hetilap

Bencsik András a Demokrata május 21-ei vezércikkében a következőképp lelkesítette olvasóit: 

"A vérszerződés egy évvel ezelőtt a Kossuth Lajos téren volt, most pedig, hogy megtörtént a seregszemle, a had Vereckéhez érkezett." Bencsik a Fidesz szövetséggé alakítása nyomán lelkendezett, felidézve az egy évvel ezelőtti Kossuth téri tüntetést is, amely szerinte a kezdőlépés volt a jobboldal új "honfoglalása" előtt. 

Az ömlengés késztette válaszra Csurka Istvánt: "Vérszerződés? 

A Kossuth téren? Mert Orbán beszél, hogy megfordítsa a megfordíthatatlanul elvesztett választást? Most pedig, hogy valami szövetségfélét kötött azokkal, akik eddig is szolgálták – Verecke, honfoglalás?" A MIÉP elnöke a május végi Magyar Fórumban adott hangot ellenérzésének, cikkét így folytatva: "Borzalmas az, amikor egy újhitű, azaz most éppen jobboldali és ősmagyarkodó ember mindenkin túl akar tenni a lelkendezésben. Bencsik András nem is olyan régen még megvertként ült szemben egy emberrel, a makkabis Tasnádival, aki most ismét börtönben van, és nem tudta megvédeni magát, annak tényszer? állításaival szemben, hogy ő is zsidó, és a Népszabadság Pártélet rovatánál dolgozott azelőtt" – írta Csurka. 

A MIÉP-elnök szerint közel sem olyan pozitív sem a jobboldal, sem a magyarság helyzete, mint ahogy azt Bencsik felvázolta a Demokratában írt cikkében. A Fidesz "szövetségesdijét" nem annyira az Árpád-kori magyarok hazatéréseként, mintsem "teljes talajvesztésként" értékeli, a magyarság helyzetét pedig egyszerűen lesújtónak tartja: "Bencsik ízléstelen lelkendezésével szemben – Orbán ide, Orbán oda – a magyarság szomorú, megvert, széthulló állapotban van, fokozatosan szorul ki mindenből" – véli Csurka.

"Nincs szánalmasabb annál, mint amikor valaki nagy nyilvánosság előtt látványosan megöregszik. Amikor a hősből szinte egyik pillanatról a másikra nyomorult öregember lesz, akiben a tegnapi indulatokból már csak a nyekergő düh marad" – kezdi Csurkának adott válaszát Bencsik a Demokrata június 12-ei számában. Cikkében végig párhuzamot von Torgyán szárnyalása és bukása és Csurka pályája között. "Csurka István lassan bevégzi művét, éppen úgy, mint Torgyán József" – vonja le Bencsik a konzekvenciát.

Véleménye szerint a Miép-vezér ellene irányuló gyűlölete nem új keletű, még az MDF-es kormányhoz vezethető vissza. Ekkortájt ugyanis Csurka puccsot tervezett Antall József ellen. A Magyar Fórum hasábjain megjelenő, az egykori kormányfő elleni lázító cikk méregtelenítésére a Bencsik által szerkesztett és vezetett Pesti Hírlap
próbálkozott meg egy nagy terjedelm? és elszánt hangvétel? Antall-interjúval. Ezzel le tudták hűteni az Antall-ellenes hangulatot, Bencsik szerint emiatt nem tud megbocsátani neki Csurka. 

A lényegre térve Bencsik határozottan visszautasítja Csurkától érkező "lezsidózását", amit elmondása szerint annak idején Tasnáditól is hárított. A Népszabadság Pártélet rovatánál betöltött szerepével kapcsolatban pedig azt hozza fel mentségként, hogy a rendszerváltás előtt minden újság pártlap volt, így akárhol dolgozott volna, szembe kellene néznie a "lekommunistázással", holott se párttag, se ügynök nem volt soha. "Ellentétben Csurkával" – vág vissza Bencsik, és azt is sejteti, Csurka ügynöki ténykedése nem csak múlt, hanem feltehetően jelen is. Azt, hogy a MIÉP elnöke aktív baloldali ügynök, Bencsik abból vezeti le, hogy Csurka a választás előtt saját szavazóinak elbizonytalanítása végett jelentette be, hogy száz választókörzetben visszalépteti jelöltjét a Fidesz javára. A MIÉP ennek következtében esett ki a parlamentből, és végső soron ez okozta a jobboldal vereségét – állítja Bencsik, és Csurka ügynöki voltát azzal próbálja tovább bizonyítani, hogy kijelenti: az ellenzékbe szorult MIÉP teljesen passzívvá vált, nem vettek részt sem a szavazatok újraszámlálásáért folytatott kampányban, sem az Erzsébet hídi blokádban, "lapítottak" az iraki háború idején, az uniós népszavazásnál. Bencsik mindebből arra következtet, hogy a forgatókönyv alapján Csurka elvégezte dolgát – megbuktatta saját pártját és vele az egész jobboldalt – más teendője nem maradt. "Nem 

a zsidó ármány buktatta meg a MIÉP-et, hanem Csurka István" – összegez Bencsik.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek