Nincs más választás?

Fricz Tamás: a miniszterelnök maga is válságtényező Fotó: Somorjai L.

– Pusztán ennyi elég egy előrehozott választás indoklásához?

– Előrehozott választásokat akkor tartanak, ha valamilyen rendkívüli és tarthatatlan állapot jön létre. Ennek véleményem szerint több formája van. Például ha elveszti az adott kormánypárt a többségét, és kisebbségbe kerül erről most nincs szó. Viszont olyan helyzet is lehetséges – erre már volt példa nyugati demokráciákban –, amikor a megválasztott kormány voltaképpen nem ura a helyzetnek. A kormányzása azt mutatja, hogy az nem egy világos, követhető, áttekinthető koncepció mentén zajlik, és gyökeresen eltér attól, amit megígért a választóinak. Ennek nyomán kialakul egy legitimációs válság. Én úgy gondolom, hogy három területen – politika, gazdaságpolitika és erkölcs – oly mértékben vált negatívvá a jelenlegi kabinet teljesítménye, hogy ez kormányválsághoz-közeli állapotot jelez.

– Ez a fajta gondolkodás fejlett politikai felelősségtudatot feltételez. Ön szerint ez jelen van akár az MSZP-ben, akár a Fideszben?

– Arról beszélünk, hogy férfias cselekedet lenne az MSZP részéről. Azonban ez nem csak az MSZP kérdése. Természetesen csak a többség határozhatja el magát egy ilyen lépésre, és alkotmányjogi szempontból is a parlament feloszlatása csak a parlamenti többség által képzelhető el. Ilyen értelemben az MSZP és az SZDSZ térfelén van a labda. De úgy vélem, és az előjelek is azt mutatják, hogy nyomásgyakorlás nélkül ez nem fog magától megtörténni.

– Milyen nyomásgyakorlásra gondol? Talán arra, amit Orbán Viktor jelzett, miszerint tavaszra bekeményít a jobboldal és kivonul az utcára, hogy ezzel kvázi polgári engedetlenségi mozgalmat indítson?

– Nagyon sokféle formája van a nyomásgyakorlásnak. Arra gondolok, hogy nem pusztán a legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt viszonyában dőlhet el ez, hiszen hiába akarja a legnagyobb ellenzéki párt azt, hogy előrehozott választások legyenek – például egy sikeres EP választás után –, ha nincs e mögött társadalmi támogatás. A nagy kérdés, hogy a civil társadalom szervezetei, az érdekszervezetek, szakszervezetek, kamarák, civil mozgalmak mit tesznek.

– Ön szerint létezik ma még olyan civil mozgalom, ami nincs átpolitizálva?

– A civil társadalom nagyon leszorított állapotban van mind a mai napig. Ugyanakkor pontosan egy próbaköve ez annak, hogy fel tud-e támadni a civil társadalom Magyarországon, életképesek-e még a komoly érdekvédelmi szervezetek, vagy egyáltalán fel tudnak-e támadni haló poraikból.

– Orbán Viktor polgári körei a jól álcázott civil mozgalom megtestesítői. Nekik jut majd a tömeg szerepe ezen a "tavaszi hadjáraton"?

– A polgári körök vállaltan ott állnak a jobboldali pártok mögött. Azt mondják, hogy civil formáció, de nem rejtik véka alá, hogy jobboldali képződmények. A polgári köröknek is komoly szerepe lehet ebben a nyomásgyakorlásban, ez egyértelmű.

– A magyar választók számára mindig az adott kormányfő személye jelenti a garanciát arra, hogy jó irányba megy az ország szekere. Miként vélekedik Medgyessy Péterről?

– Az előbb felsorolt három válságtényezőn kívül a negyedik a miniszterelnök személye. Ő az a miniszterelnök, aki az eddigi lépéseivel rendre kivívja az emberek ellenszenvét. Gyakorlatilag már a saját táborán belül sem igazán szimpatikus Medgyessy Péter. Ezt egyre többfelé hallani, és most már a közvélemény-kutatások is ezt mutatják. Egy sikerületlen, nem hatékony, meglehetősen ügyetlen miniszterelnök, aki a saját táborának is elég sok kellemetlenséget okoz a meglehetősen szerencsétlen dolgaival. A jobboldal részéről pedig folyamatosan magán viseli a D-209-es bélyeget is. Tehát már maga a miniszterelnök is válságtényező ebben a kormányban. A mostani külföldi útjával pedig szinte feltette a pontot az i-re, ha lehet így mondani. Ebben a belpolitikai helyzetben luxusnyaralásra menni óriási baki volt.

– Tehát Ön azt tanácsolja a szocialista pártnak, illetve az SZDSZ-nek, hogy gondolkodjanak el a jövőről, és talán egy előrehozott választásokkal ők is jól járnának?

– Én a magyar közvéleménynek, közéletnek és a magyar politikai életnek, belpolitikának javaslom ezt. Ha a választásokban megerősödnének a kormánypártok, és ők jönnének ki győztesen, ezt követően biztosan elhallgatnának azok a hangok, akik egy nem legitim helyzetet emlegetnek folyamatosan. De mindezt nem az a cél mondatja velem, hogy mindenáron a jobboldalnak kell győznie, hanem hogy rendezzük újra a sorokat, és az egész ország hangulata megnyugodjék.