– A magyar jogrendszerben megjelent a vádalku fogalma. Elmondaná, mit jelent ez pontosan?
– Klasszikus értelemben vett vádalku a magyar büntetőeljárási jogban nincs. Az angolszász jogrendekben lévő vádalku azt jelenti, hogy a vádhatóság képviselője és a védő a bíró előtt megpróbálnak egyeztetni arról, hogy a gyanúsított vonatkozásában melyik büntetőparagrafust alkalmazzák, és melyik büntetési tételre tesznek majd indítványt. Figyelembe véve a vádlott beismerési hajlandóságát, megalkusznak, mint a piacon.
– Ehhez képest mi van Magyarországon?
– Ehhez képest Magyarországon van egy olyan lehetőség, hogy az együttműködő gyanúsítottal szemben meg lehet szüntetni a nyomozást. Természetesen ez komoly feltételrendszerhez van kötve.
– Melyek ennek a legfontosabb pontjai?
– Két változata van. Az együttműködő gyanúsított egy másik ügyről ad számot, amikor a nyomozás zajlik, azaz a nyomozóhatóság számára olyan információhalmazt juttat el, amely segít felderíteni az övénél sokkal nagyobb bűncselekmény részleteit. Ilyen esetben elenyészhet a saját ügye, mert együttműködött és segítette a büntetőpolitika érvényesülését.
A másik esetben a saját ügyre vonatkozóan jöhet szóba a vádalku. Amikor valaki már gyanúsítottként szerepel egy ügyben, de abban még mindig tud olyan "nagyot mondani" büntetőpolitikai értelemben, ami lehetőséget ad arra, hogy a nyomozóhatóság vele szemben megszünteti az eljárást. Ilyen esetben nagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy az általa feltárt bűncselekményt megtalálják és a tetteseket bíróság elé állítsák, vagyis a bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítése.
– Konkretizálva: Rejtő Tibor mondhat olyan "nagyot", ami alapját képezheti a vádalkunak?
– Nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk egy 20-30 milliárdos sikkasztás – pénzmosással, okirat-hamisítással fűszerezve – valószínűsíthető elkövetője a saját cselekedetét el tudja törpíteni. Persze ez egy nehéz kérdés, nem tudjuk így kívülről megítélni. A legfontosabb, hogy ebben az államot megtestesítő ügyész dönt, alkalmaz-e vádalkut vagy sem. Magyarországon a vádalkut senki nem kérheti, ez csak felmerülhet az eljárás során. Az ügyész leülhet, megbeszélheti ezt a gyanúsítottal, és elméletileg tehet erre kezdeményezést, a nyomozóhatóság pedig megszüntetheti nyomozást. Nagyon lényeges, hogy ha az ügyész lemond a büntetőjogáról, viseli annak következményét. Ez a következmény az, hogy amennyiben az így elengedett emberrel szemben a sértetti oldalon valaki fel akar lépni, akkor már nem a kárt okozóval – akár Rejtő úrral, akár a mögötte álló bankkal – szemben fog fellépni, hanem a Magyar Állammal szemben. És a K&H-ügyben azért – van néhány károsult.
Végül fontos azt is megjegyezni, hogy a törvény megengedi, hogy ugyanebben az ügyben, ugyanezzel az illetővel szemben, ugyanilyen körülmények miatt új eljárást kezdeményezzenek. Következésképpen, ha Rejtő akár a fél világot is leleplezi, az még nem jelenti azt, hogy saját vonatkozásában ne lehetne újabb eljárást kezdeményezni.
2003. 11. 07. (VII/45)
