részéről a szobor helyreállítása semmilyen politikai vetülettel nem bír, pláne tizenhárom évvel a rendszerváltás után. Mint mondja: egyszerűen érzékenyek a város történelmére. Tudomása szerint ketten is szerették volna már megszerezni maguknak az értékes relikviát, de a humán ügyek alpolgármestere hajthatatlan volt: "Lenint nem adjuk!" Hogy Sztálin szobrával is hasonló módon járna-e el, már síkosabb területnek tűnik számára, egy Horthy-alak pedig egyenesen sértené balos értékrendjét.
A bajba jutott múzeum a város főterén fekszik, nemrég még a nagybetűs pártház volt. Ennek belbecse az a meglehetősen kis méret? udvar, ahová Lenin apó költözik majd valamikor tavasszal. Matusné dr. Lendvai Márta, az Intercisa Múzeum igazgatónője értetlenül áll az ügyet övező médiafigyelem előtt. Egyáltalán mi az, hogy "felállítják" a szobrot – kérdi –, hiszen nincs másról szó, mint hogy közgyűjteménybe veszik. A szobor az igazgatónő szerint művészettörténeti szempontból is megőrzésre méltó, és nem tartja kizártnak, hogy az utókor még hálás lesz Dunaújvárosnak, amiért megment egy ép Lenin-szobrot. Hiszen egy "nyamvadt gipsz Sztálint" is alig találtak, amikor a város ötvenedik évfordulója alkalmából kiállítást rendeztek, holott közösségük egykori névadójáról volt szó. Lenin egyszerűen nem fér a raktárba Mező, Ságvári, Ho Si Minh és Münnich mellé, ezért kerül az udvarra. Igen, tudja, hogy zavarhatja a kulturális estre érkezőket, de majd eltakarják egy lepellel. Különben is, a Terror Házában nem probléma a Sztálin- meg Hitler-képek, -szobrok,
-filmek bemutatása? Nem lehet minden kormányváltásnál a közgyűjtemény felét kidobni az utcára – zárja sorait Matusné.
A Fidesz dunaújvárosi szervezetének elnöke, egyben országgyűlési képviselő, Cserna Gábor a Szépművészeti Múzeum "egyik jeles szakembe-rének véleményére alapozva" állítja, hogy nem műtárgyról van szó, hanem csupán egy sima öntöttvasdarabról. Ha nem fér el az Intercisa Múzeum raktárában, miért nem teszik az érdi szoborparkba – kérdi –, hiszen ott méltó helye lenne. Állítása szerint nem igaz, hogy nem lehet majd látni az utcáról, merthogy a múzeumkert egyik oldalán nyitott, ráadásul a város szinte egyetlen nyári kulturális színfoltjaként megrendezett múzeumkerti esték élvezetét ezentúl egy hatalmas Lenin-szobor fogja megmételyezni. Mindez Dunaújvárost minősíti, amely tizenhárom évvel a rendszerváltás után és egy évvel a csatlakozás előtt így kíván az unióba menni – állítja Cserna úr, és háttérinformációként osztja meg velünk, hogy miként is vált megvalósíthatóvá a Lenin-projekt. Először is az ötletgazda Andics József "kőkemény üzleti kapcsolatban áll" azzal a Dunagép elnevezés? kft.-vel, amelyik ingyenesen vállalta a szobor szállítását. E cégben pedig felügyelőbizottsági tag a városi MSZP elnöke, Kálmán András polgármester úr, aki "elvtársilag" kért egy hozzájáruló levelet a szoborkérdéshez a megyei közgyűlés elnökétől, Szabó Gábortól, a Fejér megyei MSZP elnökétől.
Andics József Horthy szobrát is patronálná, mivel nem tartja magát baloldali beállítottságú embernek, még párttag sem volt soha. A helyre- és felállítás költségeit maximum százezer forintra taksálja, de elvinné ő az "öreget" a saját kertjébe is, ha adnák. Anekdota gyanánt meséli, hogy amikor 70-ben felállították, három nap múlva már az egész város azon röhögött, hogy háttal állt az új pártháznak, csukott ökle a régi pártház, a mostani múzeum felé fordult, arccal nyugatnak nézett, másik keze nyitott tenyerével pedig az OTP felé intett. Ennek tetejébe jött, hogy átadása előtt két évvel az úttest túloldalán nyílt egy, a népnyelvben Vörös patkányként ismert sörkert, így a szoboravatás után mindenki számára világossá vált: helyreállt a főtér szimmetriája.
2003. 03. 07. (VII/10)
