A huszonnégy éves törzsőrmester egyik este azzal érkezett a kapitányságra, hogy túlmunkája adódott, és dolgoznia kell. Másnap reggel azonban nem jelentkezett szolgálatra. Belülről bezárt irodáját munkatársai törték fel, ők találtak rá a holttestére. Kiderült: a rendőr szolgálati fegyverével fejbe lőtte magát. A vizsgálat eddigi adatai szerint az idegenkezűség kizárható, és a férfi feltehetőleg magánéleti problémái elől menekült a halálba: nem tudta feldolgozni szerelmi bánatát, illetve anyagi gondjai is voltak.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2002-ben és 2001-ben egyaránt tizenkét rendőr vetett véget önkezűleg – sok esetben saját szolgálati fegyverével – életének. "Ez azt jelenti, hogy a társadalom egészéhez viszonyítva a rendőrök között nem történik arányaiban több öngyilkosság" – mondta lapunknak az ORFK Egészségügyi Központjának alosztályvezetője. Szabó Beatrix pszichológus hangsúlyozta, hogy az esetek döntő többségénél – tavaly mindegyiknél – az öngyilkosság kiváltó okai magánéleti problémák voltak: például a barátnő elvesztése, válás vagy egy közeli hozzátartozó halála. "Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a rendőrségi munka több konfliktushelyzettel, nagyobb stresszel jár, ami magánéleti válságokkal párosulva különösen megviselheti a rendőröket" – mondta a pszichológus.
Többek között ennek megelőzése érdekében a rendőröknek – negyvenéves kor alatt – háromévente részt kell venniük pszichológiai szűrővizsgálaton. Sőt az illetékes kapitány bármelyik beosztottját "irányíthatja" erre a vizsgálatra, ha ezt szükségesnek látja. Ezenkívül minden megyében a rendőrök rendelkezésére áll egy pszichológus, akit bármikor felkereshetnek, ha szükségét látják. Szabó Beatrix tapasztalatai szerint mentálhigiénés kezeléseiket sokan igénybe veszik, és ami talán még meglepőbb, teljesen önként. Mint mondja, általában néhány hetes, esetleg hónapos kezelés segítségével a problémák feldolgozhatók, a munkatárs "újra a régi lesz". A szakértő ugyanakkor rámutatott: előfordul, hogy egyes személyeknél (nem csak rendőrök esetében) hónapokon, éveken keresztül nem látszik semmiféle krízisre utaló jel, ám egyszercsak "berobban" az illető. Ilyen esetekben a szűrővizsgálaton nem derül ki semmi és a munkatársak sem tapasztalnak semmi különöset – amíg meg nem történik a tragédia.
2003. 04. 11. (VII/15)
