Gönczöl Katalin miniszteri biztos és Gyurcsány Ferenc miniszter a plakátok sajtóbemutatóján. Vitatott hatékonyság Fotó: MTI
Érzékelhetően megugrott a családon belüli erőszakkal, különösképpen a súlyos gyerek- és nőbántalmazással kapcsolatos bejelentések száma – mondta el érdeklődésünkre az ORFK által működtetett Tanúvédelem-vonaltól Gach Noémi rendőralezredes. "Április előtt havi 1-2 ilyen tárgyú hívásunk volt, azóta napi 3-4 telefon a családon belüli erőszakkal kapcsolatos. Szükség esetén továbbítjuk az ügyet a területileg illetékes rendőrszervhez. A rendőrök eljárását az országos rendőrfőkapitány tavalyi intézkedése szabályozza ilyen esetekben, amely mintegy harmincféle erőszakos esetet konkretizál a rágalmazástól, becsületsértéstől az emberölésig bezárólag, nemcsak vérszerinti rokonok, hanem például volt házasok vagy élettársak között is."
A kampány során közzétett telefonszolgálatoknál, így az EKH által működtetett Krízisközpontnál vagy a Kék Vonalnál sincs tapasztalat a visszaélésre. A telefonálók nem pitiáner szomszédfeljelentők, hanem többnyire igen súlyos helyzetben lévő emberek – vagy ők, vagy a környezetükből valaki kér tanácsot, további eligazítást. Nemcsak az érintettek, hanem sokszor a környezetükben lévő védőnők, "gyermekjólétisek", pedagógusok is tanácsra szorulnak afelől, hogy krízishelyzetben mit tehetnek, és ezért hívják a közzétett számokat. Általános tapasztalat, hogy az átlagembereket nem igazán kell felvilágosítani a családon belüli erőszak tarthatatlanságáról, elég érzékeny a többség az ilyesmire, csak nem tudja, kihez forduljon. "A legkiszolgáltatottabbak a gyerekek, tőlük jöhet a legkevésbé kifejezett vészhelyzetre vonatkozó hívás – mondja a Kék Vonal munkatársa –, mert ők vannak a legkevésbé tisztában a helyzetükkel, pláne a jogaikkal."
"Az egyik legnagyobb problémát az jelenti – fogalmaz Lénárd Borbála, a Krízisközpont konzulense –, hogy sokszor komoly rendőri vagy gyámügyi procedúrát végigjárt emberek jelentkeznek nálunk. Olyanok is, akiknél az állampolgári jogok biztosa is vizsgálta az esetet, de hiába szólította fel az illetékes szerveket a megállapított mulasztásaik bepótolására. Sajnos az önkormányzatok – szűkös költségvetésüknél is fogva – ellenérdekeltek mindenfajta szolgáltatás nyújtásában és megismertetésében." Lénárd Borbála elmondása szerint a távolságtartásról szóló törvényalkotással együtt visszafordíthatatlanná vált a folyamat, amelynek során kiépítik a családon belüli erőszak érintettjeinek megfelelő ellátórendszerét, és koordinációs feladatokat ellátó krízisközpontokat hoznak létre országszerte.
"A családon belüli erőszak kampány egyik alapvető problémája, hogy a kampányokat folytató tárcák egy sor kérdésről nem egyeztettek sem egymással, sem pedig szakértőkkel – állította kérdésünkre Herczog Mária szociológus. – Nem volt, nem lehetett képe a kampányt tervezőnek, kivitelezőnek arról, hogy a célközönség – érintettek? potenciális áldozatok? elkövetők? közvélemény? – mit tud és mit nem tud a családon belüli erőszak természetéről, fajtáiról, mint ahogy arról sem, hogy milyen ismeretekre van szüksége a megelőzéshez és a kezeléshez. A kampányok másik alapvető problémája, hogy a megadott segítségek nem, vagy alig elérhetők, illetve nem nyújtanak megfelelő szolgáltatást, mert nem erre a problémakörre szakosodtak. Nem világos, mi történik azokkal, akiknek sikerül a figyelmét felkelteni, illetve hogyan jutnak érdemi (lélektani, orvosi, szociális, jogi) segítséghez. Ezért sajnos többnyire csak azokhoz a régóta működő civil szolgáltatókhoz irányíthatják a delikvenseket, akik a probléma sokat tapasztalt szakemberei ugyan,de iszonyú túlterheltek, viszont munkájukhoz a legkevésbé kapnak állami támogatást."
Herczog szerint külföldi minták sokasága is rendelkezésre állt volna egy megfelelő kampány lefolytatásához, Angliában vagy Lengyelországban például eredményesen működtek a jól kimunkált, összehangolt propagandák. A magyar kampányok sajnos az ottani, évtizedekkel ezelőtti mintára készülteket ismétlik leginkább, az erőszakra, az elrettentésre és a negatív üzenetekre koncentrálva. A nálunk régebben
"kampányoló" országok egyértelműen arra fektetik a hangsúlyt, hogy tudatosítsák, milyen módon lehet a családi problémákat jól felismerni,és – súlyosságától függően – a feszültséget, haragot jól kezelni, és ehhez segítséget kérni. Ezzel szemben nálunk a média jóvoltából a készülő jogszabályból is csak a rendőri intézkedés, a távoltartás és a büntetőjogi eszközök kerültek be a köztudatba. Ennek a szakember szerint rendkívül súlyos és káros hatásai lesznek. Azt üzenik ugyanis az érintetteknek és a közvéleménynek, valamint a szakembereknek, hogy nincs más teendő, mint a "vadállat" elkövetőt eltávolítani, és ezzel minden jóra fordul. Ez sok politikusnak is tetsző megoldás, mert egyszerű, nem tűnik nagyon költségesnek és elvileg komoly politikai hozadéka is lehet a "hatékony fellépésnek" anélkül, hogy a probléma mélyére ásnánk.
Mindezen túlmenően Herczog szerint pontosan fel kellene mérni, hogy milyen hatást váltanak ki a kampányok. "Enélkül ugyanis csak elvi polémiát folytathatunk, és érzelmi alapon vitázunk" – mondja a szociológus.
2004. 05. 06. (VIII/19)
