Révész Máriusz. "Az országot nem az ellenzék irányítja" Fotó: MTI
– Tudna további két olyan embert mondani a Fideszből, akik Ön szerint tartópillérei a szövetségnek?
– Mindenképpen sok múlik Pokorni Zoltánon, akinek közvetlen munkatársa is vagyok a parlament oktatási bizottságában. Az ő elemző képességét, szakmai felkészültségét nélkülözhetetlennek tartom. Politikai szempontból pedig Áder János frakcióvezető urat említeném, aki bizony nem egyszer vitte szinte egyedül a vállán a Fideszt vészterhesebb időkben, mondjuk az elnökválasztást megelőző időszakban.
– Ha már úgyis szóba került az alelnök úr, nem kellemetlen a Fidesznek, hogy A történelem főutcáján cím? műsor pódiumán Schmitt Pál és Pokorni Zoltán Bencsikkel, Lovassal és Bayerral haknizik, a háttérben pedig megy a zsidózás a hungarista irodalmat és ereklyéket árusító kempingasztaloknál?
– Túlzásokba szerintem ne essünk!
– Ez nem túlzás, ott voltam. Nyilvános rendezvényeiken a MIÉP-től elpártolt szélsőjobb teljes erejében és létszámban képviselteti magát.
– Miért, a baloldal nem számít az előző diktatúrát visszasíró szavazókra?
– Elképzelhető, hogy számít rájuk, de én most a legnagyobb jobboldali párt képviselőjével beszélgetek.
– Lehet, hogy szokatlannak tűnik, amit mondok, de én a következőket érzékelem. Ha megnézzük a választásokat, akkor a MIÉP a Horn-kormány idején erősödött meg annyira, hogy utána még a parlamentbe is bekerült. Ehhez szerintem nagymértékben kellett az MSZP–SZDSZ-kormány tevékenysége. A mi kormányzásunk után pedig kiestek a parlamentből, és felhívnám a figyelmet arra, hogy mindeközben a média végig azt sulykolta, hogy Csurkáék hihetetlenül erősödnek. Végül aztán nemcsak százalékarányosan, hanem abszolút számban is kevesebb szavazatot kaptak, mint négy évvel korábban. És ha ehhez hozzánézzük a választási térképet, akkor nagyon érdekes együttállást láthatunk az SZDSZ-szel: magyarán ott van erős helyi MIÉP, ahol a szabaddemokraták is jelen vannak.
A választási kampányokat figyelve kijelenthető, hogy a MIÉP-et bizonyos megoldatlan társadalmi problémák erősítették meg. Mondok egy példát. A határon túli magyarok kérdésével Hornék nem nagyon foglalkoztak, erre jött a radikális MIÉP és egy csomó embert maga mögé állított. Amikor viszont a Fidesz-kormány idején megszületett a státustörvény, akkor a közvélemény-kutatások szerint, a MIÉP-szavazók száma látványosan visszaesett. Sok példát lehetne még hozni, a gyereket nevelő családok adókedvezményétől a földkérdésen át a hazai vállalkozók támogatásáig, amit ha nem valósítottunk volna meg, az a MIÉP erősödéséhez vezethetett volna. A Fidesznél tehát sorra megszülettek a megfelelő válaszok azokra a problémákra, melyeket a szélsőjobb is gyakran felvetett.
– Tehát a Fidesz kifogta a szelet a vitorlájukból?
– Ez történt az elmúlt időszakban. Sajnos abban a politizálásban, amit most a kormány művel, újra megvan a radikális jobboldal megerősödésének veszélye, ha ugyanis a társadalom széles rétegei az akut problémák kezelésére nem kapnak normálisan értelmezhető választ, akkor általában megindul egyfajta radikalizálódás. Az EU-csatlakozás után amúgy is benne van a levegőben, hogy ha a problémák nagyobbak lesznek, mint amekkorára az emberek számítanak, akkor újra teret nyerhetnek a radikálisok. Ezért mondtuk azt, hogy sokkal jobb lenne őszintén beszélni a problémákról, és feltárni az ország lakossága előtt, hogy ki mire számíthat, mint a csalódott tömegek dühét utólag kezelni.
– Ezek szerint a Fidesz inkább felvállalja a szélsőjobb tömegek beolvasztásának ódiumát, mintsem hogy lemondjon szavazataikról?
– Egy Fidesz-politikuson vagy magán a Fideszen csak olyan dolgokat lehet számon kérni, amit az illető mond, a programjában szerepel, vagy amit tesz. Miért ne lehetne, hogy egyes szavazók bizonyos kérdésekben sokkal radikálisabb, sőt a Fidesz számára elfogadhatatlan nézeteket is képviselnek, és mégis a Szövetségre szavaznak?
– Ha ez így van, akkor Kövér Lászlót miért kellett eldugni, miért nincs újra reflektorfényben? Úgy emlékszem, azért kényszerült háttérbe, mert – mondjuk így – néhányszor elragadtatta magát.
– Kövér László egy őszinte ember. Szeret sarkosan fogalmazni, de szó nincs arról, hogy őt bármiféle határozat arra kötelezte volna, hogy háttérben maradjon. Ő gondolta úgy, hogy egy ideig kevesebbet szerepel a nyilvánosság előtt, de továbbra is aktív politikai tevékenységet folytat. Azt hiszem, hogy egy ilyen kormányzati teljesítmény után, mint amilyet mostanában vagyunk kénytelenek elviselni, elkel a radikálisabb hang.
– Említette az uniós csatlakozás körüli vitákat
– Kulcskérdés, hogy a csatlakozásnak minél több nyertese legyen. Ennek megoldásában szintén lényeges világnézeti különbség van a szocialisták és a Fidesz között. Mi már a kampány során is azt mondtuk, hogy őszintén meg kell mondani az embereknek, mi vár rájuk, ne áruljunk zsákbamacskát, lesznek nyertesek, és vannak potenciális vesztesek is, akiket komoly kormányzati munkával és segítséggel lehet csak a nyertesek közé emelni. Emiatt persze sok bírálatot kaptunk, hirtelen unióellenesnek kiáltottak ki minket, és Kovács László külügyminiszter úr is kijelentette: a csatlakozásnak csak nyertesei lesznek. Magánvéleményem szerint egyébként a kormányzati pénzből folyó uniós kampány alkotmányosan is megkérdőjelezhető, hiszen abszurd az a helyzet, hogy mielőtt egy népszavazás során kikérjük a nép véleményét, az egyik álláspont propagálására a kormány több milliárd forintot költ közpénzből, míg az ellenvélemény gyakorlatilag nem kap lehetőséget álláspontjának kifejtésére. Ezzel az eljárással precedenst teremtettünk. Ezek után bármilyen népszavazásra bocsátott kérdésnél, legyen az földüggyel, droggal, abortusszal kapcsolatos, ennek alapján egyoldalú propagandát lehet folytatni az adófizetők pénzén. Finnországban, Svédországban vagy Írországban hasonló helyzetben elfelezték a két tábor között a rendelkezésre álló pénzt, és így lehetővé vált a normális vita, amely nem cukrászdákról és jó csajokról, hanem vélemények ütköztetéséről szólt. Az emberekben ettől egy reálisabb kép alakult ki az EU-ról, és sokkal felkészültebbek lettek, mint a magyarok. A magyar lakosság nagy részének a mai napig semmi fogalma sincs az uniós csatlakozásról, nem tudják, hogy mi vár rájuk, széles társadalmi rétegek teljesen váratlanul fognak nagyon nehéz helyzetbe kerülni.
A kormány legalább a szavazás után nekiállhatott volna, hogy valós információkat adjon az embereknek.
– A közvélemény-kutatási adatok bizonyára örömmel töltik el a Fidesz vezetőit, nagy kérdés ugyanakkor, hogy az MSZP-től elpártolt, és a bizonytalanok táborát növelő szavazókat milyen módon kívánja átcsábítani a polgári szövetség saját pitvarába.
– Az a baj, hogy úgy nő a támogatottságunk, hogy közben Magyarország a válság felé sodródik. Bízom abban, hogy nemsokára ismét kormányon leszünk, de nem mindegy, hogy addigra milyen állapotban lesz az ország. Ahogy telik-múlik a Medgyessy-kormány ideje, egyre inkább összevethető lesz az előző időszak teljesítménye a mostanival, és reményeim szerint a mérleg a mi oldalunkra billen.
– Miért nem fogalmaznak meg a kritikák mellett valós gazdaságpolitikai alternatívákat is?
– Az országot nem az ellenzék, hanem a kormány irányítja, és ezzel együtt a felelősség is az övé. Másrészt elég nehéz akkor ellenjavaslatokat megfogalmazni – gondoljunk csak a kétszer száznapos
programra –, amikor a nagymama ezüstjét két kézzel szórják ki az ablakon.
A baj bekövetkezett, de a társadalom még csak most kezd ezzel szembesülni. Most mindenki attól fél, hogy nehezebbre fordul a sorsa, pedig másfél évvel ezelőtt sokkal optimistábbak voltak az emberek a jövőjüket illetően. Nem a költségvetés toldozgatására és kisebb-nagyobb átcsoportosításokra van tehát szükség, hanem egy gazdasági növekedést, munkahelyteremtést ösztönző, más irányú gazdaságpolitikára.
– Általában azt szokták mondani, hogy egy év alatt nem tud tönkremenni egy ország gazdasága, vagyis a jelenlegi helyzet kialakulásában az Orbán-kormányt is felelősség terheli.
– Amikor befejeztük a kormányzást, lényegesen magasabb volt a gazdasági növekedés Magyarországon, mint Csehországban vagy Lengyelországban. Kormányzásunk alatt már megindult a világgazdasági recesszió, mégis messze a legjobb mutatókat produkáltuk minden területen. Az elmúlt másfél év kormányzati munkája azonban még ezt a szintet sem tudta tartani, sereghajtókká kárhoztatott minket Közép-Kelet-Európában. Ennek a kormánynak még a saját szakembereivel is vitái vannak, hiszen miközben közgazdászaik azt mondják, hogy a Fidesz idején túl nagy volt a bérkiáramlás, addig a kormány arról dönt, hogy jövőre csökkenteni kívánják a személyi jövedelemadót, az így kieső bevételeket pedig más adónemekből kívánják pótolni. És ráadásul itt van a következő gond, hogy az európai uniós pénzek nagy részéhez csak pályázati úton juthatunk hozzá, ahhoz pedig önrészt kell felmutatni. Erre jelen helyzetben képtelenek az önkormányzatok és a vállalkozások. Ez egy ördögi kör, egy lefelé mutató spirál, amelyből ki kell törni, mert különben hiába hozzuk egyensúlyba a gazdaságot, egyre alacsonyabb szinten fog beállni ez az egyensúlyi állapot. És ahogy mondani szokták: a halál is egy egyensúlyi állapot. Érdekes adalék, hogy mióta az új kormány felállt, minden egyes magyar állampolgárra, a csecsemőtől a nyugdíjasig, kettőszázhúszezer forint adósságnövekedés jut. Ezt valamiből majd vissza kell fizetni. Amúgy az eladósodottság ilyen nagy mértéke még nem is lenne önmagában probléma, ha ezt beruházások és fejlesztések ellensúlyoznák. Utóbbi kettő azonban drámai mértékben csökkent, és ehhez jön még a külföldi tőke kivonulása. Ezek együttes hatására növekszik a költségvetési hiány, esnek vissza
a gazdasági mutatók, maradnak el a bevételek, és megint jöhet a gazdaság megsarcolása. Ez az állapot egyébként egyszer már megvalósult Magyarországon, egész pontosan a rendszerváltás előtt, és részben ez vezetett a szocializmusnak nevezett rendszer összeomlásához. Abban az időben Németh Miklós volt Magyarország miniszterelnöke, és a miniszterelnök-helyettest Medgyessy Péternek hívták.
– Más. Nem átlátszó egy kicsit, hogy a fideszes kötődés? Polt Péter által vezetett Legfőbb Ügyészség sorra szünteti meg az eljárásokat azokban az ügyekben, amelyek az elmúlt kormányzati időszakban történt visszaéléseket tárnák fel?
– Az MSZP és az SZDSZ meglehetősen nehéz helyzetbe hozta magát az előző kormány idején megfogalmazott vádaskodások és rágalmak miatt. Ugyanis a hatalomátvétel után rengeteg vizsgálatot indítottak, melyeknek csak egy része jutott el az ügyészségig. Megvizsgálták például a jelenleg szocialistákkal szimpatizáló vezetés? APEH-nél a "hosszú bájtok éjszakáját". Emlékszünk, éveken keresztül arról volt szó, hogy Simicskáék belenyúltak az APEH rendszerébe, és eltüntettek ilyen-olyan adatokat. Négy különböző cég vizsgálta egymás után, és egyik sem talált semmit. Senki nem kért bocsánatot se Simicska úrtól, se az APEH-től, se az előző kormánytól, hogy ezeket a vádakat éveken keresztül hangoztatták, és az az igazság, hogy hiába van négy eredménytelen vizsgálat, az emberek döntő többsége mind a mai napig azt hiszi, hogy Simicska Lajosék belenyúltak az APEH adatbázisába. A Dunaferrnél is megállapították, hogy lényegesen olcsóbban szállított Orbán Győző, mint a versenytársak, mégis más maradt meg az emberek fejében. Aztán az ügyeknek egy másik, amúgy legnagyobb részében, a Lamperth Mónika belügyminiszter által felügyelt rendőrség tagadta meg a
nyomozást. Jellemző módon van egy-két olyan ügy, amelyiknél az ügyészségre haragszanak, pedig a rendőrség zárta le. Most már tudható, hogy a kormányzati feljelentésekből tizenhárom szűnt meg a rendőrség, és mindössze kettő az ügyészség jóvoltából. Az eseteknek egy kis része csupán az, amelyek egyáltalán eljutottak az ügyészségi fázisba. Felhívnám a figyelmet, hogy az ügyészségen belül nem személyesen Polt Péter vizsgálja az ügyeket.
A kérdés tehát az, hogy Polt Péter mennyire tudja befolyásolni az egyes ügyészek munkáját, beleavatkozhat-e az ügyekbe személyesen. Elméletileg ez nem elképzelhetetlen, de hihetetlenül nagy politikai kockázata lenne.
– Lehet, hogy ha még mindig Györgyi Kálmán a legfőbb ügyész, akkor ezek az ügyek most már bírósági szakaszban vannak?
– Nem hiszem. Az ügyek kilencvenöt százalékában ugyanez a döntés születne.
– Egy internetes on-line beszélgetés során egyik olyan kérdésre sem válaszolt, amelyik Kulcsár Attila és Áder János találkozásait firtatta.
– A K&H-botrány kapcsán a szocialisták azzal védekeznek, hogy Áder Jánosnál is járt Kulcsár Attila. Valóban bejelentkezett, Áder János pedig fogadta. Lehet vitatkozni, hogy kellő körültekintéssel járt-e el vagy sem, lényeg az, hogy fogadta. Az biztos, hogy ez nem gazdasági tárgyalás volt. Azért az meglehetősen furcsa, hogy ezzel próbálnak egyensúlyt tartani a botrányban azok, akiknek egyébként folyamatos, rendszeres, állandó üzleti kapcsolataik voltak Kulcsár Attilával. Egyébként könnyen lehet, hogy az egész ügy provokáció volt, amit az is alátámasztani látszik, hogy Kulcsár Attila napi belépővel ment Áderhez, miközben állandó belépővel rendelkezett. Ami biztos pont a részünkről, az az, hogy a Fidesz minden elnökségi tagja nevében kijelentette: bármiféle adat van róluk a K&H-nál, felmentik a bankot a banktitokra vonatkozó kötelezettsége alól, és vállalják a nyilvánosságot. Eltelt másfél hónap és semmi nem került elő. Az MSZP elnöksége és a kormány azóta sem tette meg ezt a lépést.
2003. 09. 12. (VII/37)
