A K&H Bank belső újságja a botrány előtt. "Ez a csapat meg tudta csinálni – nyáron is!"
Mindig is rejtély volt a K&H-n belül, hogy Kulcsár Attila miként jutott el odáig, hogy a vezérigazgatóval egy szinten volt az irodája, és – nyilvánvaló képzetlensége és a nyelvismeret hiánya ellenére – az egyik üzletág igazgatója lett. (Egészen pontosan: a bank önkormányzati, uniós ügyekkel és a közkapcsolatokkal foglalkozó ügyvezető igazgatója.) A K&H befektetési részlegeinél (alapkezelő, brókercég stb.), ahol Kulcsár is forgolódott, az alkalmazottak többsége diplomával rendelkezik. Egyre többen két vagy három diplomát is begyűjtöttek az elmúlt évek során, emellett alapkövetelmény a nyelvtudás. A felsőfokú diplomával nem rendelkező alkalmazottnak – ügyintézőknek, adminisztrátoroknak – kizárólag a tíz-tizenöt éves szakmai gyakorlat a "felmentő levelük", de az idegen nyelv ismerete alól ők sincsenek felmentve. Általános "errefelé" a két, olykor három nyelv tudása.
Kulcsár karrierje a Kereskedelmi és Hitelbank, valamint az ABN Amro Bank fúziója után vett igazán nagy lendületet, bár a közelében dolgozók szerint mindig is voltak gyanús jelek személye körül. Ilyen "jelek" közé tartozik az a – ma már a bankcsoporton belül szájról szájra terjedő – történet, miszerint egyszer megkérdezték tőle, hogy melyik középiskolába járt, majd később, amikor igazolnia kellett a képesítéseit, akkor egy teljesen más intézmény által kiállított okiratot csatolt. A számítógépet – ahogy mondták nekünk – "láthatóan még bekapcsolni sem tudta", miközben ma már alapkövetelmény a banki szférában a felhasználói szint? informatikai ismeret. Kulcsár a nyelvtudás hiányával is lebukott már a (távolabbi) kollégái előtt, mégis a hetedik emeleten – "ahová földi halandó csakis akkor mer felmenni, ha a vezérigazgató szólította" – volt a titkársága, egy szinten Rejtő E. Tibor bankvezérrel. E tekintetben is magasra jutott Kulcsár, mert más hasonló banki vezető nem is dolgozott ezen a szinten. A "csúcson" tehát Rejtő E. Tiborral ketten osztoztak.
Kulcsár Attila
2003. 09. 19. (VII/38)
