Nemzeti Színház. Nem lett olcsó Fotó: MTI
Mint ismeretes, az Orbán-kormány 1998-ban döntött úgy, hogy az Erzsébet téri építkezést leállítja, és a színházat egy új helyszínen építi fel, mert a beruházás terv szerinti befejezésének várható költsége meghaladná a 19 milliárd forintot. Határozatában a költségvetési támogatást 1998. évi áron 8,2 milliárd forintban rögzítette, döntött a közadományok beruházási célú felhasználásáról, és kitűzte a 2002. március 15-ei átadást. Az ÁSZ megállapítása szerint végül az új Nemzeti bruttó 19,27 milliárd forintba került. Az Erzsébet téri építkezés feleslegessé vált részeinek más célra való átalakítása, amely eddig 5,7 milliárd forintba került, még – például a konferenciaterem befejezése – legalább 800-900 millió forint felhasználását igényli.
A műszaki szakértő véleménye szerint a megvalósult létesítmény magas műszaki színvonalú. A nagyszínház színháztechnikája korszerű, de kérdéses a világviszonylatban egyedülálló főszínpadi süllyedőrendszer kihasználhatósága. A süllyedő elemek (mivel agyonnyomhatják a beszoruló embereket) balesetveszélyesek, amit szigorú szabályok betartatásával és a működtetés állandó felügyeletével igyekeznek elhárítani. A száz programozható, "intelligens" fényvető meghaladja a színház igényeit. A színház akusztikáján jelenleg is dolgoznak, a színpad láthatósága 85 százalékos. A szabadtéri színpadot a HÉV zaja miatt át kell alakítani.
A Nemzeti Színház Rt. létrehozása az ÁSZ szerint törvénysértő volt, mivel az alapító csak utólag kérte a pénzügyminiszter egyetértését a gazdasági társaság létrehozásához. Az alapítást jóváhagyó kormányhatározat előterjesztése nem indokolta annak szükségességét és nem mutatta be gazdasági kihatásait. Szabálytalan volt az is, hogy az alaptőke forrásául a központi költségvetés általános tartalékát jelölték meg, mert az a váratlan, nem tervezhető kiadások fedezetéül szolgál.
Az ÁSZ szerint a részvénytársaság működése több vonatkozásban is aggályos volt. Például az alapító okirat nem tartalmazza a részvénytársaság feladatait, különösen azon részek hiányának van jelentősége, amelyek tartalmaznák, hogy mit vár el a részvényes (a magyar állam) a cégtől. A kormányhatározattal előírt 2002. március
15-ei átadási határidő teljesítése érdekében a kormánybiztos centralizált módon irányította a végrehajtást, ami
a beruházás folyamatában több kifogásolható megoldáshoz vezetett. Például nem készült úgynevezett színházprogram, amely meghatározta volna a megvalósítandó funkciókat és az üzemeltetési költségeket alapvetően befolyásoló paramétereket. Az építészeti tervpályázat formális voltára utal, hogy a kiírást megelőzően, attól függetlenül megkezdődött, illetve folyt az a tervezőmunka, amely alapján később az épület megvalósult.
Az épület kivitelezésére 1999 októberében nyílt közbeszerzési eljárást írtak ki. Az ÁSZ szerint a tendertervet jelentős hiányokkal adták ki: a dokumentáció az épület építésszerelési munkáira korlátozódott, hiányzott belőle a színháztechnika, a belsőépítészet, a kertépítés, a képzőművészeti munkák, a közművek, az utak, a parkolók és a környezetrendezés.
A tenderterv a teljes beruházásra vonatkozó mennyiségi adatok és a bekerülési költségek megállapítására nem volt alkalmas.
A megrendelő és a vállalkozó között folyamatos volt az egyeztetés, a többszöri változtatásokat a vállalkozó gyakran többletfizetési igény támasztása nélkül megvalósította. A színpadtechnika folyamatosan módosult, próbaüzemre nem maradt idő.
A pótmunkák jelentős hányada az üzemeléshez szükséges berendezések utólagos megrendeléséből származott. Az épület használatbavételi engedélyét három nappal a nyitóelőadás előtt adta ki az illetékes önkormányzat. A színpadtechnika műszaki átadására 2001. december 15-e helyett csak 2002. augusztus 4-én került sor.
A színház egyes belsőépítészeti megoldásainak célszerűsége vitatható (trópusi fából készült mosdótálak, drága és nehezen pótolható lámpatestek, egyedi, kézi szövés? szőnyeg a nézőtéri várakozóban stb.). A színház működtetésével ugyan nem függ össze szorosan, de attól el nem választható "A Nemzet Színésze" cím alapítása és az azzal járó díj folyósítása. Nem rendelkeztek arról ugyanis, hogy az élethosszig fizetett díjat a továbbiakban kinek és milyen forrásból kell rendelkezésre bocsátania. Erről egyébként az is kiderült, hogy – a "nemzeti" megnevezéssel ellentétben – nem állami díj, hanem a részvénytársaság vezetője adhatja ki.
( Forrás: Állami Számvevőszék)
2004. 03. 26. (VIII/13)
