Jankovics Marcell
Martonyi János, úgy tűnik, folytatja egyes fideszes politikusok előző kormányzati ciklusban szokássá vált gyakorlatát, miszerint a pártjukkal nem azonos világnézeti alapokon álló sajtóorgánumoktól érkező megkeresést még csak válaszra sem méltatják. A volt külügyminiszterhez hasonlóan nem kívánt a Fideszbe való belépéséről lapunknak nyilatkozni Cseke Péter színész-rendező és Szokolay Sándor zeneszerző sem, ugyanakkor ők nem zárkóztak el egy későbbi beszélgetéstől. Cseke megkeresésünkre elmondta, nem szereti a rövid telefonos interjúkat, Szokolay pedig azért nem tartja szükségesnek kommentálni Fidesz-tagságát, mert – mint mondja – mindenki tudja róla, hogy egész életében ugyanazokat az értékeket képviselte, mint amelyeket jelenleg. Koltay Gábor rendező lapzártánkig szintén nem válaszolt faxon elküldött kérdéseinkre.
Jankovics Marcell csodálkozik azon, hogy valakinek egyáltalán szemet szúrt az ő döntése. A neves filmrendező elmondta lapunknak, hogy 1994 óta tartozik a Fidesz holdudvarához, majd mikor 1998-ban kormányzati pozícióba emelték, egyértelművé vált a gyakorlati politikához való kötődése is. Párttaggá válását Pálinkás József felkérése előzte meg, aki a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség Kulturális Tagozatának keretein belül a polgári oldal kulturális stratégiájának kialakításában gondolt rá hasznos társként.
"A magánemberi, alkotói tevékenységemmel nem tudnék akkora hatást gyakorolni, mint hogyha szerepem van bizonyos kérdések eldöntésében" – mondja a Nemzeti Kulturális Alap leváltott vezetője, aki
a tisztség betöltését leginkább a Fidesz tagjaként tudja elképzelni. Tervében a kultúrát egy olyan tágabb összefüggésben próbálja értelmezni, amely nem csak a Fidesznek, hanem például az MSZP-nek is megfelelne. Mivel személyét tekintve korábban is megosztott volt a közvélemény, a művész nem érzi úgy, hogy döntése zavart okozna a fejekben. Eleve álságos dolognak tartja, ha valaki saját függetlenségét hangsúlyozza, hiszen az szerinte csak akkor valósítható meg, ha az ember teljesen viszszahúzódik a magánéletbe, így konklúziójában kétféle függetlennek mutatkozó közszereplő létezik: a korlátolt és a képmutató. Megítélése szerint a jelenlegi politikai helyzetben nincs harmadik lehetőség, oldalak vannak, és aki valamelyikből kimarad, az mindenből kimarad.
Mészöly Kálmán
2003. 05. 16. (VII/20)
