A felújítás közben tíz kilogramm féldrágakövet építettek be Fotó: Somorjai L.
A magyar állam 2001. augusztus 18-án adta át ünnepélyes keretek között a rekonstrukció alatt álló Szent István-bazilika tulajdonjogát a Magyar Katolikus Egyháznak. Talán kevesen tudják: a 19. század második felében épült bazilika soha nem volt az egyházé. Pest város tanácsa mint építtető annak idején úgy rendelkezett, hogy a templom a magyar állam tulajdona, kezelője a főváros, használója pedig "a katolikus egyház latin szertartása" legyen.
A most véget ért rekonstrukció során 280 ezer darab aranyfüst lapot, tíz kilogramm hematit féldrágakövet használtak fel, továbbá ötszáz kilogramm kenyeret a polírozáshoz, ezer kilogramm festéket, húsz tonna kőpótlót a külső kőhiányok eltüntetésére, és 750 négyzetméter fafelületet restauráltak. Újdonság, hogy Róth Miksa eddig csak papíron létező tervei alapján elkészültek az oldalhajók üvegablakai is.
A bazilikát 1851-ben kezdték el építeni Hild József tervei alapján. Az 1905-ig, tehát fél évszázadon át elhúzódó építkezés a főépítészek sorozatos elhalálozása miatt Hild után Ybl Miklós, majd Kauser József irányítása alá került. Ennek megfelelően az épület stílusa sem egységes: kívül klasszicista és neoreneszánsz, belül neobarokk jellege van. Külső-belső díszítésében a kor olyan jeles művészei vettek részt, mint Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Lotz Károly, Feszty Árpád festőművészek, Stróbl Alajos és Ferenczy Béni szobrászok. A templomtér alapterülete 1895 négyzetméter, hossza 86, szélessége 55 méter, a kupola 96 méter magas – pontosan akkora, mint a Parlamenté. Három emelet mély pincerész húzódik az épület alatt, ahol az Országos Levéltár gyűjteményének egy része található.
2003. 08. 15. (VII/33)
