hetilap

A népesség egyre fogy, ami látszólagos ellentmondásban van azzal, hogy eközben a szexuális forradalom újabb korszakát éljük. Közüggyé lett az intimitás, dől a nyers és öncélú szexualitás. Azonban a korán kezdett szexuális életet, a sűr? partnerváltogatást régiónkban a gyermekáldás csökkenése kíséri. Ennek legkézenfekvőbb oka az egzisztenciális nehézségek, a vallásosság háttérbe szorulása, emellett a fogamzásgátlás és az abortusz elterjedése, azaz a szexualitás megfosztása a kényelmetlen velejárótól: a lehetséges gyermekvállalástól. A szex így minden korábbinál inkább öncélúvá válik, elkötelezettség nélküli, puszta örömszerzési lehetőséggé, a korlátlan szabadság szimbólumává. Pszichológusok ma már tényként kezelik, hogy a nemiséggel kapcsolatos viselkedés jelentős felszabadítása nem vezetett a szexuális zavarok csökkenéséhez, hanem éppen ellenkezőleg. 

A média hatékony közreműködésével feloldott gátlásosság helyébe újabb gátlások kerültek: a filmeken olajozottan működő szabad szex és gyakori partnerváltogatás ugyanis nem működik a valóságban. A televízió rendkívül torz és leegyszerűsített képet ad a privát emberi viszonyokról – figyelmeztetnek a szakemberek, a mai gyerekek többsége viszont a képernyő előtt nő fel anélkül, hogy bárki megfelelően értelmezné számukra a látottakat. Az elmúlt tíz évben megugrott a szexuálisan aktív tizenévesek száma, a korán kezdett szexuális élet azonban kiégettséget okoz, s az orvosok gyakori tapasztalata szerint a későbbiekben boldogtalan házaséletet, frigiditást eredményez – állítja Pázsit Emese gyermeknőgyógyász. 

Nálunk új, a modern társadalmakban egy ideje már érzékelhető jelenség a főként huszonévesek körében tapasztalható akaratlagos gyermektelenség. A KSH felmérése szerint a jelenség fő oka a szabadidő féltése, valamint a bizonytalan jövőkép – sokkal inkább, mint az egzisztenciális félelmek. H. Sas Judit mostanában közzétett szociológiai kutatása szerint a mai tizennégy és tizennyolc évesek tíz évvel későbbi jövőképében a családalapítás és a gyerekvállalás sokkal haloványabb szerepet kap, mint a húsz évvel ezelőtti hasonló korúak elképzeléseiben. A tinédzserek közel fele egyáltalán nem számol gyerekkel, a többiek is csak jóval későbbi életkorban, sikeres egzisztencia esetén. A hangsúly egyértelműen a jövőbeni pályára, hivatásra, s az ehhez szükséges egyetemi továbbtanulásra tevődött át. Az értelmiségi karrier fontossága mára minden társadalmi rétegben meghökkentő arányban megnövekedett, s minél feljebb megyünk a társadalmi hierarchián, a megkérdezett kamaszokat annál kevésbé foglalkoztatja majdani családjuk. Tény az is, hogy az egész társadalomban, különösen a nők körében folyamatosan növekszik az iskolázottság, ami egyöntet? megítélés szerint az érvényesülés elsődleges záloga. 

A jövőkép hiánya, a tanulás és karrierépítés kényszere, illetve a sűrűn változó családtámogatási rendszer persze mind közrejátszik abban, hogy nem, vagy csak későn vállalunk gyereket – erősítette meg lapunknak Odor Andrea országos vezető védőnő. A gyerekvállalás késleltetésével csökken a vállalt gyermekek száma is, és – mint azt Dévai István szülész-nőgyógyász egy konferencián kifejtette –, az életkor előrehaladtával a meddőség és a terhességi komplikációk esélye is nagymértékben megnövekszik: klinikájukon egyre több harmincöt év fölötti pár jelentkezik meddőségi kivizsgálásra.

A családalapítási kedv csökkenése mögött Odor Andrea szerint a félresikerült párkapcsolatok is megtalálhatók. A fiatalokat senki sem készíti fel a sikeres magánéletre, csak a társadalmi érvényesülésre. Ezért ők könnyen azt hiszik, hogy velük született képesség a jó párkapcsolat és az élvezetes szex megvalósítása, a média is ezt sulykolja beléjük napi huszonnégy órában. Mindentudónak vélik magukat, miközben döbbenetesen primitív állapotok uralkodnak érzelmi területen. Viszont nem elég előadásokat tartani az eszményi családmodellről, hanem komolyan foglalkozni kellene a tinédzserekkel, igényessé tenni őket, és a szükséges készségeket is fejleszteni bennük, hogy képesek legyenek a türelmen, alkalmazkodáson, kölcsönös felelősségvállaláson alapuló kapcsolatok kialakítására. A megfelelő értékrend kialakítása pedagógia kérdése, időigényes tevékenység – máig egyfajta tabutéma. Hogy ez kinek a feladata lenne inkább, az iskoláé vagy a családé, ebben örök egymásra mutogatás zajlik. Egy bizonyos – véli a vezető védőnő –, hogy a családi háttér, a szülői minta, a szülő-gyerek kapcsolat minősége elsődlegesen meghatározó abban, hogy miként alakítja a fiatal a kapcsolatait. A szülőkkel is foglalkozni kellene, mert szerepük fontosságát eleve sokan nem ismerik fel, sőt – a pedagógusokhoz hasonlóan – ők maguk is gyakran felvilágosításra szorulnak alapvető párkapcsolati kérdésekben.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek