hetilap

A győztes Kuncze az ezüstérmes Bauert hallgatja Fotó: Vörös Szilárd

Bent viszont az a kérdés: a kormánynál van-e egyáltalán az SZDSZ? A párt egyik, most úgy tűnik, a nagyobbik fele ugyanis sikeresnek tartja a kormányzás elmúlt hónapjait, míg a rebellis kisebbik rész szerint a párt feloldódott és sodródik, a kormányrúd állására nincs érdemi hatása, sőt halad a szatellitpártiság nem túl dicsőséges és igencsak unalmas állapota felé.

A vita kitörése előtt a megjelenteknek még meg kellett hallgatniuk Medgyessy Pétert, többek között azért, hogy a miniszterelnök elsimíthassa az abból támadt affért, hogy a kényszer? kormányátalakításról csak utólag értesítették az egyébként folyamatosan "megkerülhetetlennek" nevezett kisebbik koalíciós partnert. Medgyessy a helyzet komolyságához képest kifejezetten oldottan és könnyeden beszélt liberális hallgatósága előtt. A beszédében az SZDSZ-esek által nemigen kedvelt nemzeti közép kifejezést is használta, sőt rövid ideig a mérsékelt konzervatív értékeket is éltette. 

A protokollfélóra után rögtön Kuncze Gábor indította el az üzengetés görgetegét. Első mondataival imigyen kárhoztatta az elmúlt hetek vitáit: "Az egyik városban azt mondta valaki: »Érdekesen működtök egy ideje. Hosszas vita után hoztok egy döntést, majd haladéktalanul hozzákezdtek a döntések megvitatásához.« Be kell látnunk, igaza van."

Kuncze felvázolta, milyen elképzelései vannak az SZDSZ további szervezeti átalakítására, magyarán központosítására: ügyvezető alelnöki poszt létrehozása, kevés tagból álló elnökség és alacsonyabb létszámú országos tanács valamint alapszabály-reform. Ezt követően újra a "viták" kerültek górcső alá. "Az SZDSZ megerősödését garantáltan megakadályozza az a jelenség, amely az utóbbi hónapokban kezdett el igazán burjánzani. Azokról a cikkekről és nyilvánosság előtti egyéb megjelenésekről van szó, amelyek – céljuk ez vagy sem –, hihetetlenül sokat ártanak. (…) Saját magunkat áltatjuk azzal, hogy ez a párt belügyeinek a nyilvánosság előtti megvitatása, ha azonban a választók szemével nézzük, akkor ez a magunkkal foglalkozás jó esetben beteges intellektuális nárcizmus, rossz esetben szánalmas politikailag amatőr hajtépés (…) Ne legyünk a nárcizmus üldözötteinek pártja!" – szúrt oda az ellenfeleinek a pártelnök, aki helyzetértékelésében az elkisgazdásodás első jeleit kezdte felfedezni pártjában. Kuncze szerint ugyanis az SZDSZ mai politikai pozíciójával elégedettek lehetnek a párt tagjai, mivel soha ilyen jó lehetőségeik nem voltak a politikai programjaik megvalósítására, hiszen "nem lehetett nélkülünk kormányt alakítani, négy tárcáért vállalunk felelősséget, a kormányprogramban számtalan elképzelésünk szerepel". Siker továbbá Demszky győzelme, a diplomás minimálbér bevezetése, a sorkötelezettség eltörlésének bekerülése a kormányprogramba, az idei adócsökkentés, a parlament hetenkénti ülésezése. A negatívumok között Kuncze megemlítette az előző kormány ügyei föltárásának lagymatagságát, az egészségügyi reform lassúságát. A levéltári törvény, az átvilágítási törvény, a BTK módosítása, az egyházak finanszírozása vagy legutóbb a gyülekezési törvény esetében pedig olyan mértékben eltértek a két koalíciós párt elképzelései, hogy nem volt mód kompromiszszumra. Kuncze szerint: "mivel ellenzékből még mi sem tudunk kormányozni, a program megvalósításához kormányon kell lenni, és ehhez sokszor kompromisszumokat is kell kötni." 

A Kuncze után következő egyetlen pártelnöki aspiráns, az esélytelennek tartott Bauer Tamás fő mondanivalója egyszer? volt: "Beteg az SZDSZ, évek óta az!" A közgazdász professzor, aki kínosan ügyelt arra, hogy a személyes jelleg? támadásokra ne személyeskedve válaszoljon, a választási eredményekkel és közvélemény-kutatási adatokkal érvelt. Szerinte amennyiben az SZDSZ politikai magatartásában nem történik változás, esély sincs a parlamenti küszöbértékről való elmozdulásra, s az is megtörténhet, hogy az SZDSZ eltűnik. Bauer arra fűzte fel mondanivalóját, hogy miért volt eddig szüksége Magyarországnak az SZDSZ-re: azért, mert gazdasági reformok egyik katalizátora volt, mert a liberális jogállam kialakításának fő szorgalmazója volt, mert a SZETA hagyományait ápolva a társadalmi szolidaritás egyik megjelenítője volt. Azért áll az SZDSZ gyengén – legalábbis Bauer szerint –, mert ma már nem, vagy csak felemás módon képviselik elveiket. Az SZDSZ nem képez ellensúlyt a féktelen költekezéssel szemben, a reformok elmaradtak, és kudarccal végződött a Mécs-bizottság tevékenysége is. 

"Nem a nyilvános vita vitte az SZDSZ-t öt százalékos értékre. Ne válasszuk a kegyes halált, a párt eutanáziáját. Változásra van szükség" – érvelt Bauer, akit eddig a pontig a hallgatóság csöndben, szinte feszélyezetten hallgatott, majd ekkor mérsékelt taps "tört" ki. Az elnökjelölt ugyanis úgy vélte, hogy nem a sorkötelezettség eltörlése volt a fő üzenete a választásokon az SZDSZ-nek, hanem a jelentős adócsökkentés és az egészségügy reformja, ezért a párt politikájának súlypontját ezekre a témákra kellene (vissza-) helyezni. Bauer azt javasolta, hogy ennek érdekében az SZDSZ tárgyalja újra a koalíciós szerződést az MSZP-vel. "Mert – érvelt az egykori parlamenti képviselő – az SZDSZ nem kéttucatnyi politikus egyéni érvényesülését és egzisztenciáját jelenti, hanem a liberalizmust Magyarországon. Azért, hogy a koalícióból kilátszódjék az SZDSZ, a koalíciós államtitkárságot meg kell szüntetni. Igyekezni kell, hogy azok, akik elhagyták a pártot – Kis János, Hack Péter és talán Tamás Gáspár Miklós – visszajöjjenek. Az SZDSZ becsületét vissza kell szerezni. Ehhez kell Kuncze Gábor, Pető Iván és Magyar Bálint is." "Mindenki a fedélzetre" – hangsúlyozta Bauer Tamás. 

A következő "fellépőként" Fodor Gábor, a párt úgynevezett reformereinek nem hivatalos vezetője következett. Az SZDSZ belső életének a tudorai szerint nem is anynyira Bauer, hanem Fodor és barátai kritikái váltják ki Kuncze Gábor ellenszenvét. A Kuncze-pártiak érvelése szerint ugyanis Fodornak lehetősége lett volna, hogy kormányzati pozícióhoz jusson, és így belülről alakítsa a kormányt. Ezt Fodor nem vállalta, úgyhogy miért "kotyog" bele – hangzik a sommás értékelés. 

Fodor beszédében szintén a változás szüksége mellett érvelt. Látszólag rendben mennek a dolgok, hiszen a kormány népszerű, az ellenzék nem talál magára – kezdte beszédét Fodor, aki szerint azonban a kormány sikere tartósan nem folytatható, hiszen a népszerű intézkedéseken és a konfliktus elkerülésén nyugszik, emiatt gyenge lábakon áll. Az SZDSZ pedig a bejutási küszöböt alulról súrolja jó ideje. Fodor számára Fidesz által képviselt elvektől nagyobb veszélyt jelent a gyenge SZDSZ és az erőtlen kormány. 

Fodor nem támadta radikálisan a szabaddemokrata vezetés? minisztériumokat, sőt megdicsérte az Oktatási Minisztérium roma-kormánybiztosság programját, az Informatikai Minisztérium esetében a Nemzeti Adattár létrehozását, a Gazdasági Minisztérium Okos Magyarország-programját és a Környezetvédelmi Minisztérium környezet-egészségügyi elképzeléseit. Fodortól személy szerint piros pontot kapott Magyar Bálint és Kuncze Gábor a nők elleni erőszakkal kapcsolatos fellépésükért, Gusztos Péter a drogügyben folytatott küzdelméért. Mindez azonban a fiatal politikus szerint nem elég: olyan témákat kell felvetni, amelyek az embereket alapvető érdekeiben, értékválasztásában és érzelmeiben érintik, s amelyekkel offenzívát lehetne indítani, hogy az SZDSZ főszereplő lehessen az országot érzelmileg megmozgató ügyekben, és megoldási javaslatokkal álljon elő a társadalmat leginkább sújtó problémákra.

A két elnöki programmal kapcsolatban elhangzott: a Kuncze Gábor fémjelezte elképzelés problémája, hogy hiányzik belőle a veszélyérzet. Bauer mondanivalójának pedig a legfontosabb eleme, hogy az SZDSZ továbbra is a politikai élet perifériája felé sodródik. "Nem vádolom a jelenlegi szűkebb vezetést sem vaksággal, sem valamiféle emberi vagy intellektuális gyengeséggel amiatt, hogy ezt nem látja"– tette hozzá Fodor, aki a Bauer koncepciójával is vitatkozott.

Bauer koncepciójának egyik fő eleme ugyanis a 88-89-es SZDSZ ideológiájához való visszanyúlás. Fodor azonban továbbfejlesztést javasol, mely szerint a közjogi liberalizmus hagyományinak folytatása mellett új elemként a köztársasági eszmét is építsék be. Szerinte ez a társadalom igazságos és emberséges berendezkedése melletti elkötelezettséget, a zöld és alternatív értékeket is jelenti.

Fodor beszédének "üzengetős része" igencsak nyíltra sikeredett. "Bauer Tamásnak helye van az SZDSZ-ben, a pártvezetésben, a parlamenti frakcióban. Szégyenteljesnek tartom, hogy a pártból többen ellenséget próbálnak belőle gyártani. Én már láttam olyan pártot belülről, ahol a kritikát megfogalmazók ellenséggé váltak" – szólt a csípős üzenet.

Fodor beszéde után már fellazult a hallgatóság, azaz a büfé látogatottsága az idő múlásával egyre növekedett. A vidéki képviselők némelyike láthatóan azon serénykedett, hogy "miniszteriális emberkékkel" egyeztessen különféle projekteket. Kiss Zoltán környezetvédelmi államtitkár földijei körében pálinkázott. Egy-két káromkodással fűszerezve nagy hangon dicsérte a m?anyag kávéspohárba öntött "páleszt". Bent folytatódtak az üzengetések, a miniszterek Kuncze mellett törtek lándzsát, mások figyelembe vételre alkalmasnak értékelték Bauer diagnózisát. Pető Iván személyeskedő felszólalásában kifejtette: Bauer saját magát rekesztette ki a pártból, azzal, hogy nem képes elfogadni egy demokratikus döntést. Hell György István, V. kerületi küldött – ez a kerület támogatta Bauert – ellenben szégyenteljesnek nevezte azt, amit az elmúlt hetekben Bauerrel szemben tettek, pontosabban nyilatkoztak a párt vezetői. Molnár Péter, aki egykoron Fodor Gáborral együtt "érkezett" a Fideszből, arra hívta fel a figyelmet, hogy a 90-es évek elején Kövér László nevezte árulóknak azokat, akik úgymond kivitték a párt ügyeit a nyilvánosság elé. Molnár szerint ennek a mentalitásnak az átvétele az SZDSZ halálával egyenlő.

A szavazás eredménye némi csodálattal futott végig a büfén és folyósokon. 25 százalék – hangzott szájról szájra. Bauer ugyanis a szavazatok mintegy egynegyedét szerezte meg, ami a reformerek szerint elég arra, hogy figyelmeztesse Kunczééket a változtatás szükségére. Emellett az elnökön kívül a tizenkét fős ügyvivő testületbe bekerült több, úgynevezett Kuncze-kritikus "reformer" is: Béki Gabriella, Fodor Gábor és Ungár Klára, valamint az Új Generáció két képviselője: Csőzik László és Gusztos Péter. A Kuncze-pártiak pedig Magyar Bálint oktatási, Kovács Kálmán informatikai miniszter, Pető Iván és Wekler Ferenc, akit éppen a küldöttgyűlés napján "támadott" meg a Magyar Nemzet azzal, hogy évekkel ezelőtt megverte a feleségét és minősíthetetlen módon intézte a válóperét. Meglepetést okozott, hogy Horn Gábor, a koalíciós egyeztetésekért felelős államtitkár és Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter, valamint Mécs Imre sem jutott be az ügyvivő testületbe.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek