hetilap

Megdöbbent falubeliek mesélik a történetet 

A helybeli Betekints kisvendéglő gyerekzsivajtól hangos délben, ugyanis itt ebédelnek a falu napközisei. A teraszon hétköznapi m?anyag asztaloknál három roma férfi sörözik. Megkérdezzük őket, hallottak-e az esetről. Mélyet bólintanak. 

– Olyannyira, hogy egy utcában laktam az áldozattal – veszi fel a szót Kanalas Zoltán. 

– Ismertem az öreg Ádit én is – teszi hozzá K. Tibor –, a légynek nem ártott soha, rendes, dolgos cigányember volt világéletében.

A tettes szintén ismerős, tudom meg Kanalastól, egy tizenhat éves kölök: B. Attila. Szinte lábszomszédja volt az öregnek, összeért a kertjük. 

– Mit hallottak, hogy történt a dolog? 

– Szombaton korán reggel elment az öreg Ádi vásárolni a boltba, és állítólag hazafele összeveszekedett a gyerekkel, aki ott focizott a sarkon, az öreg házától nem messze. Ez hazarohant, majd a kerten át beszaladt az öreg portájára, és ahogy belépett az utcaajtón, főbe vágta. Azt beszélik, az öreg megszidta előtte, mert a labdával megrúgta – meséli Kanalas. 

A sztori azonban nem vált ki osztatlan sikert, mert a másik kettő azonnal cáfolja: – Szó sem volt rúgásról, az egész az öreg nyugdíjáról szólt, amit pénteken kapott kézhez. B. és a családja évek óta rettegésben tartja a falut – fakad ki K. Tibor. 

A legutóbbi falugyűlésen, februárban szinte csak erről a családról vitatkoztak órák hosszat. B. Attila legalább négyszer követett el már különböző balhékat a faluban: fejbe verte kővel Rozi nénit, februárban pedig kirámolta az óvodát – állítja K. Tibor. 

– Amikor kiderült, hogy ő garázdálkodott az óvodában, mindenki azt kérdezte, meddig kell még ennek a gyereknek tűrni a hülyeségeit, hiszen előbb-utóbb megöl valakit. És nézz ide: eltelik három hónap, és megtörtént a gyilkosság. 

Súlyos hallgatás telepszik ránk, nem tudom, hogyan folytassuk a beszélgetést. 

– A családja milyen volt ennek a fiúnak? – kérdezem tétován. 

– Tizenegyen vannak testvérek, az anyjuk egyedül nevelte nyolc éve őket, akkor halt meg a Jenő, az ura – magyarázza Kanalas. – Hogy mondjam? Becsületes, jóravaló a Piroska (B. Attila anyja), mindent megtett a gyerekeiért. De hát nyolc év óta nincs, aki gátat szabjon ezeknek, nincs férfi a háznál.

Közben halkan megjegyzi: 

– Ott az egyik öccse, éppen minket néz – mutat egy kis göndör hajú, nyolc év körüli fiúcskára. 

– Azt mondja anyám – veszi át a szót K. Tibor –, a Piroska szombat óta megőrült, öngyilkos akart lenni, úgy kellett lefogni, és a doktor injekciózta, hogy ne őrjöngjön.

Az áldozat háza a falu szélén áll. 

– Ahol elfogy az aszfalt, ott kezdődik a mi világunk, az Arany János utcánál – mondja végezetül Kanalas. 

A sarkon túl az első házban lakott az öreg Ádi. 

Kokad hétszáz lakója közül fele-fele arányban élnek együtt roma nemzetiségűek és nem romák. Útközben egy takaros kis épületen Polgármesteri Hivatal feliratot látunk. Menyhárt Jánosné, a polgármester asszony nyit ajtót, és nehéz sóhajtással veszi tudomásul jövetelünk célját: 

– Jöjjenek, éppen itt van a jegyző úr, ő többet tud erről a tragédiáról.

– Milyennek ismerte, egyáltalán ismerte B. Attilát? 

– Csendes, szótlan, hallgatag gyerek, kinézete alapján nem volt valami nagy franc. 

Tizenhat évesen még az általános iskola ötödik osztályát végezte, de ez nem ritkaság ezen a környéken. A legutóbbi falugyűlés témája felől érdeklődve Menyhártné legyint a kezével. Ott arról volt szó, hogy az óvónők nyitva hagyták az ablakot, és a gyerek bemászva ellopott ollót, lyukasztót, dossziékat, meg a Mikulás-ünnepségen összegyűlt 15 ezer forintot.

– Amit Piroska persze azonnal visszafizetett – teszi hozzá a polgármester asszony. – Valóban többen követelték, hogy a lopás miatt távolítsuk el a gyereket, de a rendőri szervekkel együtt úgy véltük, amíg a vizsgálat tart, addig elég, ha egy gyermekvédelmi tanácsost rendelünk ki a családhoz.

A törvény ugyan lehetőséget ad, hogy a jegyző járjon el, hogy javítóintézetbe kerüljön egy-egy renitens kiskorú, de ebben az esetben túl szigorúnak tartották ezt a döntést.

– Kaptam is elég szidalmat a helybeliektől, akik most azt állítják, az én protekciómmal maradhatott a gyerek a faluban – összegzi szomorúan a polgármester asszony.

A gyilkosság helyszíne. "Ahol elfogy az aszfalt, ott kezdődik a mi világunk" Fotók: Pozsár Gábor

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek