A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának Elnöksége a héten hozta meg egyhangú döntését, hogy Ragáts Imrét visszahívják pozíciójából. Az MSZP–SZDSZ–MDF
összetétel? testület szokatlan egységét az elnök úr magánakciója előzte meg, melynek keretében 2007-ig három reklámügynökségnek passzolta át a köztévé reklámidejét. Fogyasztói ára 900 millió forint plusz áfa per év. A bizniszhez két dologra kellett nagyon ügyelni. Az egyik, hogy meg ne tudja a kuratórium, a másik, hogy homályban maradjon a megrendelő. A köztévé Felügyelő Bizottsága megállapította: Ragáts az MTV-re nézve súlyosan hátrányos szerződést kötött. Az elnök viszont azt állapította meg, hogy távozása az intézmény összeomlását vonná maga után, illetve hogy nem a pénzügyi manőver miatt akarják elmozdítani pozíciójából, hanem politikai okokból. Czeglédi László, a kuratórium elnöke november 20-ra hívta össze a testület rendkívüli ülését, ahol Ragáts visszahívásáról értekezhetnek majd.
Havas Henrik újságíró a politikai pártoknál keresné a probléma gyökerét. Szerinte a népképviselet letéteményesei rátelepedtek a közmédiumokra, és saját h?béreseiket nyomják be a zsíros pozíciókba. A történet tehát itt is a pénzről szól, ezen intézmények falai között lehet ugyanis
legkönnyebben eltüntetni az állami pénzeket – állítja a sokat látott rádiós, televíziós szakember. Az igazi tragédia szerinte az, hogy pont azok diszponálnak a kulcspozíciók fölött, akiknek nem érdekük a köztévé kiszámítható, normális működtetése. Úgy tapasztalja, hogy a világon mindenütt az állami televíziók hírműsorai a legnézettebbek, nálunk azonban érthetően nem érdekli az embereket az e téren felvonultatott "katasztrofális igénytelenség".
A mostani botrányok annyiban különböznek az összes eddigitől, hogy sokkal zaklatottabb politikai frontok nyíltak a médiumok körül – véli Balázsi Tibor publicista, médiaszakértő, hozzátéve, hogy pusztán a médiatörvény megváltoztatásával nem oldható meg a helyzet. Az 1996-ban született jogszabály ugyanis létezése óta ezer sebből vérzik, és ha változtatnak is rajta a törvényalkotók, mégiscsak a mindenkori szereplők töltik meg tartalommal. Balázsi szerint a politikai szembenállás minden ésszerűséget, racionalitást, kompromisszumkészséget kiűzött a közéletből, és az MTV-ben kialakult állapot csak kicsinyített mása az ország valós állapotának.
Vásárhelyi Mária médiaszociológus semmilyen esélyt nem lát a közmédiumok depolitizálására. "Ameddig a legnagyobb ellenzéki párt elnöke azt javasolja, hogy legyen egy jobboldali és egy baloldali köztévé, vagy Medgyessy pozícióba nyomja a nevelt lányát, addig nincs miről beszélni" – szögezi le. Látható szerinte, hogy egyik oldalon sincs akarat a pártsemleges közszolgálatiság megvalósítására. A válságnak azonban nemcsak ez az oka – mondja a szakember –, hanem az is, hogy egyáltalán nem találta ki magát a közszolgálati tévé, nincs arculata, stratégiája, és persze pénze sincs, de kár is neki pénzt adni, mert a nagy részét úgyis ellopják.
A médiakutató önmagában már azt is "agyrémnek" tartja, hogy egy ilyen kis országnak, mint a miénk, három köztévéje van.
A kialakult helyzetben Havas Henrik egy lehetséges megoldásnak el tudná fogadni az egész struktúra "ledózerolását", hogy a "zöld mezőn új televíziót – akár rádióval együtt – lehessen létrehozni". Amíg azonban a döntéshozók eljutnak ennek megvalósításáig, legalább a semlegesség látszatát kellene megőrizni – véli az újságíró – és olyan elnököt választani, aki egyrészt nem most akar meggazdagodni, másrészt ért a szakmához, és még ízlése is van.
Vásárhelyi Mária szerint is kulcskérdés lenne egy olyan vezető megválasztása, aki hosszú távú vízióval rendelkezik a tévé egészéről. Erre azonban nincs remény – sajnálkozik a médiaszakember –, mivel Ragátsot is úgy választották, hogy előtte két hónappal még feljelentés született ellene az ügyészségen. Úgy látja: mind szakmailag, mind emberi szempontból nyilván Ragáts volt a legrosszabb választás, de ahogy megjelent egy karakteresebb jelölt, rögtön
passzoltak, mert példának okáért egy Baló Györgyöt nem tudtak volna rángatni. Peták István jelenleg is fennálló kuratóriumi tagsága szintén véleményét támasztja alá, hiszen, – mint mondja – az ő nevéhez köthető leginkább az egész tévétragédia. Ő volt ugyanis az elnök akkor, amikor elindult a kereskedelmi televíziózás, és padlóra került a köztévé.
Balázsi Tibor is azt tartja bajnak, hogy az állam által juttatott pénzből túlságosan régóta, nagyon sok ember nagyon jól megél, és ők a mai napig fontos szereplői az MTV belső életének, így aztán semmilyen érdekük nem fűződik tisztább és racionálisabb viszonyok kialakításához. A tévében zajló szabadrablás fölött pedig azért huny szemet a politika, mert folyamatos gesztusokat kap a pozícióba helyezett kulcsembereitől – állítja.
Vásárhelyi úgy véli, hogy az űrt látva már több közszolgálati funkciót is átvettek a kábeltévék, mivel a köztévé nem nyújt alternatívát a kereskedelmi csatornák szubkultúrájával szemben. A jövőt illetően Havas is meglehetősen szkeptikus. A dolgok jelenlegi állása szerint gyakorlatilag semmi esélyt nem lát arra, hogy akár tíz éven belül bármiféle változás álljon be a kérdésben.
2003. 11. 14. (VII/46)
