hetilap

Teller Ede Pakson a saját szobra előtt. Másolták Fotó: MTI

A hét elején látott napvilágot az egykor "Magyarország legkedveltebb napilapjaként" reklámozott Népszabadságban egy levél, amelyet a múlt héten elhunyt Teller Edétől eredeztettek. Igaz, ugyanő a 2002-es választások idején még a Fidesz mellett foglalt állást, mostanra azonban úgy tűnt, mások informálták, mint korábban. "A jelenlegi ellenzék inkább belső ellenségként, mint politikai ellenzékként viselkedik" – állítja a kollégái által postázott levélben, továbbá Amerika- és EU-ellenességgel, valamint antidemokratikus módszerekkel vádolja egykori barátait. Illés Zoltán esetében az atomenergiával kapcsolatos ismeretek hiányát említi, Kertész Imre Nobel-díjának alulértékelését burkolt antiszemitizmusnak tartja, és Polt Péter is kap egy jobbhorgot, amiért megszünteti a vizsgálatokat az "Orbán-kormány kétes pénzügyi tranzakciói ügyében". Eddig a levél, amely ekkor még igazinak tűnt. 

A Fidesz nyilatkozott is, bár egységes álláspontot csak kicsit később sikerült kialakítania, mert például Illés Zoltán olyan reakciókra ragadtatta magát, mint: "halottról jót vagy semmit", vagy "az én lelkiismeretemet nem is terheli a tömeggyilkosságban elpusztított milliók halála". Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke kissé eltúlzottnak ítélte Illés bemondását, a maga részéről pedig úgy vélte, Teller sztereotípiák áldozata. 

Aztán jött a felismerés, és a gyanú árnyéka terebélyesedni kezdett: mi van, ha nem is eredeti a posztumusz üzenet? Került is valaki, Lawrence Livermore, a Nemzeti Laboratórium (LLNL) nyugalmazott munkatársa személyében, aki sajtónyilatkozatában teljesen hamisnak minősítette. Mint kiderült, négy nappal a professzor halála után faxolta el valaki, akinek a személyét belső vizsgálat fogja kideríteni. 

A Népszabadság gyorsan önkritikát gyakorolt, és főszerkesztőjén keresztül követte meg olvasóit, mivel nem volt birtokában a Teller-levél. A valós helyzet valahogy úgy néz ki, hogy a professzorral egyik munkatársa, Zeley László beszélgetett, aki írásba is foglalta a szöveget, majd – a tudós magyar ügyekkel foglalkozó tanácsadóját, a jobboldali érzelm? Grigory N. Margitot megkerülve – elküldte Teller titkárnőjének, hogy az gondoskodjon a szöveg fordításáról és a Népszabadsághoz juttatásáról. Ám mielőtt a fax megérkezett volna a szerkesztőségbe, Teller gyakorlatilag a levél nyilvánosságra kerüléséről rendelkezett Grigoryn keresztül. Hogy került mégis a Népszabadsághoz? Az elhunyt professzor egykori kollégája, Rozsnyai Balázs épp az intézetben tartózkodott, amikor egy újságíró Joane Smith-t, az LLNL titkárságvezetőjét kereste, de mivel az nem igazán értette, mit szeretnének tőle, megkérte Rozsnyait, hogy segítsen kibogozni a magyar kérést. Ő volt az, aki magyarra fordította és elfaxolta az újságírónak a levelet. Az ügyletbe a Magyar Rádió is belekeveredett, oly módon, hogy Zeley a rádiótól újságcikkek faxolására kapott engedélyét többek között erre a szövegtovábbításra is felhasználta. A Magyar Rádió mindenkit megkövetett, akiről azt gondolta, hogy ezzel megbántotta.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek