Az Erste Bank móri fiókját 2002. május 9-én kirabló fegyveresek nyolc áldozatot – a bank alkalmazottait, a biztonsági őrt és az épületben tartózkodó ügyfeleket – hagytak maguk mögött. Hatan a helyszínen, ketten pedig a kórházban vesztették életüket a véres leszámolásokhoz hasonló kivégzéssorozatban, köztük a helyi polgármester felesége. Az ezek után nevetséges összegnek tűnő 7,5 millió forintos zsákmánnyal az elkövetők ismeretlen helyre távoztak. Feltételezések szerint ez az ismeretlen hely egyik korábbi bűntársuknak a banktól mintegy két percre található lakása volt, ahol a szomszédok beszámolói szerint a rendőrök egyszer sem jártak.
Rendőrségi forrásokból tudható, hogy a feltételezett elkövetők iskolai barátok voltak Csepelen, majd első elzárásukat is együtt töltötték, miután sikertelenül próbálkoztak görögországi ékszerkereskedések kirámolásával. Életútjuk arra a négy évre vált csupán szét, amikor Hajdú László a francia idegenlégióban próbált szerencsét, és ez idő alatt több fegyveres bevetésben is részt vett, és – a rendőrök szerint – "rászokott" egy kisméret? gépfegyver, az úgynevezett Skorpió használatára. Leszerelése után újra "összeállt" Kaiserrel és újdonsült, kivétel nélkül a harmincas korhatárt még el sem érő haverjaival, akikkel körülbelül huszonöt esetben okoztak
összesen több mint százmillió forintos kárt honfitársaiknak és az államnak.
Kaiserhez és Hajdúhoz egy korábbi, aktív bandatagon keresztül vezetett az út, akit tavaly nyáron fogtak el a rendőrök. K. Attila kézre kerülése után olyan, néhány óra alatt leellenőrizhető tényekről informálta a nyomozókat, melyek alapján haladéktalanul letartóztatták a két gyanúsítottat. A feltárt bizonyítékok már akkor elegendőnek bizonyultak az előzetes letartóztatás elrendeléséhez.
Kaiseréknek 2002 májusára kimerültek tartalékaik, a két kézzel szórt pénz hamar elfogyott, ezért ismét lehetőségként merült fel a móri bankfiók kirablása. A rendőrség által rekonstruált események szerint 2002. május 9-én, nem sokkal a déli harangszó után a két férfi álarcban rontott be a bankba, és miután az előtérben élesre töltötték hangtompítós fegyvereiket, fekete festékszóróval "vakították" meg a bank biztonsági kameráját. A kivégzések a riasztógomb után tapogató biztonsági őrrel kezdődtek, majd az épület különféle helyiségeibe menekülő alkalmazottak és az ügyfelek módszeres felkutatása és lemészárlása következett. A likvidálások megfontoltságát bizonyítja, hogy a negyvenöt lövéshez kétszer kellett tárat cserélnie az elkövetőnek, és mindössze három lövés tévesztett célt. Ez idő alatt a "hóhér" társa a bank ajtajában kért elnézést azoktól, akik a felmerülő "műszaki okok" miatt nem tudtak bejutni az épületbe. A pénz elrámolása után, kivárva a biztonságos pillanatot, gyalog távoztak a zsákmánnyal.
A Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság nyomozati főosztálya arról számolt be, hogy közvetlen bizonyítékként értékelik Hajdú László zárkalehallgatási jegyzőkönyvét, illetve, hogy Kaiser Edét négy szemtanú is felismerte a szembesítés során. Korábbi tettestársaik közül – elfogásuk után – többen is azt vallották, hogy Kaiser Ede újra és újra előhozakodott a móri bankfiók kirablásának ötletével, és mindig Hajdút említette társként. Barátaikkal folytatott beszélgetéseik során pedig többször jelezték: anyagi gondjaik nemsokára rendeződnek, emellett mindketten birtokoltak éles lőfegyvereket, melyek egy része az azóta elfogott társaiknál "pihent". A két gyanúsítottat a mai napig sem sikerült szóra bírni, így komoly kérdés, hogy a beszerzett bizonyítékok elégségesnek bizonyulnak-e majd a bűnösség megállapításához.
2004. 02. 13. (VIII/7)
