Az élen állók mindegyike megőrizte múlt havi pontszámát, náluk még mintahibán belüli változások sem voltak. Így a Szondánál továbbra is holtversenyben áll az élen Mádl Ferenc és Dávid Ibolya, s régóta állandó a harmadik helyezett személye is: négy hónapja Bárándy Péteré ez a pozíció. Újra – akár a múlt hónapban – a lista negyedik helyén áll Szili Katalin. A Medián Közvélemény-kutató Intézetnél Dávid Ibolya vezeti a népszerűségi listát Kuncze Gábor, Mádl Ferenc és Szili Katalin előtt.
Meglepő, hogy évek óta olyan politikusok vezetik a népszerűségi listákat, akik nem diktálják a politikai folyamatokat, hanem inkább protokolláris vagy másodszereplői a hazai közéletnek.
"A magyar polgárok gondolkozását, hivatásos politikus-ellenességét mutatja, hogy elsősorban a protokolláris feladatokat ellátó politikusok népszerűek évek óta" – vélekedett lapunknak Lakner Zoltán. A politológus elmondta: a politika nincs különálló szakmaként elismerve. A választók azt honorálják, ha egy politikus egy szakterülethez ért, mint például Bárándy Péter igazságügyi miniszter. A miniszter szakszer? nyilatkozataival, civil és nyugodt habitusával úgy tűnik, mintha kívül állna a politikai acsarkodáson. Karácsony Gergely, a Medián kutatási vezetője is hasonlóan fogalmaz: a népszerűség esetében úgy tűnik, hogy a választóknak az a személy szimpatikus, aki nincs megosztó helyzetben, illetve nem megosztó stílusú. Az elsőre példa Dávid Ibolya, aki olyan helyzetben van, hogy senkit nem zavar, azaz politikailag súlytalan, míg az utóbbira Bárándy Péter említhető, akinek szelíd a stílusa.
A felmérések szerint Medgyessy Péter népszerűsége a nyáron esett leginkább. A Medián adatai szerint a miniszterelnök a pénzügyminiszterrel párhuzamosan vesztett a népszerűségéből. Különös volt, hogy Medgyessy sokáig "dacolt" a kormány népszerűségének csökkenésével, hiszen a nyár elejéig a lista dobogós
helyén szerepelt. Karácsony Gergely ezzel kapcsolatban kifejtette: nincs mindenki által elfogadott magyarázat erre a jelenségre, talán a Szász Károly-ügy okozhatta Medgyessy számára a negatív fordulatot. "Egy miniszterelnöktől a politikaibotrány-politizálást nem nagyon szeretik az emberek, még ha egyébként el is fogadják ezt a stílust, illetve ennek szükségességét" – tette hozzá a kutató.
A huszonegyedik századi politika nagyon nagy mértékben a politikus személyiségekről szól, mert az ideológiák erős bomlásban vannak, és keresik a helyüket: a klasszikus jobboldali, baloldali, kereszténydemokrata, szociáldemokrata elméleti elgondolások nagyon gyengén és hézagosan "muzsikálnak" – vélekedett Lakner Zoltán és hozzátette: éppen ez a tény erősíti egyre inkább a média jelentőségét. A média ugyanis show-műsorként prezentálja a politikát, amihez személyiségek kellenek. "Ideológiák hiányában pedig nyilván az emberre tudok szavazni, ezért a politikus személyisége döntő, meghatározó tényező egy párt megítélésében is."
2003. 10. 31. (VII/44)
