Illés Zoltán. Visszafordult a lejtőn Fotó: Somorjai L.
– Mintha erősen romlott volna az utóbbi időben pozíciója a Fidesz–MPSZ-en belül.
– Másképp gondolom. Struktúraváltás történt: kongresszusunkon komoly alapszabály-módosítás révén megváltozott a pártvezetés összetétele, ami azt jelenti, hogy a nyolc alelnökből most már csak ketten maradtak. Schmitt úr lett az új alelnök, és Pokorni Zoltán maradt. Az összes többi, például Varga Mihály, Németh Zsolt és Szájer József, illetve jómagam már nem töltjük be ezt a posztot. Nem azért, mert megmérettettünk és könnyűnek találtattunk a kongresszusi küldöttek által, hanem mert egyszerűen megszűnt a pozíciónk. A következő lépés aztán, hogy ennek folyományaképp elveszítettem a környezetvédelmi bizottságon belül alelnöki pozíciómat. Úgy néz ki, hogy volt egy pozícióvesztés, utána lett egy második, és számomra is kérdés, hova fajul még ez. Örömmel nyugtáztam, hogy zöld tagozatunk megalakulásakor a tagság megálljt parancsolt ennek a folyamatnak. Ez nekem óriási elégtétel, ugyanis kétszáznegyvenkilenc ember, akik a szövetség új tagjai – ezek nem régi Fidesz-tagok, hanem 80-90 százalékukban új tagjai a szövetségnek – nem voltak hajlandók belső kényszereknek megfelelni, hanem azt mondták, hogy Illés Zoltán az, aki az elmúlt 15-20 évben a környezetvédelmet kormányoktól függetlenül ellenzékben vagy kormánypárti politikusként nagyon következetesen, szakmailag megalapozottan, határozottan képviselte. Hiába volt ellenszél, vagy mondjam régi reflexek ellennyomása, nagyon nagy többséggel alelnöknek választottak, sőt a tetejébe én kaptam a legtöbb szavazatot erre az alelnöki pozícióra. Úgy érzem, megerősödve, politikai értelemben felfrissülve, egy új teret kapva jöttem ki ebből a küzdelemből.
– Ez a támogatás Ön szerint menynyit ér Orbán Viktor és a párt vezetői szemében?
– Orbán úr és mások is a párt szűkebb vezetésében nyilván figyelik a folyamatokat, mérlegelik és látják, kinek milyen a támogatottsága a párton belül. Erre legjobb példa, hogy tizenöt jelölt közül az alelnöki pozícióra én kaptam a legtöbb szavazatot, míg például Turi-Kovács Béla – akit Áder János nevezett ki az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága élére – nulla szavazatot kapott.
– Legyünk azért realistábbak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy akit Orbán Viktor támogat, az marad, akit nem, annak mennie kell, bárki is álljon a háta mögött
– Orbán Viktor nagy tehetséggel, hatalmas stratégiai érzékkel, nagy karizmával bíró politikus.
– Igencsak respektálja, ígérem, leírom.
– Még ellenfelei is elismerik, és mi sem mutatja jobban az ő befolyását, hogy kongresszusunk küldöttei elsöprő többséggel őt választották. Na, de visszatérve a kérdésére, nyilván egyetlen parlamenti párt sem engedheti meg magának, hogy a környezetvédelem, természetvédelem ügyét ne vállalja föl. Gondolom nem véletlen, hogy a Medgyessy-kormány egy nagyon ügyes húzással leváltotta Kóródi Máriát, és olyan minisztert nevezett meg Persányi Miklós személyében, akit a zöld szervezetek szakmai tekintetben támogatnak, elfogadnak, van szakmai múltja, aki européer, jó kiállású, gondolatai teljesen megfelelnek a legkorszer?bb környezetvédelmi elvárásoknak.
– Tehát úgy gondolja, ha a Fidesz vezetői logikusan gondolkodnak, akkor értik a zöld tagozatnak az üzenetét, és Önt nem félreállítják, hanem támogatják.
– Így van. Megtettem azt a kompromisszumot, hogy jóakaróimnak megmutattam, én nem pozícióban, hanem ügyben gondolkodom. El is mondtam a tagozat megalakulásakor, hogy a pozíciótól engem eltéríthetnek, de az ügytől soha. Elvtelen kompromisszumok megkötésére nem vagyok hajlandó. Varga Laci bátyánk, megboldogult képviselőtársam tanított arra: az az ember, aki nem képes kompromisszumot kötni, az ne menjen politikusnak. De az a politikus, aki elvtelen kompromisszumokat köt, az meg távozzon a politikából. Esetemben ez a dolog a következőképp néz ki: én olyan zöld tagozatot kívánok fölépíteni, amely a környezetvédelmet, a gazdaságpolitikát, a munkahelyteremtést, az egészségügyet, a szociálpolitikát kapcsolja össze. Ha kell, fölvállalja az ütközést is különböző gazdasági érdekcsoportokkal. Ezzel szemben a Fideszen belül vannak olyanok, akik nem is kicsiny pozícióban azt gondolják, a környezetvédelem csak a madárfüttyről, a naplemente szépségéről és a természetjárás gyönyörűségéről szólhat. Nyugat-Európában mind a baloldali szociáldemokrata, mind a jobboldali keresztény-szociális vagy kereszténydemokrata pártok elsődleges gazdasági kérdésként kezelik a környezet- és természetvédelem ügyét. Itt arról van szó, lesz-e Magyarországon valódi, gazdaságot érintő környezetvédelmi áttörés, vagy csak folyik továbbra is a handabanda.
– A környezetvédelmi bizottság elnökeként igen élesen bírálta Orbán Viktor kisgazda miniszterét, Pepó Pált. Lehet, hogy ezt nem bocsátotta meg Önnek pártja vezetése?
– Hivatalosan és az újságokban is megjelent indoklások szerint azért váltottak le az országgyűlés környezetvédelmi bizottságának alelnöki pozíciójából, mert a paksi ügyből kifolyólag túl markáns álláspontot képviseltem. Azt is felróják, hogy nyíltan megmondom, hogy ha a mi csapatunkban nem jó a környezetpolitika, illetve, ha az ellenfél csinál jót, ahhoz gratulálok. Ma is vállalom, én bíráltam a környezetvédelmi minisztert, annak ellenére, hogy a "mi kutyánk kölke" volt. Ettől még nem élvez immunitást, főleg ha szakmai badarságokat csinál, mint például Aradi Csaba meghurcoltatása.
Véleményem szerint minden pártnak az tesz jót, az növeli népszerűségét, ha olyan embereket tesz vezető, miniszteriális pozíciókba, akik képesek ellátni feladatukat, nem járatják le az adott pártot, szövetséget, koalíciót vagy kormányt.
– Mit gondol, ezek után mi lesz a sorsa?
– Pártunk jelenlegi vezetői döntenek a személyemről. Azt, hogy mi lesz a következő lépés, Orbán Viktor fogja eldönteni. Mind a százhetvenhat egyéni választókörzetben kizárólag az őáltala jóváhagyott képviselőjelöltek indulhatnak a parlamenti mandátumokért. A budapesti VI. kerületi csoport elnökeként magam mögött tudom a kerület és párttársaim támogatását, ezért bízom a jövőben. Egy biztos: a parlamentben vagy azon kívül, mindig a környezetvédelem ügye lesz az életem fő kérdése.
2003. 07. 18. (VII/29)
