Európai viszonylatban is kiemelkedően sokat tévéző nemzet vagyunk, mivel a szabadidőnknek több mint a felét a képernyő előtt töltjük. A KSH által Művelődés, szórakozás az Európai Unióban és Magyarországon címmel közzétett elemzés szerint a megvizsgált teljes népesség napi időbeosztásában az alvás, az öltözködés, evés és egyéb személyes szükségletek ellátása, az utazás, a keresőmunka, tanulás, illetve a háztartás ellátása után tisztán fennmaradó, szabadon felhasználható idő 4 és fél – 6 és fél óra között mozog. Ez az átlagérték hazánkban napi öt óra, amiből három órát vesz el a tévénézés. A tévét a magyarok a közhiedelemmel ellentétben nem puszta "háttérzajként" tartják folyamatosan bekapcsolva. Teljes odaadással nézik a műsorfolyamot, közben legfeljebb negyedórára fordul el a figyelmük, mondjuk a vacsora irányába. A tévézésen kívül mindössze átlag napi két óra "marad" olvasásra, rádiózásra, zenehallgatásra, társas kapcsolatokra, beszélgetésre, szórakozásra, kulturális programokra, sportra, hobbira, gyerekkel való tanulásra, játékra stb.
Televíziókészülékekből a háztartások felszereltsége lényegében teljes volt valamennyi uniós országban, ezen belül 44 százalékuk egy, 35 százalékuk kettő, a többi három vagy több készülékkel rendelkezett. A felszereltség mértéke hazánkban is hasonló: egy adott háztartásban az anyagi helyzettől függően, ha más nem is, de legalább egy fekete-fehér tévé szinte bizonyosan föllelhető. Ezzel szemben a háztartások 13 százalékában nincs egyetlen darab könyv sem, a helyzet mindegyik korosztály esetében hasonló.
A közszolgálati csatornák száma országonként átlagosan négy, és a sugárzási idő napi hossza tizenhét óra – szemben a magyarországi huszonegy órával. Televíziónézőnek 2001-ben az uniós lakosság 98 százaléka vallotta magát. A legnézettebbek a napi hírműsorok, a játékfilmek, a dokumentumfilmek, a sportműsorok és a szappanoperák.
A tévénézés különösen a rendszerváltás után vált nálunk elsőrend? szabadidős tevékenységgé. Ez többek között a műsorkínálat bővülése, a jövedelmi viszonyok megváltozása, illetve a kulturális szféra állami dotációjának leépítése miatt következett be, amikor is széles tömegek számára a tévé lett szinte az egyedül elérhető szórakozási lehetőség.
Mára a tévénézés annyira elterjedt szokássá vált, hogy a nem tévézésre fordított szabadidős tevékenységek mennyisége a kutatók szerint egy társadalom életminőségének fontos mutatójává lett. Nálunk az otthonülős, tévénézős életforma nem pusztán a pénz- és időhiánnyal függ össze, hanem az elmagányosodással és a családok bezárkózó életmódjával is. Más piackutató intézetek, így a GfK nemrégiben napvilágot látott adatai is alátámasztják, hogy a társas szórakozási formák, az otthonon kívüli szabadidős elfoglaltságok – mint például a moziba, étterembe járás – nálunk leginkább a városi népességhez, legelső sorban a fiatalokhoz köthetők.
2003. 10. 10. (VII/41)
